Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-19 / 24. szám
) MAGYAR FÖLDM1VEL0 hány emberrel. Akiket alig lehetett összefogdosni, hogy bizalmi férfiak is legyenek. Meg a jelöltségre is ajánlani lehessen. A szavazás megindult. Bokor Mátyás öt szavazatot kapott. Az urak jelöltje kapta a többit — mind. Hej, be szomorú kiábrándulás! Hej, be keserves ébredés ... Szótlanul ültek a szekérre. Bokor Mátyás, meg életpárja. És ilyen szótlanságban értek haza. A pusztulásba. A rettenetes pusztulásba. És nem mertek egymáshos szólani egész éjjel. Hanem ültek az ágyukban, mint a megtépett, szétzúzott szivek szokták átvirrasztani a sötét éjszakát! És a markukba sirlak! Oly keservesen sírtak! Mester. Agrárius országgyűlési képviselők. — A legutóbb lezajlott országgyűlési képviselőválasztások alkalmával egész sereg gazdavezér került be a parlamentbe. Itt közöljük az eddigi választásokon bekerült magyar agráriusok névsorát: Andrássy Gyula gr., Andrássy Géza gr., Andrássy Sándor gr., Apponyi Albert gr., Bánffy Miklós br., Baross János dr., Benyovszky Móric gr., Bernáth Béla, Bethlen István gr., Bornemissza Élemér br., Bottlik István, Bujanovich Gyula, Cserny Károly, Darányi Ignác dr„ Deési Zoltán, Észterházy Mihály gr., Észterházy Móric gr., Farkas Zoltán, Földes Béla, Förster Aurél, Giesswein Sándor, Gillány Imre br., Hammersberg László, Karátsonyi Jenő gr.. Károlyi József gr., Károlyi Mihály gr., Kazy József, Keglevich Gyula gr., Kobek Kornél, Krolopp Hugó, Latinovits Pál, Mándy Samu, Mezőssy Béla, Nagy Emil, Nehrebeczky György, Nyegre László, Okoli- csányi László, Óváry Ferenc, Pallavicini György őrgróf, Palugvai Móric, Pirkner János, Putnoky Mór, Rónay Ernő, Sághy Gyula, Semsey László, Serényi Béla gr., Simonyi Semadam Sándor, Soly- mossy Ödön br., Solymossy Lajos br., Szalay László, Széli Kálmán, Szentiványi Árpád, Szilassy Zoltán, Szivák Imre. Tallián Béla, Telegdy József, Teleky Arvéd gr., Teleky József gr., Tisza István gr., Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán, Vojnits István br., Wittmann János. Amint ebből a díszes névsorból láthatjuk, a magyar földmivelésiigyi érdekek elszánt és bátor harcosai lesznek, amint voltak is ezek a derék magyar agrárius vezéremberek. 4 — Éljen Bokor Mátyás földpárli képviselőnk. Tetszett ez a dolog most már Matyinak is. Bár olykor-olykor bizony elszontyorodott. Borongó érzés szaladt végig testén, lelkén, mikor arra gondolt, hogy úszik — a pénz. Nem sokára adósságot kell csinyálnyi, ha ez igy megy. És igy ment! Dáridók járták. Az egész nagy község, a választó kis községekkel egyetemben úszott, nem az árvízben, mint a tavaszon, de borban, sörben, pálinkában. A főkortesek galléros szivart szittak. Finom bort ittak. Olyikkar még pukkantós francia bor is járta. Mer azér’, hogy a városban igy szokás. Ne mondja az ellenpárt, hogy paraszti vagyunk. Matyi arcán kövér verejtékek gyöngyöztek. Az asszony lángolt a dicsőségtől. És kéjjel-kinnal várta a dicső nap reggelének ébredését... A városi főkortes urak már cilinderben jártak. Pompás elegáns ruhába, glacé keztyüket húztak és úgy kezelték — a párt kasszát. A párt kassza pedig a Bokor Mátyás és törvényes nejének, már mint Csalán Eszternek kasszája volt. Mert ilyen ám a kollektiv élet. Ilyen az elvtársi áldozatkészség. A választás előtti napokban még egyszer megszorították a követjelöltet. Már mint Bokor Mátyás uramat. Aki némán, leverten, sejtelmes érzésektől gyötörten mutatott az asszonyra. — Ő főzte. Csinálja tovább. Az asszony pedig csinálta. Most már váltók járták. Olyan szépen, könnyű lebegéssel tudta aláírni az asszony a nevét. A bankok meg respektálták. Adták, ontották bőségesen. Iszen a birtok tehermentes volt még. Hát hogyne adnának. Matyi sóhajtott! Az asszony pedig úgy tett, mint a szenvedélyes kártyás. Ha egyszer belementünk, mondotta, most már aztán maradjunk is benne. Még semmi sem veszett. Minden rendbe jöhet. — Tovább, tovább... És a dolog ment, haladt tovább, mindig tovább, egész a pusztulásig. III. Megérkezett pedig a választás reggele. Az »urak« pártja, mint nevezték rettenetes népes táborban vonult a szavazó urnához. A Bokor Mátyás főkortesei megkéstek. Egyetlen egyet se lehetett azokból látni. Az asszony szaladgált, mint az őrült. Még az urak táborába is be-beugrott. Életet megvető bátorsággal ugrott be. — Szent Isten! kiáltott, nagy húsos kezét ösz- szecsapva. Iszen ezek nagy része az én boromat, sörömet itták, galléros szivarjaimat szitták heteken keresztül. Az urak táborában nem bántották az asszonyt. Szánták. Meg mosolyogták. A főkortesek meg a Nagyvendéglő külön szobájában ittak. És markukba nevettek l Olyan jó izüen nevettek! Rettenetes nevetés az mikor igy a markukba nevetnek az emberek. Bokor Mátyás meg ott ült busán egy nagy fa alatt. Körötte alig néhány emberrel. Mondom, néVilmos császár a bibliáról. Berlinből írják: Stolte főszuperintendens egy német újságban nyilvánosságra hozta azt a beszélgetést, a melyet Vilmos császárral a vallásról folytatott. A császár a többi közt ezt mondotta : — Én gyakran és szívesen olvasgatom a bibliát, a mely ott fekszik éjjeli szekrényemen s pompás gondolatokat húztam alá benne. Nem tudom megérteni, hogy oly sok ember van, aki olyan keveset foglalkozik Isten igéjével. Minden gondolatomnál és tettemnél fölteszem a kérdést, hogy vájjon mit szól hozzá a biblia. Nekem valóságos forrás, a melyből erőt és világosságot meritek. A félelem és aggódás óráiban ehhez a vigasztaló kincshez nyúlok • Nekem az a nézetem, hogy korunk sok Istentől elfordult embere ismét erós hívővé lesz és hogy sokan fognak vágyat érezni Isten után Mindenkinek kell hogy legyenek aggodalmas órái, a mikor kevélységünk megaláződik. A megalázkodás azonban nehezünkre esik, mert a magunk urai akarunk lenni.
