Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-01 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 — Naptárak. Szerkesztőségünkhöz beküldöt- ték: »A kath. Népszövetség Naptárt-ál. Gazdag tartalommal dicsekvő naptár. Eleven, a mindennapi élettel kapcsolatos, igen használható és jó cikkekkel. Sok szép kép is disziti. (1912. év) Ara 70 fillér. »A Szent István Társulat Naptárat. (1012.) Ara 80 fillér. A legszebb és legmagasabb színvonalon álló naptárak egyike az országban. Egész kincses bányája a szebbnél-szebb olvasmányoknak. Művészi képek tarkítják lapjaikat. Mi igen örülünk, hogy valamelyik évben tett őszinte megjegyzésünk nyomán a nemzeti történeti, ereklyéink irány is képviselve van a naptárban. Mindkét naptárt melegen ajánljuk a keresztény családoknak. Minden könyvkereskedésben megszerezhetők. *Népbarát« és •Kisgazdák Naptárat kitünó naptárak szintén. Kifogástalan keresztény irány és jó cikkek. — Eltemette őket a föld. Megrendítő szerencsétlenség hírét Írják Zomborból. Szeghegy községben Reiner Lukács földmives fia két fiatal leánynyal, Bittling Erzsébettel és Rettia Magdával homokot hordott haza. Közben a homok hirtelen sűlyedt s a földréteg mindhármukat eltemette. Mire megfeszített munkával kiásták a szerencsétleneket, már mindhárom halott volt. — Az öreg vasúti őr. Körmöcbányáról írják : Estefelé két gőzös robogott ki a zólyomvölgyi alagútból. Lámos György vasúti őr nyílt pályán dolgozott és a nagy ködben nem vette észre a vonatokat. Az utólsó percben, mikor az első vonat elrobogott, elugrott a sínekről, azonban a második megragadta Lámos kigombolt bundáját. Lámos a vonat kerekei alá került, a melyek több száz méterre vonszolták. A legközelebbi őrháznál vették észre, kivették a kerekek alól, de akkor már hallott volt. Lámos negyven esztendeig szolgált a vasútnál és éppen most készült nyugalomba. — Az elsült revolver. Máramarosszigetről Írják : Rahó községben Berkovics Sándor ügyvédjelölt betért Moskovics vegyeskereskedő üzletébe, hogy különböző tárgyakat vásároljon. Közben kérdezte, hogy nincs-e Browning formájú öngyújtó készülék eladó. Magyarázat kedvéért elővette saját Browning-revolverét. A kereskedő riadtan kérte Berkovicsot, hogy tegye el a fegyvert, mert elsül, mire az ügyvédjelölt maga felé tartva a fegyvert, mondta: Lássa, hogy nem sül el. A revolver eldördült és Berkovics szivén találva, holtan rogyott össze. Halálát felesége és gyermeke gyászolja. A NAGY VILÁGBÓL. ■ na Az olasz-török háború. Tiszta képet alig lehet rajzolni az olasz-török háború állásáról. Egy bizonyos, hogy vihar felhők szállongnak az olasz merészség és kapzsiság nyomában egész Európa fölött. Egy komoly, tekintélyes újság igy ir erről: — A most élő nemzedéket még nem környékezte olyan közelről egy világra szóló háború, kavarodás, mint most. A mostani európai béke már olyan béke, hogy minden hatalom — készül a háborúra. * A mi magát az olasz-török háborút illeti, az is tele van bizonytalansággal, felmerült megdöbbentő, más lecáfolt hírekkel. Az olaszok hirdetik, hogy ők Rómában nagyon meg vannak elégedve a háború folyásával. Tisztában vannak következményeivel. Más oldalról máskép festik az olaszok helyzeteit. Tripoliszból az a hir érkezett, hogy az olaszok most már megkezdették az általános előnyomulást. Az első napok küzdelmei győzelmet hoztak az olaszokra. Reggeltől estig tart a harc. A török mindig visszavonul. Az olaszok meg foglalnak községet és erődöt... A Derna melletti ütközetben mind a két fél nagy vesztességet szenvedett. A KANDALLÓNÁL. Itthon — otthon. — Eredeti regény. — Irta: Bodnár Gáspár. VI. Vőm-uram ezen idő alatt elérkezett a remete házába. Már mint az apósának tűzhelyére. Szalmaözvegységének megvigaszlalására^ Pompásan érezte magát az atyus. Viruló színben találta. Mintha másodvirágzását élné, akár — az ákácfa. — Hát te mit keresel itt, csudálkozott az atyus. Tán bizony az asszony küldött. — Engem ugyan senki se’ köldött. Magam jószántából jöttem. Az anyósomnak még sejtelme sincs, hogy apám-uramhoz gyüttem. — Derék fiú vagy. — Hát hogy mint vagyunk, apám-uram? — Jól vagyok, fiam. — De a koszt ... a koszt? — Micsoda? ügy tud ez a béke főzni, akár maga az asszony. Az atyus körül nézett. Mert kegyetlenül gyanakodott, hogy az asszony, már mint Náncsi felesége is megérkezett. Csak künn maradt a tökéletlen, hogy gyönyörködjék, tűnődjön az ő — árvaságában. Vőm-uram vette észre a gyanakodást. És elmosolyodott ... — Mama is jól érzi magát, ügy látszik, nem jön. — A mint akarja, hümmögött atyus. És vállait mozgatta, akár egy fiatal ember. — De hát ez nem tarthat igy örökké. — Ugy-e meguntátok! — No ilyet meg még elméjében se’ forgasson — atyus. — Én tartom magam. Én férfi vagyok. Én férfi lettem. Én nem megyek utána. Mondom, hogy tőlem akár Ítélet napig ott ülhet. — Atyuskám, ez mind szép. Férfias. De — mégis ... de mégis . . . — Mit mégis? — Ebben a korban már békességre van szükség. — Sose éltem nagyobb békességben. — Vájjon, édes atyuskám. Szeretnék ám bele nézni abba a szívbe. Abba az áldott, jó hűséges szívbe . .. — Hát. . . hát nézzél . .. — És ha bele néznék, bizonnyal ott látnám a közepében azt a szent, azt a tiszta vágyódást, a — mama után ... — Har — har — harminc esztendő, fiam, ha — ha — harminc esztendő mégis csak valami fiam — fuldokolt az atyus, nem bírván tovább leikével, érzékenységével. És ömlöttek könnyei, akár a gyermeknek. — Jó helyen tapogattam a pulzust — gondolta magában a vőm-uram. Éppen a legérzékenyebb hurt ütöttem meg. — Hát úgy csináljuk apám-uram, hogy jó lesz minden.
