Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-26 / 12. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ B GAZDAK VILÁGA. B O O El A csemetefák kezelése és ültetése. Az állami faiskolákból rendelt kedvezményes áru gyümölcsfa kezelésére a földmivelésügyi miniszter a következő megszívlelendő utasítást adta ki: Amint a fákat tartalmazó csomag a vasúton vagy hajón megérkezett, igyekezzünk azt mielőbb az állomástól haza vinni és ne hagyjuk ott napokig, mert úgy a hideg, mint a szárazság árthat azok gyökereinek. Ha a csomag fagyos lenne, akkor tegyük a csomagot fagymentes, de nem meleg helyiségbe; tehát valamely kamrába vagy pincébe és hagyjuk ott a fagytól felengedni. Négy-öt nap múlva a csomagot felbonthatjuk s a fákat a kiültetés idejéig a földbe elvermeljük. Ha ismét tavasszal a csomagot felbontván azt tapasztaljuk, hogy a fák és csemeték héja fonnyadt, ráncos, ezen esetben messük vissza a fa vastagabb gyökereit és állítsuk be a fát egy kádba 1—2 napra vízbe, mire a héjon a ráncok elsimulnak. Lehet az ilyen félig száraz fákat egész hosszukkal árokba is fektetni s földdel behúzván, jól megöntözni. Két- három nap múlva a fákat az árokból kiszedhetjük s azokat vagy mindjárt elültetjük, vagy ha az nem lehetséges, elvermeljük úgy, hogy gyökerei és még a törzsből is a gyökérnyak felett mintegy 10—20 centiméterig a földbe kerüljön. A fák ültetésénél a fődolog, hogy a fa gödre elég tágas, bő legyen. Legyen a gödör 70 centiméter mély, 120 centiméter széles. Jól cselekszünk, ha a gödröt az őszi ültetés alá már augusztusban, a tavaszi ültetés alá pedig már novemberben előre megássuk. Ásáskor a felső jó földet jobbra az alsó éretlenebbet pedig balra dobjuk. Ültetéskor a jó földdel a gödör háromnegyed részét kitöltjük és abban a földet zsombékra huzzuk össze. Erre a zsombékra állítjuk reá az előkészített fácskát. A fácskát úgy készítjük elő az ültetésre, hogy vastagabb gyökereiből úgy egynegyed részt éles késsel levágunk és pedig úgy, hogy a vágás lapja lefelé nézzen. A megsértett gyökerek a sértésen felül vágandók vissza. Ezután egy edénybe állítjuk 2—3 órára oly pépbe, mely agyagos föld és kevés szarvasmarhatrágyából vízzel készül. Mikor a fát a gödörbe állítják, ebből a pépből vesszük mindig elő. A fát a gödör közepére húzott zsombékra állitván, arra finom felső jobb földet dobunk s közben mozgatjuk a fát, hogy a gyökerei közé finom föld kerüljön és ne maradjon azok között levegő; azután lábheggyel reá is taposhatjuk a földet a gyökerekre; erre a jobb oldalról minden jó földet a fa tövére huzunk s a fát jól megöntözzük. Öntözés után a földet megtaposni nem szabad. Végül a baloldali éretlen földet huzzuk reá s ebből egy arasznyi peremmel biró tányért készítünk a fa körül. Ha a fát karózni is kell, akkor a gödör közepétől tenyérnyi távolságra az északi oldalon leverjük a karót előre s ezután készítjük meg a zsombé- kot. A fát a karóhoz szalmakötéllel vagy füzvessző- vel úgy kötjük a korona alatt és közepén, hogy a fa és karó egymást ne súrolhassák. A fa koronáját őszi ültetésnél ne bántsuk, tavaszi ültetésnél a korona felfelé növő vezérvesz- szőjét 5—6 szemre, az oldalvesszőket pedig 4—5 kifelé álló szemre vágjuk vissza. Dió-, gesztenye-, cseresznye- és meggyfát nem tanácsos visszametszeni; a dió és gesztenye csemetéit pedig nem szabad visszavágni; de a gyökerek ezeknél is visszametszendők. A fát tartós száraz idő idején meg kell jól öntözni s öntözés avagy eső után célszerű szalma- törekkel, lekaszált fűvel, vagy szalmás trágyával a fa tányérját vékonyan beteríteni. Az ily beárnyéko- lással a föld nedvességét hosszabb időre tarthatjuk vissza. Végül a fákat egész éven tartsuk szem előtt s különösen ügyeljünk arra, hogy a káros rovarokat a fáktól távol tartsuk s azokat mindjárt első megjelenésükkor pusztítsuk el. Takarmányrépavetés. A takarmányrépa alá a tél folyamán kihordott istállótrágyát előbb kettős ekével leszántani és azután a vetés előtt még egy szántást adni nem lenne helyes s a megtorlódó tavaszi munkáknál nehezen is kivihető. Leghelyesebb lesz az elteregetett trágyát fekve hagyni, ha az eső kilúgozza, akkor is egyenletesen mossa bele a földbe a tápláló anyagokat. Az elteregetett trágya alatt a föld megtartja nyirkosságát, a föld kiszáradása, illetve vizének időelőtti elpárologtatása tetemesen csökkentve lesz. A trágyát a répa vetése előtt 2—3 héttel szántsuk alá és pedig előhántókkal felszerelt Sack-ekékkel; a szántás után fogasoljunk és ezt ismételjük meg a répa elvetéséig szükség szerint, sőt ha tárcsás porhanyitók rendelkezésre állanak, tárcsázzuk meg a földet a répa elvetése előtt. Ez sokkal jobb talajelőkészités, mint a kétszeri tavaszi szántás. Nagy András János. Nagy András János hódmezővásárhelyi gazda-ember volt. Jámbor, egyszerű földmives. Kék dolmányban járt és teljes világéletében odalent lakott a magyar Alfőldön. Pedig öltözködhetett volna londoni divat szerint is, és telelhetett volna Nizzában, nyaralhatott volna Svájcban, mert a lajbija zsebéből könnyen ki tudott volna venni egy milliócskát. Dehát ő neki másforma kedvtelései valánalc. Például egy szép nap fölballagott a Polgármesterhez. — No mi baj, bátyám uram “? — kérdi a városfő. — Hát csak az a baj, hogy ez a mi ártézi kutunk nem ád elég vizet. — Biz az csak kilencvennégyezer litert ád huszonnégy óránkint. Kevésnek nem kevés, de soknak nem sok. — Én meg ammondó vagyok, hogy nem éri be vele ez a város. Kellene ide vagy egy millió liter minden nap. — Biz az kellene. Dehát honnan vegyük ? — Hát furatni kellene a Zsigmondi úrral még egy kutat. Mélyebbet, jobbat. — Bölcs beszéd. Csakhogy hol van a hozzávaló költség ? Nagy András János uram csöndesen megtapogatta a dolmánya szélét: — Itt la. A polgármester fölugrott: — De tudja-e bátyám uram, hogy drága jószág ám az efféle “? Az öreg jámborul válaszolt : — Kétszázezer pengőt rászánnék. ... És ma minden huszonnégy órában egy millió liter tiszta, hideg vizet ont Hódmezővásárhelynek Nagy András János kútja.
