Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-02-26 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 — Elfogták az újhelyi betörőket. Sátoraljaújhelyről Írják, hogy az utóbbi hónapokban Sátoraljaújhelyen és környékén történt nagyszámú betörések tetteseit hosszas nyomozás után végre most sikerült kideríteni és létartóztatni, a két egymástól különálló beterő csoport egyszerre került a rendőrök és csendőrök kezébe Egy Bélyus András nevű kőmiveslegény gyanús eredetű gyűrűket akart zálogba tenni. A rendőrség nyomban ott termett és a gyűrűket felmutatta Rude ékszerésznek, aki azokban felismerte az üzletéből vitt ékszereket. Nyomban házkutatást tartottak id. Belyus Mátyás ácsmester házánál, a hol a tornác deszkapadlója alatt egy kazettában megtalálták a Rude-féle betörésből származó ékszerek nagyrészét, az udvar hátulsó részében pedig egy falmélyedésben megtalálták a Szenes-féle divatárukereskedésből elrabolt divatárucikkeket. A fiút az apjával együtt azonnal letartóztatták, utóbbit bünrészesség és orgazdaság gyanúja miatt. . — Mikor egy halott kibicel. A Bácskai Naplóban olvassuk az alábbi furcsa történetet: Bácsfekete- hegyen meghalt egy öreg paraszt, mire felravatalozták. A ravatal köré siratók ültek (bár a diftéria-járvány miatt ez tilos) és hogy el ne unják magukat, huszonegyeztek, bár ez (-+- nem a diftéria miatt, de —) szintén tilos. Aki a bankot adta, makk-ászra királyt vett és szörnyű drukkolás közben «vágott be«, sóhajtván hozzá nagyot! | — Van még egy rongyes vörös-király a világon. Szörnyen szorongott mindenki, a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani és a bankár gusztált. Lassan, óvatosan húzta lefelé a kártyát. Egyszerre a háta mögött megszólalt egy hang : — Fuccs! A hangnak igaza volt, mert a bankár tizenötre egy hetest vett, ami tényleg fuccs, de azért megdöbbentek az ismeretlen kibic közbeszólásán. A nyerők hirtelen felkapták a bankot és oda pillantottak, ahonnét a hang jött és halálravált arccal látták, hogy a fucsot a halott mondta be, akiben akkor még nem aludt ki egészen az élet. Riadtan futottak ki az utcára, ahol izgatottan vitatták meg ezt a furcsa kártyapártit. A nagy lármára elősiettek az éjjeli örök, akik megtudták a különös históriát, el is szörnyüködtek rajta, de — a kötelesség az elsői kiáltással — feljelentették a társaságot: 1. mert a tilalom dacára halottnál virrasztottak, 2. mert hazárdjátékot játszottak. A halottal azonban nem tudtak mit csinálni. Kényes helyzetükből kimentette őket a halottkibic, amennyiben végérvényesen, visszavonhatatlanul — meghalt. így hát csak a játékosok kerülnek a biróság elé. A buvármesterség. — A legmegerőltetőbb munkát a búvárok végzik. A buváröltözet kau- csuköltönyből és fémsisakból áll. A búvár ezt felteszi és azután kötélhágcsón leszáll a mélybe. A vízben nemsokára félhomály veszi körül, a mely a tárgyak alakjait egészen másképp mulatja és különös külsőt ad nekik. A búvár akkor alig tudja, hogy hol van. A tengerfenéken a víztömegek ide-oda lökik, a sötétség következtében semmit sem lát, úgy hogy csak kezével való tapintás utján tájéko- zódhatik és foghat a munkához. Hogy ilyen körülmények között a munka nem valami könnyű, az elképzelhető. Csak erős és egészséges emberek tartják ki huzamosabb ideig ezen a pályán. A vízben körülbelül 10 méter mélységben a bőrt valami erős viszketegség fogja el, mintha tűvel szurkálnák egyszerre, 20 méter mélységben már fülzugás is jelentkezik, a mely sokszor sikelséget von maga után, továbbá vértódulás, az alsó végtagok bénulása vagy tüdő- és agyhártyalob jelei is mutatkoznak. Mindamellett voltak búvárok, a kik csodálatos dolgot műveltek. Lambert nevű búvár 1885-ben 55 méter mélységbe ment és nyolc aranyrudakkal teli ládát emelt ki a vízből, a melyek egy spanyol gőzössel együtt a kanári-szigetek-közelében sülyedtek el. Egy másik búvár 1891-ben 52 méter mélységbe ment a viz alá, hogy több láda ezüstrudat halásszon ki. Rendes körülmények között a búvár percen- kint 2 méterrel száll vagy emelkedik a vízben, mert szervezete csak igy szokik fokozatosan a nagy nyomáshoz, amelynek a vízben ki van téve. Mintegy 60 méter mélység az a határ, a hol a búvár még ellehet, 30 méteres mélységben pedig edzettebb búvárok két órán át dolgozhatnak. Ha veszélyben van a búvár, úgy egy zsinór megrántásával jelt adhat, azonkívül szócső utján is is adhat jelt. A tengerfenék megvilágítására villamos izzólámpákat használnak, a szükséges levegőt pedig a sisakba torkolló csövön át kapja a búvár. Falusi közgazdaságtan. Kiment a tanfelügyelő hoszpitálni a falusi iskolába. Volt is nagy rémület a faluban. A tanító még jobban drukkolt, mint a gyerekek Hogy szégyent ne valljon tanítványaival, mindegyiknek előre megmonta, hogy mit fog tőle kérdezni, ha itt lesz a tanfelügyelő. S a feleletet is szájába rágta. Egy hosszú kamasznak, aki az első tanulója volt, megmondta, hogy ha azt kérdezi tőle a közgazdaságtanból, hogy menyi liba van a faluban, bátran feleljen : épen kétezer. El is jött a tanfelügyelő. Minden jól ment. A végén, eldicsekszik azzal hogy az ő tanítványai még közgazdaságtant is tanulnak. Meg is kérdezi az osztály legjobb tanulójától: — Na, mond meg fiam, menyi liba van a faluban ? — A faluban — mondja a gyerek — ippeg ezörkilenc- százkilencvennyóc a liba száma. — Mennyi? — rivall rá a tanító, — hát nem kétezret tanítottam ?! Mire a gyerek szepegve feleli: — Igön, kérőm, de tennap a tanító ur nálunk vót vacsorára, oszt ides anyám kettőt levágott. Eszkimó újság. Az eszkimóknak is van már lapjuk. Az újság hónaponkiut egyszer jelenik meg eszkimó nyelven Godthaabban, Crönlandon és a cime r Katoriknlk. Á szerkesztője Möller evangélikus lelkész, ő egyszersmind a kiadó is, ő rajzolja a képeket, megírja az egész újságot, ki is nyomtatja, sőt ő maga hordja szét és szedi be az elő- fiizetési dijat amely kezelése egyébként nem olyan egyszerű, mint nálunk, mert az újságnak negyedévenkint egy búvár- kacsa és egész évre egy fóka az ára. Kézbesitethetlen idézés. Ezt az esetet egy szegedi ügyvéd mondotta el: Valamelyik tiszamenti kis községben volt dolga, ahova peres ügy miatt kellett kiszállania. Fölkereste a bírót és megkérdezte tőle, hogy kézbesitette-e az idézést, amely Kocsis Mária nevére érkezett. A biró a községházára hivatja a kisbirót. — Kézbesitette-e az idézést, amelyet átadtam ? — Nem a, — feleli a kisbiró és a csizmaszárából előhúzta az idézést. Itt van még most is. — Hát miért nem adta át annak, akinek szól? — förmedt rá a biró. — Átadtam vóna, csak megtaláltam vóna. De az egész falut összejártam és nem találtam Kocsis Mária nevű fehérszemélyt. Dühösen rárivall a biró: — Szerencsétlen flótás! Hát hiszen a kend felesége a Kocsis Mária! — Tyü, az áldoját, igaz a! De ki a ménkű gondol a saját feleségére ! — kiált nagy elkeseredéssel a kisbiró. Sokan panaszkodnak, hogy nehéz a szivük. És nem veszik észre, hogy azért olyan nehéz, mert minden csekélységet szivükre vesznek. A tolu könnyű, de a sok tolu bizony, hogy mégis csak súlyos leszen.
