Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-02-26 / 8. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ H A KANDALLÓNÁL. B BBS A paraszt nábob leánya. Eredeti népies regény. Irta : (16) Bodnár Gáapár. XV. Meg kell emlékeznem arról az igazságszolgáltatásról is, a miben a »pesti ügyvéd«-et részesítette a földi bírók Ítélete. Napvilágra jött minden bűne. Egész életének sötét sora. Olt ül ő most is a fegyházban. * * * A parasztnábob kurtájába pedig uj élet költözik. Eszterből messze földön hires asszony lett. És nincs neki ma sem más neve, csak a régi: »A parasztnábob leánya«. Maradt ő Lacival egyetemben — a régi. A birtokot minta gazdasággá fejlesztették. De nem csak önmaguk javával, boldogulásával törődnek. Áldást, életet hintenek Magyarfalura is. A parasztnábob leánya valóságos apostola — a falunak, a nagy vidéknek egyaránt. Magyarfalu példaadó faluja a magyar falvaknak. A község közepén áll egy hatalmas ház. A nép háza. itt van a törvény ház. A házi iparműhely. A kenyér-sütő. Ahonnan szekérszámmal viszik a magyarfalusiak a legpombásabb házi kenyeret a városba. Üt van a gazdakör. A hitelszövetkezet. A fogyasztási szövetkezet. Laci a lelke. A mozgató ereje. A falunak nincs már pótadója. Nincs zsinde- lyes háza. Cserepes, bádogos az mind. Magyarfalu határában nem mozdíthatja meg senki ember fia a földeket. Ott nincs halandó, a ki csak rágondolna is, hogy kivándoroljon. Ott egy talpalatnyi földet sem vehet idegen. A leányok a családé maradnak. Ott lelnek munkát, dolgot és férjet. Hogy boldogítsanak és ők is boldogokká legyenek. A magyarfalusi leányok erénye az egész vidéken nyilvánvaló. És az öreg asszony kiválaszt egy nefelejts szálat. Galambősz hajába tűzi. ügy kandikál onnan ki a nefelejts száll, mintha hó között virulna. A fiú pedig szép aranykalászt tart kezében. És a nagyapó kalapjához tűzi... — Talán az utolsó kalászt látom — suttogja lemondással... a teljesen őszbe borult nábob. Nagyasszony elkapja a suttogó szót. És? Fordít egyet a szomorú gondolaton ... — Nézd apó ezt a kis fiút. Egészen te vagy Egészen a tied. Az öreg arca egyszerre kividül. Mintha lelkének napja ragyogna rá gyönyörű decemberi napsütéskor. — És a leány; most viszont nagyapó mondja Nézd ... egészen te vagy. Egészen a tied ... Az öregek pedig gyermekekké lesznek a gyermekekkel. Mert a gyermekek és öregek keresik és meg is találják egymást. A tűzgolyó már a hegyek mellé bukott, mikor az aratók a kúria elé érkeztek. A nábob leánya vezeti a csapatot. Egyszerű, keresetlen ruhában. Fején hátra kötve kendője... éppen, mint leány korában. És száll az aratók dala ... Egyszer csak minden száj elnémul. Eszternek mesz- sze szálló ezüst hangja hallszik ... egyedül: Minden egyes könycseppet, mit Hallatunk... Kevesebb lesz, folyton fogy a bánatunk; S minden egyes szálló sóhaj Visz belőle valamit.. . — Hej az idő, hej az idő Türni-várni megtanít. Lassan-lassan megtanít . . . (Vége.) Mentség. Felviszi a tanyai asszony fiát az iskolába. A tanító ur veszi észre, hogy a fiú nehezen beszél. Tanító: A kigyelmed fia dadog. Anya: Nem a’ kérőm szeretettel. Csak mikor beszél. ... A lemenő nap tüzvörös golyója ott izzott — az ég alján. Verendán ül a nábob. Nagy karos székben, Maga se’ hitte, háznépe se’ hitte, hogy még esztendőket juttat neki az élet istene. És adott. Kegyelmesen adott. Igaz, :iogy inkább aggastyánnak látszik, mint egészséges embernek. Mellette ül hű élete párja, a nagy asszony, az öreg nábobné. Beszélgetnek . .. És nem az elmúltakról beszélgetnek. Iszen, a bánat nem örökös. Az idő, a hit, a józan bölcsesség beboronálja a szív sebeit. Oh, meg az unokák ! Azok éppen most érkeznek. Egy szép kis leány, úgy röpül a nábob asszony ölébe, mint a pillangó. A fiú meg, mintha paripán vágtatna — az öreg nagyapa ölébe fut. A kis leányka szép csokor virágot hozott pici kezeiben. — Honnan hoztad ezt a szép virágot — gyermekem? boldogságos örömmel kérdezi nagyanyó. — A Dűlő melletti erdőszélről. BS A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, ma a a n Tanító. Az a baj ebben az országban, ebben a mi politikai és egyházi világunkban, hogy nem eszmék, de méltóságok és hízelgő törtetések szerint gondolkozunk, cselekszünk és becsüljük az embereket. Ez már igy van! — Ete. (vsp.) Ha a gyomrot is oly könnyen lehetne elcsende- siteni, megnyugtatni, mint a lelkiismeretet: nem lenne szociális kérdés. De a szoc. kérdéssel szemben igen sok naiv vezető ember él ma. Talán mondhatnák olyan naiv, mint milyen volt a bájos Maria Antoniette, ki mikor megtudta hogy a nép azért háborog, mert nincs kenyere, nai- vul és komolyan kérdezte: Hát miért nem eszik kalácsot? — Pedagógus. A tanitójelöltek egy részéből, de általán az ifjúság nagyobbik részéből hiányzik az igazi, benső lelkesedés, tudásvágy, egész emberré való törekvés. A képzőt, az iskolákat oklevélszerü vállalkozásnak tekinti. Ez nagy baj. — Egy munkaadónak. A munkakérdés megoldásánál legszerencsétlenebb eljárás a szájbetömési politika. Tehát azt nem. — Prelatus Nagyon köszönöm. Jól esik. önérzettel mondom, hogy papi hivatásomnak örökkön éber tudatát egy percre se' vesztettem el, mikor Írtam. Üdv! — Aranka. A tárgy jó. A ki reánk irigy, az minket föltétlenül elismer. Addig vagyunk figyelmet keltő egyének, mig irigyeink vannak. Lássa én ezt két mondattal kifejezem önnek két iv papirosra volt szüksége. Csak tovább. De több eszmét. Kevesebb szót. ^ __________________ MO RVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON,
