Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-19 / 11. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ a régi kasban megtartja. Hanem fonja kézzel- ésszel azt a régi kasokat, melyekben már régen fészket, boldog, megelégedett fészket raktak — az élelmesek. Miért ? Kétségbenesetten szalad be a kapitányságra egy suhanc és ott lélekszakadva, kérdést se várva, panaszkodni kezdett: — Jöjjenek hozzánk, a házunkba borzasztó verekedés van, ütik az apámat. . . Az egyik rendőr nyugalommal végigpödör egyet a bajuszán, aztán kérdi: — Hát oszt’ kik verekednek ? — Az apám, meg a szomszédja. — Mióta tart a dolog ? — Régen, már vagy félórája. — Miért nem jöttél hát már hamarább segítség után ? — Miért? — hökkent meg a suhanc, — mart eddig az apám ütötötte a szomszédot, de most már ez kerekedett a tetejébe . . . A magyar becsület. — Szabadság: és szabadosság:. — Olvasóinkat bőven és hűségesen megismertettük Apponyi Albert gróf amerikai utjának nemes céljáról. Nincs igaz magyar hazait, komoly gondolkozása, igazságos ember, aki Apponyit ebben az útjában lelkesedéssel, nagyrabecsüléssel és nemzeti jogos büszkeséggel ne kisérte volna. Nagy tudásával, Európa művelt államaiban is méltán csudáit magas műveltségével, világhírű szónoki képességének fényével többet használt ő ott a tengeren túl, de innen is a magyar fajnak, a mi sokáig, még ma is félreértett nemzetünknek, mint a véres háborúk hős csatái, mint a kiabáló, fals tudósok szánandó majmolásai. A szabad, nagy Amerika is érezte súlyát ennek az embernek, a magyar Apponyinak. Meghajtotta elismerésének zászlaját hatalmas alakja előtt. Karjaira vette. Tenyerén tartotta. Szivéhez szorította. Kivándorolt testvéreink örömünnepet ültek. A visszavágyásnak, a hazafájásnak jól eső könnyei ömlöttek szemeikből. És ajkaikon az öröm hangja csendült . . . szállott ide, felénk, a nagy messzeségbe. És ime mégis akadt sajnálni való ember, még pedig honfitársunk, (nem érdemli meg, hogy nevét ideírjuk) aki vétett a magyar becsület ellen. Aki vétett a szabadság ellen. Aki rutul visszaélt a vendégszeretettel olt, ahol őt szabad nemzethez méltóan befogadták. Azt írják az újságok, hogy ez az ember magyar szocialista. Azt mondják, hogy ez a szocialista vezér. bujtogatója volt annak a rendzavaró csoportnak, mely Apponyit megakadályozni próbálta, hogy szabadon beszélhessen. Az amerikai szabad nép meg akarta lincselni ezt a szerencsétlen embert. Csak Apponyinak szerető közbelépése akadályozta meg, hogy baja nem történt. De az amerikai bíróság, a szabadságot a maga igazában felfogott amerikai bíróság, vádlottak padjára vitte ezt a szerencsétlen embert, aki nemzete hírnevét és becsületét akarta rutul bemocskolni. A biró igy szólott hozzá: — Ön magyar szocialista ? Hát tudja meg, hogy cselekedete börtönre érdemes. Mert a szabadságot sértette meg embertelen terroréval, megfélemlíteni akaró nemtelen cselekedetével. De hogy mégis csak pénzbüntetésre Ítélem, tudja be annak, hogy az ünnepet kímélem, melyet nekünk a nagy magyar szerzett. Hát bizony szégvelhetjük, hogy a magyar becsületet ily sajnálatra méltó piszkosság akarta bemocskolni. És örülünk neki, hogy éppen Amerika, melyre a mi szájhőseink minduntalan hivatkozni szeretnek, éppen Amerika tanította ki a mai szabadosság vezéreit, mi az igazi szabadság — és becsület. O • Hány asszony van Európában? Erre a nem éppén érdektelen a következő kimutatással válaszol egy francia statisztikus: 1000 férfire Portugáliában 1081, Svéd- és Norvégországban 1061, Angliában 1508, Spanyol- országban 1054, Finnországban 1044, Svájcban 1041, Németországban 1039, Ausztria-Magyarországban 1034, Dániában 1026, Hollandiában 1023, Franciaországban 1025, Belgiumban 952, Romániában 944, Görögországban 906, Bosznia- és Hercegovinában 896 asszony esik. E számításból az tűnik, ki, hogy Európában hét milióval több az asszony, mint á férfi; vagyis ha Európában minden férfi megházasodnék, még akkor is hét millió leány maradna pártában. Pártolóiam! Megdöbbentő az a közöny, mondhatjuk cinizmus, a mivel a honatyák, a képviselőház nagy többsége a mi népünk legnagyobb betegsége, nemzetünket pusztító, gyilkoló méreg, a pálinka, az alkohol ellensúlyozásával szemben viselkednek. A vármegyék úgy látszik nem csak az alkotmány védő bástyái voltak. Hanem a nemzet lelkiismeretének utolsó őrei. A nép pusztulásának egyedüli ments várai. Régi időktől fogva sir fel a vármegye lelkiismerete a törvényhozáshoz: — Pusztul a nép! Tegyetek valamit a népért, a nemzetet alkotó népért. A vármegyék hatalmi körében, tehetségük szerint megtesznek mindent. Szabályrendeleteket állítanak. A kiskorúak elé korcsmatilalmat állítanak. Mit sem ér! Magyarországon mindenki, de főleg a kocsmákat nyitó elem tudja, hogy a törvényhozás lelkét megindítani nem lehet. Hogy az államnak pénz kell. H°gy — ős ez az elszólás állítólag megtörtént a képviselő házban, hogy még a képviselő urak is foglalkoznak italmérési engedély kijárásával. Hát fütyölnek a szabályrendeletekre, meg társadalmi egyesületekre és védelemre. Sőt hogy a kép teljes legyen ... a magyar képviselőházban majdnem harcot kell vívni, beszédeket kell tartani, hogy azokat a kérvényeket, melyek a törvényhozáshoz a pálinka rombolásának, pusztításának megakadályozására hivják fel a törvényhozást legalább pártolólag fogadtassanak. Igen, párlolólag! No hiszen szépen vagyunk! A legkisebb vélt sérelem, személyes érdek, felfújt kérdés lángba borítja a magyar képviselő házat. És a társadalom nyílt sebe, a nép már szem-
