Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-21 / 20. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÖ nak lennie, melynél még Achim emberei is elismerik, hogy már már elviselhetlenü) nehezedett egy nagy vidék békességére, sőt életbiztonságára. Achimot, az országgyűlési képviselőségig kapaszkodott népvezért nem ismerik magukénak a szociáldemokraták. A parasztpárt komolyabb népe belátja, hogy nem a nép java, boldogitása volt célja, de saját maga hatalmának és erejének erőszakos, ellent nem ismerő felépítése. Az ország közvéleménye mondja ki az Ítéletet, hogy politikai kalandor volt, a ki nemtelen, embertelen eszközökkel dolgozott. O maga mondotta halálos ágyán. Nagy és sok a bűnöm, bocsásson meg mindenki, akit megbántottam. Bocsássunk is meg. Bocsásson meg a jó Isten. Bocsássanak meg a megsebzett, vérig üldözött emberek is. De az a koporsó, az a sir tanúsága legyen annak a nagy tapasztalatnak : Mindenkit utolérhet — a végzete ! — Vallássértő suhanó. Felháborító eset történt Szentjobbon. Egy M. Zsigmond nevű szentjobbi legény a piacon levő Szent János szobor fejét zsebkendőjével virtusból bekötötte. Az elvetemült merénylőt a jobbérzésü emberek megakarták lincselni s csak nagynehezen tudott elmenekülni. A csendőrség M. Zsigmond ellen szigorú vizsgálatot inditott. A bíróság remélhetőleg a törvény teljes szigorával fogja sújtani. — Jégverés. Nagyváradról Írják: Ártánd községet és környékét a napokban félóráig tartó jégvihar majdnem teljesen tönkretette. A jégvihar igen nagy kártokozott a vetésben és szőlőben. — A vonat alatt. Jaszenován Stützl Mátyás vagyonos kereskedő kiesett a robogó vonatból, mely darabokra tépte. A szerencsétlen ember saját vigyázatlanságának az áldozata. — Hányán akarnak Csantavéren harangozni. Nagy az elszörnyülködés, ha arról olvasunk, hogy egyik-másik tanitói állásért hány száz pályázó verseng. Mily sok az állásnélküli tanító! — szokták sóhajtani. Am ennél is többen lehetnek az olyanok, akik harangozok szeretnének lenni; legalább erre vall az a hir, hogy a kis Csantavér község harangozói állásáért ötvenhatan pályáztak. A csantavéri harangozó évi jövedelme egyébként 500 korona. Ki A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. íSB a a a Vidéki. 1. Régen, nem is olyan régen csak győzelemre kellett vinni az igazságot. Ma ezt bizonyítani is kell. Még a szent beszédekre is vonatkozik ez a jelenség. Azért ma már az ilyen fordulat egy egy felhevülés után: Ez nem más, mint a sz. kereszt... bizony bizony nem elég. 2. Rosszul tette, hogy nem szavazott. Az együttes és határozott megnyilvánulás végre is kell, hogy tartalmat adjon annak, a mi most még Operette figurának látszik. — Elemér. Találó francia közmondássá lett: Szinte lehetetlen, vagy legalább igen nehéz az újságírónak e XX. században nem hazudni. Az újságíróknak mindig úgy kellene egymással szembe’ államok, mint a lovagias vívóknak. Udvariasság, uriság, kölcsönös becsülés, tiszteletadás. E’ helyett mindjárt a személyiségbe karmolnak. — Budapest. A népszerűség mászik, mint a csiga és elrepül, mint a madár. Vagy jő mint a madár és elmászik mint a csiga. — Hű olvasd. Azt a gyűjtést is a szegény alsópapság kezdette meg. Mint a levágott fa alulról hajt. — Fiatal iró. Mikszáth irta, hogy a közönség azé, aki