Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-12 / 10. szám
10 -ik szám, XIV. évfolyam Szatmár, 1911 március 12. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iaoos-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ RS MiDÓTULAJIMMIOS : BODNAR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 A jogok és kötelességek ünnepe. (B) A márciusi napok integetnek felénk. Mikor a magyar föld szabadulni kezd téli dermedtségéből; mikor az ébredés első lehellete szinte végigömlik a magyar rónán; akkor jő, fordul felénk a nemzet nagy ébresztő napja is. A március tizenötödike. S miként a tavasz kibontakozása nem egy napnak a műve, virágai, dalos madarai szél- nek-viharnak zúgásai közt, sőt visszatérő fagyok közt születnek meg: úgy a március tizenötödike sem egy és ez napnak gyümölcsét, virágait, viharait, szeleknek zúgásait és visszatérést hordozza arculatán ... A nemzet hosszú, kimondhatianul hosszú telének lassú ébredése, küzdelmeinek, viharainak, reményeinek és ábrándjainak, jogainak és kötelességeinek kifejezője, keretje, kitörésének napja bizony a március tizenötödike. E nap tehát nem az elbódulásnak, nem az öntudatlan nemzeti mámornak, hanem a jogok és kötelességek nagy ünnepe. Tartalmát a nemzet múltja, még mindig küzdelmes jelene és jogos jövendője adja meg. így kell e napnak jelentőségét felfogni a nemzetnek. És a nemzetben minden egyes polgárnak. Lent és fent egyaránt. ★ * * Fájdalom, e felfogásnak teljességétől bensőségétől, erejétől még mindig meglehetős távol van a nemzet egyetemessége. Még mindig a jelszavak csillogó fénye és csalóka hangjai uralkodnak a népen. Még mindig csak az egyik fogalomnak tultengésében, szertelen hangoztatásában és űzésében tetszelgünk. A másik, a testvér- fogalom csak meghúzódva, félénken lép gondolati és érzelmi világunkba — a szabadság nagy, ébresztő napjaiba. A mi ajkainkról öblös hangon ömlik a szabadság szava. De felfogásunkban, csele- > kedeteinkben, érzelmi és akarati világunkban nem akarjuk érvényesíteni azt a nagy, hatalmas igazságot, a népek történetétől megszentelt igazságot, hogy a szabadság csak akkor lehet igaz, való, népeket boldogító, ha annak mind a két alkotó eleme egyensúlyban van. Ezek az alkotó elemek pedig: a jog és kötelesség. A jog ugyanis kötelesség nélkül csakhamar privilégiumokra, szabadalmakra, szabadosságokra, sőt zsarnokságra, a kötelesség jog nélkül szolgaságra, fehér rabszolgaságra vezetik a zemzeteket. ■* * -k Ma minduntalan csak azt halljuk, csak azt hangoztatjuk, hogy: jogot! Jogom van hozzá! Jogot követelek. Ám, a kötelességekről mélyen hallgatunk. Millió és millió ember, magyar áll készen, vagy készülőben van a jogok követelésére, gyakorlására. De megdöbbentően kevesen fogják fel a kötelességet a maga eszméjében és gyakorlatában. Innen van a nagy társadalmi zűrzavar. Ez a jelenség egyik legbővebb forrása az elégedetlenségnek. Ez az oka, hogy a demokratizmus valóságos gunyszóvá kezd vállni. Hiszen demokrácia, az életben élő és nem a
