Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-28 / 21. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1911 május 28. 21-ik szám*. !> i. 1 \ I . > VJ (B. G.) Sok szép eszme, dolog bukkan fel a mi országunkban időről időre. Jele, hogy ebben a sivár, nyakig anyagi világban is vannak még gondolkodó, érző, idealista (azaz szépen látó) emberek. És mikor egyik-másik szép dolog, eszme, terv kibugygyan a lelkekből a legelső szavak közé tartozik, hogy — Szép, szép .. / De utána sompolyog mindjárt a másik, a kétkedő, a nem akaromságnak, a közönynek szava, hogy de — Lehetetlen! Ezzel az egyetlen kimondott szóval ütnek agyon sok-sok szép dolgot Magyar- országon. A nélkül, hogy kísérletet, egy kis erőfeszítést tennének ... még csirájában elfojtanak rügyet, virágot gyümölcsöt egyaránt. Tapasztaljuk ezt különösen azon munkánál, mozgalomnál, melynek nemzeti életfeladata: a falut megmenteni. Talpra állítani. Neki legalább is a lehető boldogulhatást, jólétet megszerezni. A városokban nem pusztulnak el úgy még csirájukban is a jó eszmék, tervek. Ott mégis akadnak ambiciózus emberek, a kik üstökén csípik az alkalmat. Igaz, hogy ebbe az akarásba sokszor a magán érdek is belejátszik. De azért csak mégis a város emelkedésére szolgálnak .. . Hanem a községek, a falvak... na itt igazán — tisztelet a valóban örvendetes kivételnek. Mintha csak mákonnyal élnének az emberek. Elzsibbadnának — az enyészetre készülnének. írjuk pedig ezt azon alkalomból, hogy Csanádmegyéből, Makóról nagy és szép eszme buggyant ki, röpült szét az országban. |A hírlapok utján. Ismeretes ugyanis a magyar ^ vidékek szomorú egészségügyi viszonyai. Égbekiáltó .'xz a hiány, mely az emberi egészség körül a vármegyei körzetekben uralkodik. Hát ezek az égbe kiáltó viszonyok most arra bírják a vármegye alispánját, hogy indítványt terjesztett a vármegyei közgyűlés elé, melyben nagy fát, nagy eszmét mozgat. Olyat, hogy az újságok, a melyek pedig sokszor igazságtalanul ostorozzák, támadják éppen a legbuzgóbb munkásokat — már is a fejüket rázzák. És — karban zengik, kürtölik az agyonütő szókat: — Lehetetlen, hihetetlen és igy tovább, Mi hát az a hihetetlen, lehetetlen indítvány ? Az, hogg Csanád vármegye az ö községeiben kórházat, a viszonyokhoz, igényekkez mért kórházakat akar létesíteni. Szédületes terv ugy-e? Hihetetlen ugy-e bár, hogy a megye ilyet akar. És egyáltalán, hogy már akar. Minő merész, minő óriási terv. Ott, azokban a községekben, hol a legtöbb ember, gyermek orvosi kezelés nélkül hal meg. Ahol az emberek még a legelemibb preventív, az az védő, megelőző intézkedésekről, orvoslásokról, vigyázásokról se akarnak hallani. Ott — borzasztó — kórházakat akarnak állítani. Talán tréfálóznak a megyei urak? Vagy gúnyolódnak. Nem. Ezerszer nem! A felvetett eszme életre való. A szándék energiára mutat. Mert valójában első tekintetre hihetetlen az ilyen, dolog. De nem lehetetlen. Meglássuk. A mi nálunk hihetetlen — de nem lehetetlen. I.
