Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-05 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 virágporhoz férkőzhessenek. A födődeszka közepén a könnyebb behelyezés és kivevés végett fogót alkalmazunk; a deszka két végén 15—20 mm. magasságra kiálló 2—2, összesen 4 kis szöget verünk át, melyeken a födő nyugszik s igy a port a födő nem szorítja maga alá. A port a vályúban egyenletesen oszlatjuk el, a födődeszkát beillesztjük és a vályút a méhes elé helyezzük. A deszka lyukain át a méhek a födél alá bújnak s a porban mintegy megfürödve, szépen megrakodnak. A port azért kell lefödni, mert sürgölő- désükkel és szárnycsapkodásukkal szétszórnák azt, mivel föl-fölreppenve szedik lábaikra a port. Lengyel Károly. Állatorvosi illetékek. Az állatorvosi magán- gyakorlat díjazása az érdekelt felek kölcsönös szabad egyezkedésének tárgya. Amennyiben ilyen megegyezés nem jött létre, a díjazást a m. kir. állatorvosokra nézve az állatorvosi közszolgálat szervezéséről szóló 1900. évi XVII. t.-c. végrehajtása tárgyában 95 000/1900. sz. a. kibocsátott földmivelésügyi miniszteri rendelet 174—181. §-ai szabályozzák. Nem állami szolgálatban álló hatósági, valamint magánállatorvosok magángyakorlatára nézve ez a rendelet nem kötelező, mindazonáltal, más szabályzat hiányában, ebben a tekintetben is irányadónak szokás ezt tekinteni. Mezőgazdasági tanítás a kaszárnyában. Veszprémből Írják: Hunkár Dénes főispán ünnepi beszéddel nyitotta meg a Veszprémben állomásozó honvédség ötödik gazdasági tanfolyamot, kitartásra és szorgalomra ösztönözte a legénységet. Ott voltak az ünnepi megnyitón Guilleaume Árpád és Nedeczky Rezső őrnagy vezetésével a zászlóalj összes tisztjei. A tanfolyam rendes előadói Kajdacsy Endre a »Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület* ügyvezető titkára. Havas Jakab főállatorvos és Martion Dénes szőlőszeti és borászati felügyelő azonnal megkezdették előadásaikat. A legénység nagy kedvvel hallgatja a tanításokat. Az emberevők országából. Messze, Afrika belsejében, ahová eddig a civilizációnak még csak az árnyéka juthatott el, még mindig emberevö, vad népek laknak. Ez a nép a saját törzsbelijeit annyira tiszteli, szereti, hogy a világért sem tenne egyik a másik kárára valamit. Hanem annál ravaszabbul vetik ki hálójukat a szomszéd törzs népeire. Azon a vidéken rendkívül jövedelmező dolog a tigris-vadászat és ezért a benszülöttek erősen foglalkoznak vele. Ez az emberevő faj nagyon jól tudja azt, hogy a szomszéd-törzsek. Egy-egy leteritett tigris bőrébe belebujnak és elrejtőznek az embernyi magas fűbe és nyugodtan várják, hogy mikor jön valamely szomszéd törzsbeli a vadászatra. Mikor aztán ez egészen gyanútlanul közeledik feléjük, előugranak rejtekeikből és ketten-hárman reárohannak a vadászra. Ez bár el van készülve egy valódi tigrissel szembeszállni, elrémül az ily torzalakok megjelenésén, akik leteperik, megfojtják, azután hazaviszik és megeszik. A jó tej. — No lám, milyen jó tejet kapunk most, olyan, akár a tejszín. — Honnét hordatja ? — A vörös molnártól, nála nyaral az idén a rendőrfelügyelő ! ISMERETEK TÁRA. CSS BB tüsEl Az állatok időjósló ösztöne Egy külföldi természettudós érdekes megfigyeléseket tett az állatok időjósló ösztönéről. A tudós sok éven át Dél-Afrikában tartózkodott és az őserdőkben tanulmányozta az állatok életét. Megfigyelés nyomán észrevette, hogy a nagy madarak csoportosulása mindig zivatart jelentett. Egy alkalommal szintén ilyen madárcsoportosulást látott, a nélkül, hogy az égen a legkisebb felhő is mutatkozott volna Már-már kételkedni kezdett a madarak helyer ösztönében, a mikor hirtelen egy tenyérnyi felhőből olyan zivatar fejlődött, a mely még tropikus vidéken is szokatlan. A záporeső kimosta a hegyszakadékokat és a szikla regeket. Az apró csuszó-mászó állatok futva menekültek az ár elől. Erre vártak a nagy madarak: utána vetették magukat a menekülők után s bőségesen lakmároztak a zsákmányból. Az állatok időjósló ösztönét a természettudósok úgy magyarázzák, hogy az állat megérzi a légköri villámos feszültséget. A Mont-Pelé kitörése előtt (Martiinik szigetén) a madarak abbahagyták az éneklést. A kutyák éjjel-nappal vonítottak és a szarvas- marha félelmesen bőditett. A csuszó-mászó állatok elhagyták üregeiket és menekülni iparkodtak valami láthatatlan veszedelem elől. Csak az emberek maradtak nyugodtan, csak ők nem érezték, hogy veszedelem forrong a látszólagosan nyugodt természetben. Olaszországban a nép azt tartja, hogy az állatok megérzik a közeli földrengés veszedelmét. Kankani dr., az olasz Szeizmológiai Egyesület tagja egy természettudományi folyóiratban igen sok példával bizonyítja, hogy a néphitnek igaza van. Warner tanár azt mondja, hogy Karakaszban a lakosság azért tart kutyát meg macskát, mert azt hiszi, hogy viselkedésével figyelmezteti a közeli földrengésre. A kalábriai földrengésnél a szamarak ordítása és a kutyák vonítása figyelmeztette az embereket, hogy háborog a föld belseje. Japánországban a fácán kiabálása, meg a béka elcsöndesedése veszedelmet jelent. Közvetlen a csilei földrengés előtt, ezernyolcszázhuszonkettőben és ezernyolcszázhuszonötben, ezer meg ezer sirály menekült a tengerről a szárazföldre. Lehetséges, hogy az állat finom érzése megérzi a földből kiömlő gázokat, vagy az első földlökéseket, a melyeket az ember még nem vesz észre és ez riaszthatja meg őket annyira. Brehm szerint a gotthardi Alpesek magaslatán, órákkal előbb megérzik a kutyák a bekövetkezendő zivatart s nyugtalanul futnak ide oda. A róka is ugatni szokott a zivatar kitörése előtt. Lumé azt állítja, hogy a kutyának igen finom szimatja van az időjárás változásai iránt s zivatar előtt igen kellemetlen a teste kipárolgásának a szaga. Paraguay-ban az emberek reumatikus fájdalmakban szenvednek időváltozás előtt. Szerintök a jaguár is érezheti a reuma kínjait, mert időváltozás előtt egész éjjelen át ordít az erdőben. Egy természettudományi folyóiratban a követ-
