Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-01 / 39. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÖ — Én egy tapottat se lépek, emelte fel most már felszáradt szemekkel fejét az atyus. És te neked említeni sem szabad azt, hogy én menjek. Talán elfelejtetted véd- és dacszövetségünket — fiú. Érted. A fiskális ravaszul mosolygott. És aztán nevetett is. — Arról szó sincs, hogy azt megszegjük. Hanem kitalálunk — egy formulát . . . — Formulát — kiáltott atyus. Nincs borzasztóbb, mint — a formula. — A politikában igen. De a házas életben — oh a formula nagyon is szükséges. Az öreg gondolkodóba esett. Aztán lassan, csendesen, mintegy maga-magának mondotta: — Az igaz, hogy a házas-élet is csupa politika. Most már látom . . . Hát aztán mi módon néz ki az a formula — öcskös ? — Hát apám-uram elvként ezennel kimondjuk, hogy apám-uram az asszonyért nem megy. — Jól kezdődik. Igenis az asszonyért nem megyek. — Hanem a kedves, az egyetlen leányát, a régen nem látott és még eddig éppen nem látott asszony-leányát bármikor és bármily körülmények közt joga, sőt kötelessége az apának meglátogatni. — Jól fejlődik fiam. Igenis, joga van az apának, sőt kötelessége a leányát meglátogatni. — Ergo, tehát apa szedi-veti magát, most nyomban összepakolózik ... és — És — és? szinte lábujj hegyre állva kérdezte az atyus . .. — És . . . gyün velem tüstént a legközelebbi vonattal. Az atyusnak első pillanatban szinte leesett az álla. De aztán gyermeki örömmel ugrott fel. .. kezeit tördelte ... és ugrándozva mondogatta . .. — Ha ez nem összeférhetlen a mi véd- és dac- szövetségünkkel. — Már hogy volna. ’Iszen nem az asszonyért megy. — Nem az asszonyért megyek . . . — No hát akkor? — Helyes a formula .. . — Mégis csak jó a formula. — Kell, bizony kell az olykor-olykor. — Nem csak a politikában . . . — A házas-életben is. — De még mennyire! Atyus már csomagolt. Egyszer csak nagy komolyan felveti szemeit. Azokat a nagy, fátyolos szemeket. Tekintetével árulta el, hogy nagyot, bizalmast akar kérdezni.. . — Te fiam! — Parancsoljon apám. — Valid be őszintén. A te házas-életedben nem kellett még alkalmazni formulát ? A komoly fiskális szinte rengett a nevetéstől. A szeméből potyogtak a jóizü könyek. És alig birt annyit válaszolni: — Még nekünk, atyuskám, nem volt szükségünk formulára. A pazar nő kötényében kiviszi, a mit férje, szekérszámra behordott. Inas : Egy lovat akarok kibérelni a barátom számára. Lókölcsönző: Lehet! De tud-e barátod jól lovon ülni ? Mert a szerint választjuk meg a lovat. Inas : Hogy tud-e lovon ülni ? Nem csak lovon, de Vácon is ült az már. A SZERKESZTŐSÉG ------ TELEFONJA. Gr —les, up. Tiszaujlak. A M. F. állandóan megy. Akár ez, akár — az — mindegy. — L. V. Kálmánd. Az Írás tárgyát illetőleg intenciót találhat — magából a lapból. Mi nem határozhatjuk meg. Köszönet soraiért. — Előfizető és hű olvasó. Mi tanácsot adjunk ? No még a’ kék. A bevett szokás és a modern szűzi szendeség ma a férjfogást a mamákra ruházza. Persze . . . persze ... az ilyen vállalat sokszor — csődöt mond. — Elbeszélés. Ilyen életről csak a tündérmesékben olvasunk. Mesékkel el vagyunk látva. — Detta. Már itt sem sokat adnak annak a vén kelepelőnek — a szavára. — P. Cs. E.-puszta. Valahol azt olvastam, hogy a legudvariatlanabb ember nem az, a ki sohasem tesz másnak szívességet. Hanem az, a ki mindig tesz szivességet, akár kell, akár nem kell. Sőt éppen akkor az legdühösebben, mikor nem kell. Tessék alkalmazni és kész a mi feleletünk. — V—os. Százan folyton duruzsolnak, mint a kivénüll macskák. És tizen nem tesznek annyit, mint egynek kellene tenni. Sokan, legtöbben az ablakból nézik a világot. — Ung. T. T. A ki eleven tanitó-egyesületet soha életében nem látott; a ki tanitó-egyesületi közgyűlésen soha életében nem volt; a ki komoly népnevelési, pedagógiai munkásságban soha részt nem vett; aki mindig és mindent az ablakon keresztül látott, Ítélt, az hasonló ahhoz, a ki arabusul akar beszélni, mikor egy betűt se tud arabusul. — Cs—e. A Pázmány Naptárt még nem voltunk szerencsések láthatni. Nyilatkozatot már hallottunk róla. — Vidéki. A tanitó-egyesületi ügyben az elnökség megtette kötelességét. Csak lesz talán abból is valami. P. E. Felsőbánya, F. S. Ungvár, M. Kálmánd, P. O. Sárköz-Újlak, I. L. Visk, M. Msziget, P. E. Somkut, K. fii. Lázári, A. Ungvár, Hf. és Sz. B. Nagykároly, K. Zs. Vinna, E. L. Rónaszék, stb. stb. stb. — legközelebb levél megy irodalmi köri ügyben. Nagyon kérem a szent ügy érdekében a választ. És sürgősen. Berezna. A dolog nagy és örvendetes fordulatot kezd venni. Csak aztán most üssük a vasat. Véleményedet aláírom. Köszönet. — Bubuka. A thémát köszönöm. Karácsonyi számra feldolgoztam. Sikerült-e? Majd meglátjuk. — Többeknek. Leveleiket, leveleiteket köszönöm. Majd a tellek felelnek mindegyitek- nek, mindegyiköknek-Üdv-L MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁKON. Tud-e ülni?
