Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-04-16 / 15. szám

MAGYAR FŐLDMIVELÖ

7

fillér. Több egész ivet kitevő megrendelésnél a színek mindegyikét megkapja a rendelői Az összeg beküldése alkalmával jelzendö, hogy »a pénz levélzáró-bélyegekért küldetett.« Igazán minden keresztény embernek kötelessége Volna e bélyegek vásárlása és terjesztése, aminthogy egyházi hivatalaink is használhatnák e bélyegeket hivatalos levelezéseik alkalmával. A bélyegekért befolyt összeget az egyesület a katholikus lapok támogatására fordítja, ezzel is bizonyságát adván annak, hogy fillérekkel is szolgálhatjuk a jó ügyet.

— A gödöllői állami méhészeti gazdaságban

az 1911. év folyamán hat időszaki tanfolyam fog tartatni, a következő beosztás mellett: Május 1—18-ig főldmives gazdák; május 24-től junius 10-ig vasúti alkalmazottak: junius 15-től 27-ig lelkészek; julius 1-től 18-ig és julius 26-tól augusztus 12-ig néptanítók; végre aug. 15-től 28-ig nők számára. Minden egyes tanfolyamra 20—20 hallgató vétetik fel. Szatmárnémeti, 1911. márc. 20-án. Bodnár György, kir- tanfelügyelő.

— Szaporodtunk vagy fogytunk? Ez most a nagy kérdés. A népszámlálás első, általános összegezése nyilvánosságra került. Az országos statisztikai hivatal adatai szerint a magyar korona országainak összesen az országban tartózkodó népessége 1910. december 31-én 20 millió 850 ezer 678 lélek volt. Tiz év előtt 19 millió 254 ezer 559 volt a lélekszám. Tehát 1 millió 596 ezer 119 lélekkel többen vagyunk, mint 10 évvel ezelőtt, ügy látszik tehát, hogy a magyar korona országainak lélekszáma szaporodott.

Ha azonban Magyarország lélekszámát Horvátországétól elválasztjuk, az adatok igy festenek: Magyarország lélekszáma a népszámlálás hivatalos napján 18 millió 231 ezer 387 volt, Horvátországé pedig 2 millió 619 ezer 291. Tiz év előft Magyarországnak 16 millió 838 ezer 255 lakója volt, mig Horvátország 2 millió 516 ezer 304 lelket számlált. A 10 évi szaporulat tehát itthon 1 millió 158 ezer 119, Horvátországban pedtg 202 ezer 987. Tehát itt is szaporulat mutatkozik.

Csakhogy 1890. és 1300. között 103 százalék volt a szaporodás, 1900-tól 1910-ig azonban csupán 8'3 a szaporulat százaléka. Szaporodásunk aránya az utóbbi 10 év alatt tehát csökkent. Csökkent pedig azért, mert 700 ezer honfitársunk Amerikába költözött. S azt hisszük, még kedvezőtlenebb lenne ez arányszám, ha a Galíciából beözönlő kazárok nem pótolták volna a kivándorlók helyét. De hát örüljünk-e ennek a szaporodásnak? Vájjon a magyar faj erősödését jelenti-e ez ? Méltán kérdezhetjük tehát: szaporodtunk-e, vagy fogytunk? A rideg számok erre nem felelnek.

— A chinai éhínség. Arról az éhínségről, mely Chinában a lakosságot tizedeli, egyre elrettentőbb részletek érkeznek. így a «Kölnische Volkszeitung» szerkesztősége levelet kapott a sanghai-i püspöktől, melyben a püskök elpanaszolja, hogy öt hónap óta a 40 ezer keresztényből 35 ezernek már nincs semmi ennivalója, hogy a legnagyobb nyomorban élnek és levelekkel, fagyökerekkel, félig rothadó állati hullákkal táplálkoznak. Dél-Kinában naponta sok ember hal meg éhen, Hankingban a környékbeli tartományokból tömegesen verődnek össze az éhezők. A helyzet a legnagyobb mértékben válságos. Több mint 100 ember egy Hangkingból Sangháiba menő vonat elé vetette magát, úgy, hogy a vonat kénytelen volt megállani. A szerencsétlenek kétségbeesve könyörögtek, hogy vigyék el őket is a vonaton, vagy ha nem, akkor inkább meghalnak a vonat kerekei alatt, mert különben az éhségnek volnának az áldozatai. Az éhezők számát Kínában 3 millióra becsülik.

— Sztrájk mint elbocsátási ok. A Kúria

kimondta, hogy az a munkás, ki a munka helyétől 24 óránál tovább elmarad, minden felmondás nélkül elbocsátható. Nem váltóztat a munkaadó ezen jogán az sem, ha a munkás sztrájk miatt nem jelenik meg a munkahelyén. A munkásnak a sztrájkra való hivatkozása csak az esetben volna elfogadható, ha a munkában sztrájkoló munkástársai erőszakkal, vagy fenyegetésekkel megakadályozták volna.

