Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-09 / 14. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELKI.Ő8 SZEBkBSZTÓ ÉS KIlUÓTCLAiDONOS : BODNAR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 Kórházi betegápolás. i. (B.) A kórházak, az irgalmasság e kiváló intézményei — a keresztény szeretet legszebb, legrégibb hajtása. A keresztény hit hirdette először, hogy a beteg ápolás, a legszegényebb és legbünö- sebb betegnek ápolása is — erény. Az irgalmasság legszebb cselekedete. A kereszténység előtt, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának előtte a betegeket kivitték a város végére. Főleg a ragályos betegeket ott hagyták ég és föld között, hogy éhen vesszen. Vagy vergődései, kinos halódása közben pusztuljon el. A kórházak, betegápoló intézetek felállítása után már a kultúra, főleg pedig most a modern kor, a humánus, emberséges korszak — magának vindikálja a kórházakat. Hát legyen az ő hite szerint. Hát legyen a berendezések fénye, pompája, a kényelem mind mind az övé. De egyet nem tud biztosítani. Nem tud megnyerni. Nem tud elérni. A Krisztusi szeretetet, a mi a kórház lelke, a mi a betegápolás nagy, mondhat- lan titka. Napról-napra hallszik itt is, ott is, hogy a kórházadból, (ott ahol csak bérért, megélhetésért ápolják a betegeket és működnek a betegápolók —) hiányzik a szeretet, a melegség, a gyöngédség a világi betegápolókban. Valamelyes gyöngédséget, nagylelkűséget csak ott találhatnak a betegek, a hol a betegnek módjában van a külön díjazás, a borravalóadása. A tringelt. Kivételek persze itt is vannak. De nagy általánosságban tapasztalhatja a társadalom, hogy a kórházakban a világi ápolók és ápolónők béresek, fizetett cselédek, a kikből hiányzik a krisztusi szeretet. A lélek. Az önfeláldozás. A betegek iránt való gondosság és elszántság. Hát iszen nem is csudálkozunk rajta. Ehhez a cselekedethez, — a lélekből való betegápoláshoz — más is, kell. Nem csak jó bér. A vérkötelék sem mindig elégséges. Gyermeknek elfogy a türelme öreg szüleje betegágyánál. A rokonok betegápolásáról meg ne is beszéljünk. Ott legfeljebb a várt hagyomány, a telekkönyv és a fiókban heverő pénz — csinál egy kis figyelmet. A valódi beteg ápolás apostolai, hősei — az apácák. Az irgalmas nővérek. Azok egyáltalán, a kik a kórházakba krisztusi szeretetet, önfeláldozást, hivatást visznek a betegek közé. E nélkül, ez erények nélkül nem is várható, csak a legritkább esetekben, hogy önfeláldozó és arra való ápolók és ápoló-nők működjenek kórházainkban. Erről már a gondolkodó és tapasztalatokban bővelkedő társadalom általában meg van győződve. Megmutatjuk, bebizonyítjuk, hogy igy vagyon.
