Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-16 / 15. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO — Nem érzitek, hogy mi az árvaság! — A pénz nem boldogít, nem, óh nem boldogít. Szomszédok, komaasszonyok csak hallgatják hallgatják a jajongó asszonyt, a kinek pedig mindene van. a mit szeme-szája kiván . . . Aztán ők is könnyet ejtenek! * * * Jó hosszú idő telt el. A pénz elfogyott. De uj — nem jött. Sőt levél sem érkezik. — Talán haz$ készül! — Bizonnyára sok pénze van már! — Hátha hajóra ült! Az asszony nem szólott, nem panaszkodott. De napról-napra szomorúbb lett. A gyermekek ostromolni kezdették. — Mikor jön már ? — Sok pénze van már édes ápánknak ? kérdezgette a leányka. Végre üzenet érkezik túlról, a tengerről. Boldog Amerikából. — Vigyázz asszony, mert feledve vagy! — Az amerikai pénzből más tűzhely készül! E tűzhelyen már más asszony van! És jött újra a húsvéti szönt ünnep is. Misi hiába jár napról-napra a postamesterhez. Pénz nem érkezik. Kegyesné hiába jár-kél, mint kinek boldogságát rabolni készülnek. Nincs most már amerikai pénz! Nem lesz pászka! Nem, húsvéti tisztesség! És nem is volt! Szomszédok, komaasszonyok veszik pártfogásba a szegény árvákat. A falu igazi árváit . . . Mert most már az asszony is utrakerekedelt. Messze túlra, Amerikába. Hogy ha még nem késő bosszúálló kezeivel rombolja össze azt az uj tűzhelyet, a hol az ő helyét más asszony foglalta el. fii GAZDÁK VILÁGA. H □ na Mit mondanak a gazdák ? Egy fővárosi újság e címen a következőket írja: A hirtelen beálló havazás és fagy következtében általános lett az a hit, hogy ezt az időváltozást a termés megsínyli és hogy megint nyomorúságos esztendőre lesz kilátásunk. A gazdák azonban, akik meg-meg szólalnak, másképen vélekednek s azt mondják, hogy az a kis fagy, amely a fogafehérét mutogatta, nagyobb veszedelemmel nem fog járni. Nagy volt a szerencse, hogy a hideget havazás vezette be, amely a termést a pusztulás előljjmegvédte s amely nagyobb fagy ellen is oltalmat nyújtott volna. Mindez azonban csakis a terményvetésekre vonatkozik és nem egyúttal a gyümölcstermésre is. ügy áll ugyanis a dolog, hogy a korán virágzó gyümölcsfák nagyon is megérzik ezt a bolondos áprilist s azokból a gyümölcsökből, amikhez a nyár első részében szoktunk jutni, vajmi kis termésre lehet kilátásunk. De a fagyos napok még etekintetben sem jártak különösebb veszedelemmel, mert hiszen a meggy és a barack, amely ilyen időtájban már nem bírja ki a hidegebb napokat, amúgy is tönkrement s nagyobb termésre egyáltalában nem nyújtott kilátást. A többi gyümölcs azonban nem érzi meg az ijedtséget okozó hősülvedést. Hl 911 ÚJSÁG? II Föltámadott I A keresztfáról leveszik a kiszenvedettet. Aztán kősirba temetik. A tanítványok szerterebbentek. Mint a félénk, megriadt madarak. A kősirra, melyben az Üdvözítő nyugodott . .. nagy, hatalmas köveket hengergetnek. Nehogy valaki hozzá férhessen a sírban nyugvóhoz. Az aszonyok azonban hősökké lesznek. Mária Magdolna és Mária, valamint mások a sirhoz ... a kőkoporsóhoz mennek. Kenetet vásárolnak. Mert akkori szokás szerint meg akarják kenni a sírban nyugvó Jézust. Útközben busongva kérdik egymástól: — Ki hengergeti el majd nekünk a követ a sir ajtajáról? És mikor oda tekintenek, csudálkozva veszik észre, hogy a kő el van hengeritve. Pedig a kő igen nagy vala. Belépnek a sírboltba. És veszik észre, hogy ott egy ifjú ül. Hosszú fehér ruhába öltözve. A nők nagyon megrémülnek. Ám. az ifjú mondja nekik : — Ne féljetek! Kit kerestek? A megfeszített Jézust? Nincs már itt — feltámadott. íme, a hely ahova temettétek — üres. * * * Feltámadott! Pedig nagy, hatalmas követ hengergettek sírjára. Úgy betemették abba az üregbe, hogy azt hitték botorul: — Soha onnan nem távozhat. Soha onnnan fel nem támadhat. És feltámadott! ----- - Az angyal hirdette, mint zugó orkán vonult végig a hir-hegyen, rónán, városon: — Feltámadott! És e pillanattól fogva . . . két ezer év óta . . . minden husvétkor. minden időben, századokon keresztül végig zug az egész világra: — Feltámadott! * * * Ellenségei azóta is mindig megfeszíteni akarják. Eltemetni. A feltámadás hitére nehéz, nagy köveket bengeritenek. Őt magát, az Üdvözítőt sokszor-hányszor megfeszítik. Aztán megtagadják. Százszor és százszor eltemetik. És azt hiszik botorul, hogy . . . megsemmisítették. Megölték. A világon meg végig zug a hit szava . . . — Feltámadott! Igv lészen ez — a világ végéig . . . Mester. — A kath. sajtóegyesület levélzáró-bélye- geinek uj sorozata most hagyta el a sajtót. A nagy gonddal és igazi műizléssel készült bélyegeket művészi keret közepén Magyarország nevezetesebb székesegyházainak és templomainak sikerült képe disziti. Az ősrégi pannonhalmi monostor, a jaáki apátsági templom, a kassai dóm, az esztergomi bazilika, a pécsi, váci, gyulafehérvári, kalocsai és szombathelyi székesegyházak, a lipótvárosi Szent István bazilika és a koronázó Mátyás-templom kerültek ez alkalommal sorra s mint halljuk, az egyesület e sorozatot még bőviteni fogja, mihelyt a most készült bélyegek elfogynak. Az uj bélyegek négyféle színben (vörös, zöld, acélkék és barna) készültek s minden iv tartalmazza az összes fentebb elsorolt képeket. Amellett az áruk mesésen olcsó, mert darabonként csak 2 fillérbe kerülnek. Megrendelhető az összes előzetes beküldése ellenében a Kath. Sajtóegyesület központi irodájában (Bpest, IV. Ferenciek-tere 7.), ahonnan bérmentve küldik meg a rendelőknek. A megrendelhető legkisebb mennyiség egy fél iv (60 darab) és ára 1 K 20