megnevetteti. — Előfizető leány. No, no! Nincsen olyan fagyos tavasz, melynek egy-két virága ne maradjon. — Olvasó-kör. Bizony nehéz a meghatározás. Egy francia esztétikus, Bundeau János igy definiálja: »A divat a holnap nevetség tárgya“. — A szegény ember tehene. Bizony, hogy szép tárgy. Bő tárgy. És mégis soványan és félbemaradottan ir róla. Mikszáth pedig azt Írja: »Kenyér a tehén. Olyan kenyér, melyből mindennap esznek, mégis — mindennap egész. — Turista. Igaz. Mappán utazni annyi, mint étlapot enni. Mappával utazni: kalauzzal utazni. — Tudósító. És az ilyen őrültek szabadon járhatnak nálunk, itt közöttünk. — Kiváncsi. Az emberek sokszor tesznek kérdéseket, amikre nem köszönnék meg, ha feleletet kapnának. ■ OLVASÓ-KÖB,. B BBS Késő bánat. Elbeszélés. — Irta: Bodnár Gáspár. — I. Szunyogh Éliás uram házában nagy tisztességre készülnek. Az egyszerű mesterember házát máskor is szives-örömest felkereste a kis város előkelő fiatalsága, de ma estére valami különösebb ünnepségre készülhetnek, mert nagy hire van az egész publikumban. Ez a publikum pedig állott legkülönösebben azon fiatal urakból, kik egy szebb jövő reménységében egyelőre nyolcvan krajcár napidijért kör- mölnek ott a pénzügyi vagy esetleg más hivatalokban. Dalfi Endre, Csató Géza, Szerelemhegyi Tivadar és mások már hetekkel ezelőtt emlegették, hogy annak a »piknikének ott Szunyogh Éliás uram házánál úgy kell sikerülni, hogy legalább három teljes hétig egyébről se lehessen beszélni, mint annak sikeréről. Tehát piknik készül Szunyogh Éliás uram házánál. Hát akkor természetesen nem lehet csodálkozni, hogy fel van fordulva az egész ház. Szu- nyoghné asszonyom valóságos irtóháborut rendezett a majorság között, Éliás mester meg összeszedte még a padlásról is az üvegeket, melyek talán akkor voltak utoljára használatban, mikor Micikét haza hozták a keresztvízről. Hogy sokáig ne találgassa az olvasó, voltaké- pen ki légyen ez a Micike, nyomban be is mutatom Micike egyetlen leánya Szunyogh Éliás uram családjának. Meg kell adni, hogy kedves egy jelenség. A természet nem kímélte tőle a szépséget, bőven pazarolta reá. Szőke arca első pillanatra figyelmet kelt, szemének mélységében van valami varázs, a mi leköt és hódit. Egyetlen gyermek lévén, természetesen kényen nevekedett. Elmondhatjuk, hogy születése pillanatától karjain dédelgették a jó szülők. Éliás mester dolgos, igyekező ember lévén, nem lehet mondanunk, hogy szegény ember volt. Sőt mindenki úgy ismerte, mint igyekező, módos mesterembert. Sára pedig, Éliás felesége, értett ahhoz, hogy kell felhasználni a módit a mai világban. Micike módisan lett felnevelve. Az iskolába is járatták. Igaz, hogy a tanulás nem volt valami erős oldala. De megismerte, hogy mi a könyvolvasás mestersége. Ez elég volt arra, hogy magának a kellő műveltséget e tekintetben is megszerezze. Hja kérem, ma nagyon sokan csupán a regényekből szereznek maguknak műveltséget. Igaz, hogy az ilyen műveltség legtöbbször megcsalja az embert és nem boldogítja. Ám Micikét még eddig nem hagyta cserben! Oly szépen tud beszélni, csevegni. Mindenkihez van egy-egy okos szava. Szóval elismertetett bizonyos körökben, hogy Micike több mint egy iparos-leány. Az ő köre nem az a szerény ház, hol bölcsője ringott! Neki magasabbra kell emelkednie.
