Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-30 / 17. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Már te is ellenségem lettél. A többivel, a faluval, mindenkivel . . . — Nem, oh én nem vagyok ám ellensége. És egy köny rezgett a leány szemében. Egy égő köny csepp . . . Kimondhatlan érzés lepte meg a legény szivét e pillanatban. Mintha valami villany szaladt volna ereibe, a mely vérét kavarta volna fel, tisztította meg. Mintha az a köny az ő keze fejére esett volna. Onnan meg a szive közepébe hullott volna. És ki égetett volna onnan minden foltot. Minden szennyet. Minden aljas indulatot. — Szeretlek Piroska, mondotta a legény. Meg- ládd, ez a te hulló könycsepped tisztit meg engem. De könye nem volt a legénynek. Dacosan vágta hátra fejét. Aztán még egyszer bele nézett Piroska csillag szemeibe. Megszorította munkától megbámult kezét. És szótlanul, bucsuzatlanul hagyta magára. A leány ott állott még sokáig egy helybe. Mint a virág, mely gyökeret ver. És sokáig nézett- nézett a legény után. A szive meg kalapált, dobogott. És azt kalapálta, azt dobogta : — Ha az egész világ elhagy is ... én szeretlek. Ha az egész világ is azt mondja : vesselek meg ; én szeretlek. * * * Móris Pista meg komoran lépdelt haza . . . édes anyja kis tűzhelyére. Olyan volt a járása, mint egy vasas lóé. Súlyos, kemény, mintha lelkében óriási terhet viselne. Olyan volt a tekintete, mint a barna éjszakáé. Sötét, vigasztalhatlan. Mihelyt azonban édes anyja elé lépett, kiderült egyszerre, mint a sötét éj reggelre. Arca vidám, szeme tekintete szelíd, meleg, bizalmat keltő. — ’des anyám, találkoztam Piroskával. — Megvet ő is, ugy-e fiam? — Oh nem. Ő még mindig a régi. A kedves. A jó. A szerető. — Szeret? — Tudom, biztosan tudom, hogy szeret. Az anya egyszerre elnémult. Mintha nagy, megrázó eset rázta volna meg szivét. Csak szeméből ömlött a köny. Végig ömlött ráncos barna arcán. Pista megremegett. Ráveté szemét arra a, galambősz asszonya. Az áldottra. Az édesre. Az egyetlenre, a ki akkor se’ hagyta el, mikor már mindenki elfordult tőle. Még, hite szerint — Piroska is. És a mint megremegett . . . újra érezte, hogy azok az ömlő könyek, az édes anyja könyei mossák, tisztítják lelkét. Ujfent összeszedi magát. Dacosan vágja fejét hátra és férfiasán vágja ki beszédét . . . — Anyám, ’des jó anyám ... a Piroska és a te könyeid megtisztítottak engem. És a legénynek szemeiből is kicsordultak a könyek. A falu csudát látott. Mondotta is apraja-nagyja hogy valóságos csoda történt. Boldogabb, munkásabb házaspár nem él a faluban. * * * Oh, az igaz könyeknek nagy a hatalmuk. Visszahozzák azt is, a ki már az emberek gyarló ítélete szerint — elveszett. A népházakról. Nagyot változott pár év óta a községek belső élete, mintha egy jobb kor következnék a vidékre. Pár év alatt igen sok községekben alakult meg a termelő, ériékesitő, fogyasztási és hitelszövetkezet, hogy ezzel a község lakosainak gazdasági érdekeit szolgálják, hogy olcsó hitellel megszabaduljon az uzsorától; termését jól értékesíthesse. Az is fontos újítás és igen szükséges a munkásra, hogy felesleges munkaerőknek más vidéken szereznek munkát, ezért a községházán gazdasági muukásközvetitő működik. Ugyancsak itt van a gazdasági munkás és cselédsegélypénztár is, melyből azoknak akik az önhibájukon kívül munka nélkül maradtak, segítséget adnak. Ennek a pénztárnak egyéb jóltevését eléggé ismerik olvasóink. Az őszi munka befejeztével a gazdasági háziipari tanítás nyílik meg, hol a munkásnép kosár, gyékény, szalmafonást, seprükötést és fafaragást tanulja el. A kitanult munkások háziipari szövetkezeteket alakítanak s a téli keresettel, ha nem csurran, cseppen. Egyes községekben már Néphivalal is működik, hol szakavatott egyénektől díjtalanul tanácsot kap a község népe, adóilletékügy, hagyatéki, tagositási, katonai s egyéb ügyekben. Bizony mind hasznos dolog ez! S a falusi ember tudja csak igazán megbecsülni. lilét van a faluban most már nemcsak nyáron, hanem télen is. Szaporodik ezzel az élettel természetesen a munka, meg a kereset is. Ezeknek a hasznos és jó dolgoknak nyélbeütésénél legtöbb bajt és nehézséget az elhelyezés, a helyiség kérdése okozta. Faluhelyen nem igen van felesleges, alkalmas kiadó lakás a szövetkezetek, olvasókör, népkönyvtár, előadás és háziipari műhely számára. Nagyobb terem rendesen csak a községházán, iskolában van, de hát ezek el vannak foglalva, s bizony sokszor akad meg a szövetkezetek működése, fejlődése, alkalmas helyiség hiányában. Ezért marad el sok gazdasági előadás, mert hát nincsen olyan helyiség, hova csak 25-en is beférnének. Ezen a bajon kíván a íöldmivelésügyi miniszter segíteni azzal, hogy az olyan községeket segélyben részesíti, amelyek a község lakói érdekében működő szövetkezetek, olvasókörök, háziipari tanfolyamok, előadások stb. céljaira megfelelő épületet emelnek. Ezekben a népházakban helyezik el a munkaközvetítői hivatalt, az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár helyi bizottságát, a községi munkás segélyalapokat kezelő bizottságot, a néphivatalt, a népkönyvtárt, itt van az olvasóterem, az általános és szakismeretek terjesztésére szolgáló tanítások, szórakoztató előadások, téli háziipari tanítások, téli foglalkoztató műhelyek, hitel-, fogyasztási- és termelési szövetkezetek, dalegyesület stb. — A népházakban szeszes italok kimérése azonban tilos. A népházakban tisztességes mulatságokat is tartanak, műkedvelői színi előadásokat, dalünnepélyeket. Van már több ilyen Népház az országban s bizony kívánatos volna, ha minden község építhetne ilyen házat. Milyen máskép néz ki igy a falu képe. A nyári munka után télen a tanulás, helyes szórakozás, a szövetkezeti élet foglalná le az embereket. N-p. Tüzes szikra kova nélkül. Csorba beretvával beretválták a cigányt. More: Mester urám, ácsil az a bérétvá ? Borbély: Hát mi volna más. More: Ug5ráncsák irzem, mert még a semem is sikrát hány tüle.
