Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-08 / 40. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Hogyan gyűjtenek Jókai szobrára? A vigéckedés botrányaiból felhozunk egy esetet, tanulságul. A város egyik előkelő polgárához beállított a napokban két elegánsan öltözött hölgy. Bemutatkoztak, az egyik a névjegyét is átadta, melyen nemesi predikátummal ellátott név állott. Foglalkozása is rajta volt: tanárnő: A másik névre az illető ur már nem emlékszik. A két hölgy szapora szóval előadta, hogy ők kegyeletes célra gyűjtenek: a nemzet nagy költőjének, Jókai Mórnak a szobrára. Minden hazafinak kötelessége a nemes célt pártolni, mert Jókai... stb. stb. A végén előkerült az aláírási iv és az illető ur aláirt 5 koronát, amit ki is akart fizetni. A hölgyek elegáns mozdulattal tiltakoztak. — Kérem, mi csak az aláírást gyűjtjük. Majd méltóztatik csek-lapot kapni, azzal tessék beküldeni az 5 koronát. A csek-lap nem jött, ellenben jött helyette egyik előkelő fővárosi cég köszönő levele, melyben megköszöni a Jókai iránti szives támogatást. Az illető ur el sem tudta gondolni, mit hálálkodik olyan nagyon egy olyan nagy cég azért az öt koronáért? Megtudta azonban hamarosan mindennek az okát, mikor egy szép napon négy nagy csomag könyv megérkezését jelezték címére a postáról. Jókai műveit küldték a nyakára, persze nem az öt koronáért. Az illető ur természetesen felháborodva utasította vissza a küldeményt s ügyvédhez fordult, aki sietett a cégnek azonnal tudomására hozni, micsoda visszaélést követtek el a cég nevével. Előkelő fővárosi cégről lévén szó, kizártnak tekinthető, hogy a pakli a cég tudtával történt volna igy egyelőre az illető céget meg nem nevezzük. Minthogy azonban mások is ki lehetnek téve hasonló elegáns »gyűjtők« bekopogtatásának, felhívjuk rá a közfigyelmet. Óvakodjunk az elegáns és előkelő nevű tanárnőktől, ha Jókai szobrára gyűjtenek! És nézzünk szemükbe a biró- néknak is. A pápa életéből. Ismeretes, hogy X. Pius pápa 1867-től 1876-ig a vene- ziai egyházkerületben, Salzanóban plébánoskodott. Abból az időből valók még ezek a rávonatkozó apróságok, amelyeket az olasz lapok most felevenitenek. Egy napon egy földmives állított be hozzá, és zsebkendőjét széteregetve, kivett abból egy darabka kalácsot, amelyet ajándék gyanánt adott át a plébános urnák. — Köszönöm édes fiam ! — szól Sarto plébános. — De mivel viszonozzam a figyelmet! — Hát adjon a tisztelendő ur cserébe egy zsák kukoricalisztet. — Jól van fiam, megkapod! — s intett Sarto a szolgájának, hogy töltse meg a szegény ember zsákját liszttel. A paraszt azonban csak ötölt-hatolt, s látszott rajta, hogy még valamit akar. — Mi a kívánságod, flam ? — kérdezte jóakaratulag a plébános. — Főtisztelennő ur, szeretném, ha ez a szolga hazaszállítaná a zsák lisztet, hisz’ én is idáig hoztam a kalácsot. De már erre Sorto plébános ur is felpattant ám és ugyancsak erős szavakkal adta ki az útját a furfangos embernek, akit pedig már máskor is segélyezett. Némely embernek melegebb a gubája, mint a — szive. Kecskeméten semmi különös újság? Jóképű, egészséges arcú parasztasszony kinál- gatta a kecskeméti földrengés szomorú napjaiban Budapesten üde és friss sárga barackját. A fővárosi emberek szívesen vásároltak tőle és az egyik vevő még beszédbe is ereszkedett vele: — Hová való maga, néni? — Kecskömétre, kérem szeretettel. A budapesti vevő, a ki végre egy szem és fül- tanuval diskurálhatott, mohón folytatta a kérdezős- ködést: — Nos, hát mi újság Kecskeméten? — Hát az, kérem szeretettel, hogy az idén jóval kevesebb a barack, mint tavaly volt. — Nos, és egyéb újság nincsen Kecskeméten? — Nincsen, kérem, semmi különösebb újság. — Hát a földrengés? — Arról én, kérem, nem hallottam. — Mikor távozott el maga Kecskemétről? — Tegnap a reggeli gőzössel jöttem Pestre, addig mindig otthon voltam. — Nos, és a múlt szombat éjjeli földrengésről maga nem tud semmit? — Nem kérem alásan. Lehet, hogy volt, de én akkor talán aludtam. Másoktól pedig nem hallottam felőle. A jámbor kecskeméti néni talán még folytatta volna a beszélgetést, de újabb vevő mutatkozott és annak is elpanaszolta, hogy Kecskeméten most az a legnagyobb újság és egyúttal a legnagyobb baj is, hogy jóval kevesebb barack termett, mint a múlt évben. >5* Hát azt hiszem, hogy ez az egész história a pesti újságíró agyában született meg. És ha valaki azt gondolná, hogy ezzel a köcsköméti asszony cgyügyüségét jellemzi, nagy csalódásban van. Az a köcsköméti asszony becsületes, regulát tudó asszony, a ki nem szokja családi-ügyét, baját a piacra vinni. Most, hogy Köcsköméten ez a nagy, bús szöröncsét- lenség történt, most is hűséges volt böcsületes voltához. És engedtessék meg e sorok Írójának az a feltevés, hogy mikor az a jó asszony, derék asszony igy begubózta magát, akkor is azt gondóta: — Majd én a mi bajunkat, szerencsétlenségün két — a piacra bököm. A huavét áthelyezése. Münchenből írják: A pápai követségen úgy tudják, hogy őszentsége legközelebb bullát fog kiadni a husvétnak április hónap első vasárnapjára való áthelyezéséről. Már a kereszténység első századaiban nagy viták folytak erről s az ellentéteknek a niceai zsinat vetett véget azzal a határozatával, hogy a husvét mindig arra a vasárnapra essék, amely a tavaszi éj-napegyenlőség után következő holdtöltével egybeesik. Ha ugyanerre a napra esnék a zsidó husvét is, akkor a keresztény husvétnak a következő vasárnapot kell megszentelni. A niceai zsinat határozata következtében tehát a keresztény husvét mindég március 22. és április 25-ike közözött váltakozik. Azért fontos a pápa elhatározása, mert a husvét idejétől függ az egész év váltakozó ünnepeinek beosztása. A bulla állítólag legközelebb napvilágot fog látni
