Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-05 / 9. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ H GAZSAE VILÁGA. iS ea sä isi Hányszor fejjünk? Még ma sem vagyunk egészen tisztában afelett, hogy tekintve a fejőszemélyzet drágaságát s nem feledve, hogy a napi fejések száma egészségügyi tekintetben sem lehet közömbös a tejet adó állatra, mi előnyösebb: vájjon a naponta 2-szeri, vagy a 3-szorí fej és. Az bizonyos, hogy a kétszeri fejés, átlagos, normális viszonyokat s körülményeket feltételezve a fejős állatra nem káros s legfeljebb akkor volna megfontolandó a 3-szori fejésre való áttérés, ha igen bő tejelő állatról volna szó. Az ilyen, különösen ellés után, baj nélkül nehezen képes elviselni puk- kadásig megtelő tőgyét, ily esetben tehát a 3-szori sőt esetleg többszöri fejés indokolt már amiatt is, mert tejelcsepegés szokta kisérni, az ily esetet. Indokolt a többszöri fejés először szülő állatoknál is, a tőgynek, a minél több tej elválasztására sarkalása miatt is. A 3-szori fejés mellett azonban felhozzák s ezt kísérletek is bizonyítják, hogy evvel a tejhozam mennyisége 5—15%-kal emelhető, sőt minősége is fokozható a szárazanyagok, kivált a zsírnak '5—15°/0- kal való emelkedése formájában. Kérdés azonban, hogy jövedelmező-e? Ebben a tekintetben majdnem általánosan dr. Hétscher kísérleteinek eredményeit veszik a tejes gazdák irányadónak, ki 63 tehénen ejtvén e kérdésben tanulmányt, odavélekedik, hogy : »Tekintettel arra, hogy a naponta 3-szori fejés több időt, munkaerőt vesz igénybe( több kellemetlenséggel jár s a tejszállitás és feldolgozás tekintetéből is kevésbé célszerű, mint a 2-szeri fejés, előny amúgy nagy átlagban ez utóbbinak adandó«. Különösen áll ez nagy tehenészetekre s pl. Svájcban, de a német birodalom és Ausztria nagy részében is a 3-szori fejés éppen e gazdasági hátrányok miatt nem szokásos. A gyümölcsfa megvédése szélkárok ellen. — A viharok a gyümölcsfákban sok kárt tesznek, ha a gyümölcsfa ültetésnél a szélkárokra nem vagyunk tekintettel. Ha a széljárta helyekre igen magas törzsű, szétágazó, elterülő koro- náju fajokat ültetünk, a fák eleget fognak szenvedni a szelektől, termésük egy részét a szél fogja leszüretelni. Ennek kikerülése céljából ültessünk a szeles, viharos helyekre félmagos törzsű fákat, tojásdad alakú koronával, melyen kisebb gyümölcs terem, mely a fán erősen ül, vagy még jobb, ha olyan helyeken csonthéjas gyümölcsöt (cseresznyét, szilvát, diót) termelünk. A széljárta laza talajban a fákat okvetlenül meg kell karózni mindaddig, mig csak a törzs eléggé meg nem vastagszik, mig a fa erősen be nem gyökeresedik. A gyümölcscsel megrakott vékonyabb ágakat a vastagokhoz kössük hozzá vagy támasszuk meg villás póznákkal. De hogy a kötés vagy támaszték a héjat le ne horzsolja, tegyünk alája vastag posztórongyot. A széltől kimozdított fákat azonnal helyre kell hozni erős dróttal vagy meg kell támasztani. A dróttal úgy tartjuk egyenes állásban a fát, hogy a szél irányában a törzstől egy két lépésnyire a földbe erős cöveket verünk, melyhez a drót egyik végét erősítjük, a másikat pedig az egyenesre állított fa derekához kötjük. Előbb azonban a törzsre kössük a drótot, azután a cövekhez és a kötés alá vastag rongyot vagy kalapdarabot csavarjunk a törzsre. A méhek tavaszi fiasitásának előmozdítása. Méheinket minden tavasszal természetes virágporral etethetjük; hogy melyek azok a virágok, az alábbiakban óhajtom előadni s egyben azoknak szedését és kezelését is. Ilyenek: 1. a kukoricazászló; 2. tökvirág és 3. a gledicia, vagyis a nagytövisü akácvirág. A kukoricazászló-virágpor szedéséhez kéreg- papirból készítünk egy körülbelül 40—42 cm. hosszú hengeralaku dobozt. Ezzel a mezőre vagy kertbe menvén, a kukorica virágzó zászlóját a dobozba hajlítjuk és megrázogatjuk, hogy himpora a dobozba hulljon. (A kukorica zászlóját helytelenség volna evégett levágni.) Két-háromszori rázásra a himpor le is hullott, ekkor tovább megyünk másik kukoricatőhöz és annak is a zászlóját a dobozba hajlítva, megrázogatjuk és igy folytatjuk a gyűjtést, mig dobozunk felényiig lesz virággal. Ekkor födelével a dobozt becsukjuk és haza megyünk. Otthon első dolgunk az átszitálás. A szitából kihullott himport külön hosszú dobozban tesszük s papirossal betakarva, cserép- vagy zsindely tetőzet alatt 2—3 nap szárítjuk, azután papírzacskóba öntve, etetésig száraz, szellős helyen tartjuk. A szitában maradt virágát, de csakis azt a virágát, mely a porral hullott a dobozba, 4—5 napig szárítjuk, aztán mozsárban jól megtörve, átszitáljuk és úgy tesszük el, mint a himport. A szedés idejét a kukorica fejlődése szabja meg; amint a zászlója kihajtott, néhány nap múlva virágzásnak indul, amikor a virágpor szedése megkezdhető. A tökvirág szedéséhez elegendő egy kézikosár vagy kendő. Mindnyájan tudjuk, hogy a töknek kétféle virágja van; az egyikben csak a porzók, a másikban csak a termők vannak. Hogy tehát a termésben kárt ne okozzunk, csakis a terméketlen virágot szedjük le, vagyis azokat, amelyekben a porzók vannak, melyről a szárat és a virágot tartó zöld részecskét letisztítjuk. A leszedett tökvirágot takaréktüzhelyen vagy napfényen tepsiben papírral letakarva jól megszáritjuk, azután mozsárban megtörve, átszitáljuk és papírzacskóba téve, az etetés idejéig száraz helyen tartjuk. A gledicia virágát a méhek rendkívül szeretik, lehulló barkás virágát még a földön is ellepik. Miért hagynók ezen kitűnő tápszert a földön semmivé lenni? Annak idején szedjük hát össze, szárítsuk meg és a fentebb mondottak szerint az etetés idejéig száraz helyen tartsuk. Ezen négyféle természetes virágpor összekeverve is jól használható. A virágpor etetésére deszkából készítünk 50 cm. hosszú, 9x/% cm. széles és 7 cm. mély vályút, melybe egy beleülő deszkát sürüu átfúrunk, hogy a méhek a lyukakon át a
