Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-02 / 13. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELÖ egészében hasonló igen kedvező végeredményt mutat, mint az előző évi s ezért az évi nyereségből, mely összesen 5,052.904 korona 21 fillér volt, az alapszabályszerü levonások után minden egész részvényre 700 korona osztalékot hoz javaslatba. A társaság üzletének nagyszabású növekedése az egész vonalon, a múlt évben is fokozódó irányzattal folytatódott. Az impozáns tartalékok közül ezúttal az üzletév nyereségéből a külön tartalék nyert rendkívüli emelkedést, úgy hogy az előző évi 5,460.085 korona 05 fillér összegével szemben 7,314.554 korona 83 fillér összegre növekedett, a többi tartalékoknak az alapszabályszerü részeltetésén felüli rendkivüli növelése most már az alaptőkefelemelésen nyert összegből történik. Az alaptőkefelemelési művelet a folyó évre esvén, az erre vonatkozó elszámolás már az 1911. üzletév mérlegébe tartozik. A közgyűlés az előterjesztett számadásokat és mérleget általános nagy megelégedéssel egyhangúlag elfogadta. A fölmentvényt minden irányban megadta s az összes javaslatokat határozattá emelte. A társaság félszázados évfordulója emlékére alkotott 500.000 korona tőkeösszegü hazafias köz- és jótékonycélu alapból a krassószörénymegyei árvíz- károsultak még a múlt év folyamán 10.000 korona összegű segélyben részesültek, az alapnak folyó évben kiosztandó 20.000 kamathozamát pedig felerészben az Országos Gyer- mekszanalóriéin s felerészben a Szeretet Gyöngeelméjüeket és Siketnémákat Gyámolitó Egyesület nyerte el. Ezenkívül a közgyűlés, mint évenként rendesen, számos érdemes köz- és jótékony célra is 25.000 korona adományösszeget szavazott meg a társaság évi nyereségéből. Végül a részvényesek nevében Imrédy Kálmán udvari tanácsos meleg köszönetét mondott az egész kormányzótestületnek az elért kitűnő eredményért, külön is méltatva az üzlet irányításában nagy koncepciójú, intézésében pedig fáradhatatlanul gondos vezérigazgatónak, Ormody Vilmos főrendiházi tagnak kiváló érdemeit. Ezután a választmányba Károlyi Gyula grófot választották meg közfelkiáltással. A társaság a biztosítás összes ágazataival foglalkozik s evégből szatmári főügynöksége a t. közönségnek bármikor rendelkezésére áll. — A rabló rémtette. A kispesti Wekerle- telepen Gazsó György építési vállalkozónak épülőfélben levő házát őrizte Bánát György éjjeli őr. Az éjjeli őr vasárnap is a ház mellett töltötte az éjszakát s rendes szokásához híven tüzet rakott az udvaron. Éjfél tájban lefeküdt a tűz mellé, ahol csakhamar elaludt. Amig aludt, valaki hozzá lopódzott és elrabolta a zsebében levő tizennyolc koronáját. A rabló aztán felnyalábolta az alvó éjjeli őrt, bedobta a tüzbe, majd pedig elmenekült. Bánát György rettentő fájdalomra ébredt s olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy alig tudott kivergódni a tüzes parazsak közül. A szerencsétlen embert bevitték a Szent István-kór- házba, ahol gondos ápolás alá vették. A rendőrség keresi Bánát György merénylőjét. Postán. — Ezt a csomagot nem veszem föl. — Miért ? — Nagyon olvashatatlan a cim. — De kérem . . . — Ugyan ne kérjen ! Esztergomot, ahová szól, el sem lehet olvasni! — ’Iszen el tetszett olvasni. — Én postás vagyok. De a kinek szól, az — közönség. És az más. A kakasok kora. Sokan azt tartják, hogy az egyéves kakasok jobbak a idősebbeknél. Ezt a tételt azon ban nem lehet általánosítani, mert sok függ a fajtától. A nehéz fajtáknál, hacsak nem egészen korai kelésüek, nem is tanácsos egyéves kakasokat alkalmazni; de a középnehéz és könnyű fajtáknál sem árt ha a kakas két-három éves. Általában azt tartják, hogy a fiaatl tyúkokhoz idősebb kakasokat s fordítva kell adni, hogy jól termékenyített tenyésztojásokat kapjunk, pedig be van bizonyítva, hogy a vérmérsékletnek nagyobb befolyása van erre, mint a kornak. B OLVASÓ KÖB. & A tiszaparti menyecske. Elbeszélés. — Irta: Bodnár Gáspár. — — Ha éppen tetszik neked az a fiatal ember ... És — és — Hánika elpirul. — Ugyan édes apám, mit is tetszik beszélni? — Mit ? Hát nem tudod ? — Mit apám ? — Ne tagadd! — Igazán mondom apám, semmit, de semmit nem tudok. — Hát nem tudod, hogy a tiszaparti menyecskét ez a fiatal ember festette? Hánika arca pillanatra lángba borul. ' — Ő festette ? — kiált fel önfeledten, vigyázatlan naivsággal. Igazán nem tudtam. Hiszen apába Mármorsteint emlegette. Szidta, korholta. —- Mármorstein . . . Mármorsteiu!. . . Iszen az vén szamár. Nem is tudna ilyen képet festeni — az a nagy szamár. Te bohó gyerek! Megsimogatta Hánika arcát. És magára hagyta. . . . Hánika sohasem érezte lelkének azt a hullámzását, a mi most lelkében megindult. Egy pillanat alatt egész más világ tárul eléje. Mintha egyszerre megnyílt volna szive, hogy abba más más képek, más emberek és napok lépjenek. Ott marad sokáig egy helyen. Mintha lába gyökeret vert volna. Mintha félne egyetlen lépést is tenni, hogy nem lesz elég bátor erős, vigyázó ebben az újra megnyílt világban. Ahol előtte csak egyetlen egy alak magasodik ki. A többi mind-mind elmosódik. A festő alakja! Kezdetben le akarja győzni szive ébredését. Azt gondolja hogy csak álom háborgatja, melyből csakhamar felébred. Elhatározza, hogy nem látja őt többé. Hogy valahányszor ide jő, elrejtözkődik. Vagy oda megy hozzá. Es esengve kéri, kérleli: ne járjon ide. Hagyja el ezt a házat, ezt a vendéglőt. De a másik pillanatban gyengének érzi magát ez elhatározás foganatosítására. Hánika az nap este szerfölött levert volt. Olyan, a minő még sohase életében. Vidám orcája egyszerre meghalványodott. Szemeiből eltűnt a tűz, mely mint a lobogó láng ott cikkázott. Hallgatag. Mintha terhére volna az egész világ. Mintha mindenkiről elfeledkezett volna. Senkit se ismerne. A számadásokban tévesztett. Csak ült-ült egy magános asztalnál. És tűnődve nézett maga elé ... A semmiségbe A vendégek észrevették, hogy de nem is sejtették azt a forradalmot, mely a leány szivében dúlt. — Talán beteg Hánika ? Talán vendég volt a múlt éjjel és virrasztania kellett. Talán a papával volt valami baja? Ostromolták jobbról, balról. Hánika kelletlenül válaszolt. És alig várja, hogy ismét magára maradhasson. Majd tréfálni kezdettek vele a vendégek. Ingerülten utasította vissza .. . (Folytatjuk.) morva.i János könyvnyomdája, szatmárón.