— A nagy falu város lett. A németországi Hamborut, amelynek százezer lakosa van, városi rangra emelték. Az uj város ez alkalomból százezer márkás alapítványt tett a szegények számára.

— A vasúti kocsik tisztántartása. Az ál

lamvasutak jól ismert tilalmai közé a napokban újabb é* igen fontos paragrafust vesznek fel. A vasúti kocsik tisztaságát akarja megvédeni a vasút igazgatósága. Eddig ugyanis az utasok nem sokat törődtek a kocsik tisztaságával és igen gyakran valósággal szemétdombbá varázsolták a fülkéket. Most az ujonan készült szabátyznt szigorú pénzbírságot ró arra, aki vét a kocsik tisztasága ellen. Az uj szabályzatot a napokban függesztik ki a vasúti kocsikban. A rendelet különösen ráfér a mi vicinálisainkra.

NEVESSÜNK.

Az időjós. A mostani, kissé megbomlott időjárás alkalmából elevenilik fel ezt a történetet.

Évekket ezelőtt az időjárás-jóslásokkal Szentgyörgyi- Weisz lájta el a lapokat. Kényelmesen csinálta azonban a dolgát és akárhányszor olyan későn küldötte be a szerkesztőségeknek tudósításait, hogy az újságok maguk végezték el a munkáját.

A »Budapest« régi szerkesztőségében Inczédy László volt az alkalmi időjós. Kinézett az ablakon, aztán— jövendőit. És jóslatai néhányszor pompásan beváltak.

Egyszer aztán Szentgyörgyi beállít a szerkesztőségbe

— Kérem, szerkesztő ur, ki az uj időjós ?

— Van, — felelte rejtelmesen a szerkesztő.

— Kitűnő matematikus lehet és pompás műszerei vannak.

— ügy van.

— Hanem azért, kérem, ugy-e továbbra is az én jóslásaimat közük ?

— Ha megígéri, hogy eznntul pontos lesz. De ha csak egyszer is elkésik, azonnal a másik időjósnál fogunk előfizetni.

És ezentúl Inczédynek sohasem volt több dolga az időjárással.

*

A pör ára. Az ügyvédhez beállít egyik kliense.

— Hogy állunk a pörömmel, ügyvéd ur ?

. — Vagyunk, vagyunk.

— De nézze ügyvéd ur, amióta ez a pflrőm folyik, azóta nincs nyugtom, se éjjelem, se nappalom. Már tizenöt kilót fogytam a sok méregtől. Talán inkább abbahagynánk már.

— Azt ne tegye — felelte az ügyvéd. — Még öt kilót szánjon rá és Ígérem, hogy addig dűlőre viszem a port.

Ingyen sem kell.

Egy fiatalember kész nyáriruhát akart venni egy Rá- kóczi-uti üzletből. Kiválaszt egyet s kérdi az árát.

— 40 forint — szól a kereskedő.

— Adok érte 10 forintot — szól a vevő. A kereskedő összeszoritott ököllel rohan a vevő felé :

— Mit gondol az ur? Lopom-e én az áruimat ? 1

— Ha önnek szabad kérni annyit, amennyi önnek tetszik, nekem is jogomban áll annyiért venni, amennyiért nekem tetszik. Jó napot 1

A vevő távozik. A kereskedő utána kiált udvarias hangon :

— Odaadom 12 forintért.

— Köszönöm. Ingyen sem kell 1

BBS A SZERKESZTŐSÉ» TELEFONJA, sa

a a ■

Hált. és Főt. P. A. Szatmár. 1911. szept. 1-ig rendben. A szives érdeklődésért hálás köszönet. — Kozma I.. Szatmár. Önnel személyesen szeretnénk beszélni. — Előfizető. Ha ön olyan könyvet akar olvasni, melegen ajánljuk Molnár János következő cimü csattunós, találó ötletek- kel-teljes könyvét: »Nem mese a Hétfejü Sárkányról. Ez a könyv a hétfő bűnről Íródott. De nem prédikációk ám ezek, hanem olyan csattanós szomorúan mulattató dolgok, hogy hol sírnia kell az embernek, hol meg felkacagnia, írjon egy levelező lapot a Karmeláta-Atyák rendháza címén Budapestre VI. Huba-utca 12. Vagy küldjön be 60 fillért, azonnal megkapja. Beregszáz. Duci és Lackó azt üzentetik nagymamának, hogy ... boldog ünnepeket kívánnak. És kérdezik, hogy Gidi meg ’Uszi békességben vannak-e ?