Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-16 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 senki sem. Komoly, bánatos arccal ment-ment a szentegyház felé. üe mintha az arcára azért egy-egy kis napfény sütött volna. Még el is mosolyogott. Ekkor — mint ő maga bevallotta — azt gondolta: — Ha el nem végzem vallásbeli kötelességemet, hát bizony azok az én fehér cselédeim, még pászkát se adtak volna. — De elvégezte. De letette, ott hagyta terhét a gyóntató székben. Mikor Mari, a konvenciós cseléd haza kozta a szentelted — már Korom várta. A szemei csillogtak, mikor a fehérnépség is megérkezett. A vonásain édes izgalom reszketett. Az asszony is, meg Riza is tudta már, hogy az „apjok-1 kibékült a jó Istennel. András mondotta el, a fiatal Passziós Péter, a ki Korom uram helyett Péter apostol volt. — András is sietett Koromékhoz. ügy volt az már megbeszélve. — És mikor a szentelt megszegése előtt elmondotta az asztali áldást ... és annak rendje és módja szerint megdicsérték a dagadó, kívül rózsapiros, belül hófehér pászkát... a két fiatal — már mint a Riza meg az András . . . oda állott a szülők elé. Kéz kézben. A szemek örömkönnyekben. — Gyermekkorunktól szeretjük egymást — mondotta András, hát áldjátok meg az ifjakat, hogy boldog házasok lehessenek. — Tudtam. Régen tudtam, szólott nyugodtan — Korom. Az asszony meg remegő feljajdulással nézett urára. Aztán eltört a csupor. — Hadd sírjak, hadd zokogjak — úgy mondotta az asszony egyszer hangosan. Más előtt, ti előttetek is. Hogy ne kelljen a párnába fojtogatnom, az éjszakával takargatnom a könnyeimet. — Nyilván oda célzott Koromné asszony, hogy Korom uram, nem szívesen nézte, hogy András Rizára vetette a szemeit. A passzió esete meg éppen megijesztette. Hogy vége mindennek. — Ilyen története vagyon — fejezte be mon- dókája urambátyám, nagy lélegzetvetéssel — a Koromék „szenteltjé“-nek. * * * Megérkeztünk a város határába. És megköszöntem urambátvámnak, hogy olyan szépen helyesen elbszélte nekem Passziós Péter esetét. Csak még egyet nem tudtam. Pedig szerettem volna megtudni. Meg is kérdeztem. — Hát osztég, uram bátyám — a szent Péter szobra, a nagy kulccsal hogyan került a kőház falába. — Azt az öregebbik Passziós Péter, már mint Korom Péter uram faragtatta ki és tétette a kőházfalába. Hogy az a kőszobor mindig emlékeztesse: mi volt a Passziós Péter története. Gyors eljárás. — Mondja csak, megkerült az a tizkoronás arany, amit a kis fiacskája lenyelt 1 — Megkerülni megkerült, de a doktor mindjárt el is vitte mint orvos-dijat. A Husvét szentelt tárgyainak jelentősége. Száz és száz féle képen magyarázgatják, forgatják a Husvét szentelt tárgyainak jelentőségét. Legjobban tesszük, ha az egyedüli jogos magyarázatot — t. i. az egyházét, a kereszténységét fogadjuk el. * * * Sokan kérdezik pl. hogy miért szentelnek ma kalácsot, bárányt ? Azért, hogy a híveket a kalács, a kenyér emlékeztesse Jézus Krisztusra, a ki az „élet kenyere“. Azé a kenyéré, melyet a ki eszik — örökké élni fog — ő benne Krisztusban. A bárány is a feltámadott Jézust jelenti. A ki mint ártatlan bárány szenvedett és meghalt a keresztfán. * * Azt meg éppen százan és százan kérdezik, hogy hát a pirostojás mit jelentsen? És száz és százféle kép magyarázzák. És pedig önkényesen. Sokszor — kegyelet sértően. Pedig a pirostojások jelentősége is olyan egyszerű, tiszta és világos, hogy a legegyszerűbb ember is megértheti. A pirostojások is a feltámadás jelképei. Mint a tojásban levő kis állat önmaga töri szét a héját és elevenen jön ki abból: úgy a Megváltó is önmaga szabadította ki magát a sírból és dicső életre jött ki onnan. Hát miért ne fogadhatnék el azt, hogy ezért adunk pirostojást husvétkor egymásnak. Hát pl. a gyűrűt nem hasonlitják-e az örök. soha meg nem szűnő szeretethez, amelynek zálogaként adják a jegyesek egymásnak. Ugy-e ezt a magyarázatot természetesnek találjuk. Miért ne lehetne hát a húsvéti emléktárgyak jelentőségét az egyház magyarázataként elfogadni. Fogadjuk is el . . . O A legszebb kaszárnya. Katona uramék közül sokan most otthon vannak, hát elolvashatják ezt az érdekes sorokat. A világ legszebb kaszárnyája kétségtelenül az a másfél millióba kerülő kaszárnya, a melyet most épitettek Windsorban. E kaszárnyába legfeljebb nyolcszáz katonát szállásolhatnak, de ez a nyolcszáz katona fejedelmi módon fog lakni. Minden katonának külön hálószobája lesz a közös szórakozásokra pedig pompásan berendezett termek szolgálnak. A kaszárnyában két nagyszerű ebédlő van : mindegyik 28 méter hosszú és 21 méter széles. Ragyogón tiszták és világosak, szellőzésük tökéletes ventillátorokkal történik és fűtésűkre a legmodernebb készülékek szolgálnak. Az épület teteje öntöttvas-oszlopokon nyugszik s a homlokzat gyönyörű ornamentokkal ékes. Az egyik teremben színpad van: itt színházat játszhatnak a [katonák. Az ebédlők falán köröskörül kis szekrénykék vannak, a melyekbe a katonák elzárhatják az ételt és az italt. Természetesen van játszó- és dohányzó-terem is, ezek fala mozaiktéglával van kirakva embermagasságig, azonfelül pedig vörösre festett. A billiárd-teremben, a mely huszonnégy méter hosszú és hat méter széles, monumentális majolikakályha van. Van még gazdag tartalmú könyvtár és több dolgozószoba. A fürdőszobákban a nap minden szakában meleg viz van. A kaszárnyában nagy élelmiszerüzlet is van : a katonák feleségei itt mindent bevásárolhatnak s különösen arról gondoskodtak, hogy a legjobb árukat legolcsóbban kapják.
