Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-17 / 28. szám

6 MAGYAR FŐLDMIVELÖ los haza terem. Itt, ahol a magyar ember első és utolsó szerelme — az aranysárgán ringó búza kalász. Most meg a hús drágul. Mint szoktuk mondani: méreg drága. Mert jól jellemzi a magyar, hogy méreg drága. Méreggel dolgoznak ugyanis a mészáros és hustő- zsérek, hogy drága legyen. A kapzsiság, az uzsora, az embertelenség szenvedelmeinek mérgével. Az iparosok panaszkodnak, hogy a gyárak, meg a tőkepénzesek karteleket kötnek. Az az meg- egveznek abban, hogy ezt vagy azt drágán adják. A bőrt. a posztót, a vasat, a lát és igy tovább. Hát a malom-ipar nem ezt teszi! Most meg a mészáros iparosok veckelődnek, Ők is karteleznek. Sőt mint egy vidéki városból tud­juk sztrájkba mentek. Hogy t. i. ők csak drága húst mérnek. Hát iszen tehetik! A munkás ember bizony kell, hogy egyék. Húst is egyék, mert különben elgyengül, sőt megáll a gépezet. • De ’iszen a munkás emberek sem estek a fe­jük lágyára. Miér’, mer azér', hogy kettőn áll a vásár. # Abban a vidéki városban pl. a polgármester talpára állott. És a mészáros urak hasra estek. A főváros is felébredt. Védő akciót, mozgalmat indít. Hát a kancsa! mészárosokkal szemben ilyen jogos mozgalmat kell indítani minden községben városban. Meg kell tanítani őket emberségre. Vágja maga a város, község. Csináljon próbavágásokat. Csináljon konkurenciát. Akkor majd a mészáros urak is nagyot néznek. ,, , , Folaár. Egy község pusztulása. Szatmárvármegye egyik legszebb szinmagyar községében, Jánkon, nagy tűz­vész pusztított. A veszedelem reggel kilenc órakor támadt Sándor János gazda házánál, ahol egy disznóólát valaki fel­gyújtott. A szélvész elhordta a tűz szikráit a szomszédos házak tetejére, melyek szintén hamarosan lángot fogtak. Pár pillanat müve volt és hat ház lángokban állott. Az em­berek fejüket vesztették, mindenki a saját portáját féltette. Kolonay László körjegyző kérésére a szatmári tűzoltók Mónus Lajos parancsnok vezetésével kivonultak, de mire kiértek, már harminc ház égett. A szomszéd községekből, Csegöldről, Penyigéről, Kisnáményból, Gacsalyról és Fejér­gyarmatról is érkeziek tűzoltók, a rendet pedig Forgács Vilmos csendőrhadnagy vezetésével nagy csendőrcsapat tar­totta fenn. Oltás közben Vicsotka Jenő tűzoltó súlyosan megsebesült. Tar János gazda mikor látta, hogy a háza el­pusztult, a kútba ugrott, de még idejében kimentették A körjegyzői hivatal az adókönyvekkel, anyakönyvekkel együtt elpusztult. A községet szorgalmas nép lakja, amelynek egész évi termése oda lett. Braun Márton fiatal kereskedőnek, aki pár hete nősült, leégett háza és füszerüzlete. A csendőrség szigorú vizsgálatot indított, mert azt hiszik, hogy gyújto­gatás támadt. A régi Babilon orvosai. Egy Szuzában talált cserépen, mely a Krisztus előtti 2250-ik esztendőből származik, ékes ékírással következők vannak fölróva az orvos kötelességeiről és tisztelitdijairól: Ha egy orvos az operálókéssel daganatot vág föl s ezzel a szemet megmenti, ezért tiz siklus ezüstöt kapjon a babiloni embertől, öt siklust a szabadon bocsátott rabszol­gától, kettőt pedig a rabszolgától. Ha egy orvos csonttörést vagy beteg testrészt gyógyít meg, öt, illetőleg három és két siklust kapjon.« Ez meglehetősen nagy honorárium, ha tekintetbe vesszük, hogy egy nagyobb dereglyének építője csak két siklust kapott s egy ily járómű bérletéért naponta egy tizenhatod siklust fizettek. De nem nagy tiszteletdij, ha hozzámérjük az orvosokat környékező veszedelmeket; mert ha az orvos a betegnek operáció közben kivágta a szemét, vagy a beteget megölte, akkor levágták a két kezét: ha pedig rabszolga volt az illető, akkor rabszolgát kellett he­lyette adnia. ■Krass TANÁCSADÓ, ess ess na □ 9 ■ Kivándorlók pénze. A belügyminiszter ismé­telten ajánlja az Amerikába kivándoroltak itthon lévő hozzátartozóinak, hogy figyelmeztessék kintlevőiket, hogy pénzt haza csak postautalványnyal küldjenek Ne küldjék a pénzt ajánlott levelekben haza, de különösen nem amerikai kisbankárok utján, mert ilyen módon már sok nehezen szerzett keresmény ment veszendőbe. * Hogyan lehet házilag készíteni egér- és patkánymérget ? Késő őszszel, mikor az egér künn mitsem talál enni, el szokta özönleni a kama­rát és a lakást. Ott, ahol gyorsan és gyökeresen akarunk a hajon segíteni és nem kell attól tarta­nunk, hogy gyermek, vagy háziállat a méreghez hozzáférhet, legegyszerűbb, ha patkánymérget hasz­nálunk, azonban nem olyant, melyet a boltban drága pénzen vásásolunk és amely, ha az egerek már ki vannak irtva, ott hever és elkallódva kárbavész kamránkban, hanem olyant, amelyet egy-két kraj­cárért magunk készítünk és amelynek hatása mégis meglepő. Erre a célra burgonyát főzünk meg, még pedig lehetőleg sárga burgonyát, mert a másik a főzés alkalmával széthull. A még forró és párolgó burgonyába harminc-negyven foszforos végű gyufa­szálat tüzködünk mintegy 0.5 centiméter mélyre és azokat négy-öt perc múlva úgy húzkodjuk ki, hogy előbb mindegyiket kissé megforgatjuk a burgonya húsában. Ha az ilyen burgonyát kissé meghintjük liszttel és porcukorral és arról gondoskodunk, hogy éjjelre az egerek azonkívül semmi más ételnemüekre ne bukkanjanak, akkor biztosak lehetünk felőle, hogy azok már az első éjjel elpusztulnak. Adjátok kózről-kózre a mi újságunkat! Nem szabad kezet szorítani. Lissabonban most egyesület alakult — a kézszoritás ellen. Az uj egyesület tagjai sorába fogad mindenkit, nem-, kor-, vallás- és felekezeti különbség nélkül. Az uj tagnak csak egyre kell magát köteleznie : arra, bogy nem szorít senkivel kezet. Aki pedig ezt a tilalmat megszegi, az tizenöt fillér büntetést fizet. A büntetési dijakból azután sorsjegye­ket vásárol. A kézszoritás — igy tartja a kezet nem szorítok ligája — egészségtelen és ezért felesleges dolog. Ha elgondoljuk, hogy naponta hány és miféle embe­rekkel kell kezet szorítanunk, ha elgondoljuk a kézszori- tásnak ezt a borzasztó és terhes voltát, úgy örömmel üdvö­zöljük a lisszaboni egyesületet és nem tagadhatunk meg egy baráti kézszoritást a kezet nem szpritók ligájától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom