Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-31 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 — Hát a politika ? A képviselőház kedden, szeptember 27-én megnyílt. A honatyák berendezkedő gyűléseket tartottak. Aztán kezdődik csak — a munka. Egyelőre nincs semmi olyan tárgy előkészítve, a mi politikai izgalmakra adna okot. A költségvetés beterjesztése is halasztást kiván, mert elébb a bizottságokkal kell letárgyalni. Igv tehát a tulajdonkép való tartalmas munka csak október második felében indulhat meg. Akkor aztán—jönni is fog — csőstül. — A földmivelésügyi minisztériumból. A király Radisics György miniszteri tanácsosi címmel felruházott miniszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi jelleget adományozta. A tanácsos ur kitüntetést a lelkiismeretes és fáradhatatlan munkás ember kapta, a ki a magyar népet leikéből szereti, szolgálja és jövőjét késziti elő. — Tífuszjárvány Aradon. Aradon a tífusz járványszerüen lépett föl. 20 tifuszbeteget kezelnek az orvosok s naponta két-három újabb megbetegedés fordul elő. Azt hiszik, hogy az epidémiát a külvárosi csatornázás következtében kiemelt föld, mely gázokkal van telítve, terjeszti. Nikolics Jánosnét tifuszos betegsége miatt a járványkórházba akarták szállítani. Az asszony a kórháztól való félelmében megszökött hazulról. — Az ököritói tűzvész utolsó halottja. Szatmáron Farkas József 25 éves ököritói lakos az ököritói tűzvész utolsó áldozata a helybeli közkórházban négy hónapi szenvedés után meghalt. Kovácsnak szülei és két testvére szintén a tűzvész áldozatai lettek. A szatmárnémetii kórházban a tűzvész alkalmával sérülést szenvedettek közül Kovács a nyolcadik halott. — Diákvirtus. Szabadkáról Írják, hogy a bajmoki vasútállomás közelében a múlt nap véres szeren- cséttenség történt. Bajmokról ugyanis több odavaló diákgyerek vonalon jár be Szabadkára az iskolába. Csütörtökön délután, amikor a diákok Szabadkáról hazautaztak, széles jókedvükben voltak a vonaton és egy Miszpl János nevű első polgári iskolai tanuló virtuskodásból kidobta az ablakon a táskáját és kalapját, azután igy szólt: — No, most leugrom a vonatról, felveszem a táskámat és kalapomat és utolérlek benneteket ! A következő pillanatban már le is ugrott a robogó vonatról. Megrémült társai megrántották a vészféket, a vonat megállt és a kifelé tóduló utasok ott találták a fiút véresen eszméletlenül a vasúti töltésen. Föltették a vonatra, hazaszállították és az orvos megállapította, hogy külső sérülései nem veszélyesek, de agyrázkódást is szenvedett. — A bihari haramia halála. A hetek óta keresett és hajszolt bihari haramia Vitális Imre, puskagolyótól meghalt. Csendőrgolyó vagy a maga fegyverének a golyója oltotta-e ki az életét, még nem egészen világos. A jelentések ebben a tekintetben eltérők egymástól. A csendőrök Berettyószentmártonban besugáS révén megtudták, hogy Vitális otthon van a házában, fészkében. Rajta ütöttek, a haramia rájuk lőtt, a csendőrök többször viszonozták a tüzelést és a haramia, a mikor már semmi útja sem lehetett a menekülésre, az utolsó pillanatban a maga fegyverével a szájába lőtt, mire holtan terült el. Igen valószínű azonban az, hogy a sok csendőrgolyó közül egy-kettő már előbb eltalálta a rettegett haramiát, a kinek ártalmatlanná tétele nagy izgalmat, de megelégedést is kelt az egész környéken. — Két napig a borijukban. Tragikomikus esetet jelentenek Vasvárról. Márkus János olaszkai hegyi pásztor a minap a mezőn meglőtt egy borzot. A megsebesült állatnak azonban volt még annyi ereje, hogy odújába visszabujhatott. A vadász utánna bujt az odújába, de ki- jöni már nem tudott és minél jobban erőiködöt annál inkább csúszott befelé, úgy hogy végre csak a csizmája talpa látszott ki a földből. Majdnem negyvennyolc óra múlva akadtak csak rá hozzátartozói, a kik keresésére indultak. Őket is csak az vezette nyomra hogy a nyílás száján találták levetett kabátját és fegyverét. Úgy kellett a szerencsétlen embert kiásni a földből, a borzfészekból, a hoj a hegyi pásztor eszméletlen állapotban a meglőtt borzon feküdt. Ujjairól a körmök mind leszakadtak a nagy erőlködéstől, a melylyel magát ki akarta szabadítani. Karjairól cafatokban lógott a hús. A feje pedig hordó nagyságúra dagadt meg. Alig tudták orvosi segítséggel eszméletre téríteni. A midőn észretért, az elsőszava az volt, hogy a borzot nehagyják ott, hanem vigyék haza, ha már enyire meg szenvedett érte. Játék a fegyverrel. Sátoraljaújhelyről Írják: Koslik Károly homonnai lakos József fia Flóbert- puskával játszott s töltést helyezve belé. lőni akart, de a fegyver nem sült el. Erre ráfogta tiz éves öcscsére a fegyvert és nevetve rászól : Károly megöllek! mire öccse tréfálva monta neki, hogy csak lőjjön. A ravasz elcsattant és a töltés öccse altestébe fúródott A megsebesült gyermek kétnapi szenvedés után belehalt sérülésébe. — Az utolsó szürssabó. Minden újabb iparág egy másiknak sírásója szokott lenni, jól tudjuk, hogy a gyár ipar mennyire háttérbe szorította a házi- és kézmű. ipart, hány iparost kényszerűéit arra, hogy vagy behódoljon, a gépnek, vagy felhagyjon mesterségével. Egymásután vesztek el az iparágak. Egy ilyen elmúló mesterség utolsó munkása halt meg tegnap Sopronban. Kandsán Ignác utolsó volt a hires soproni szürszabők között — cifra zsinóru kezemunkáját felvátotta a gépkoloszszusok modernebb formájú ködmöne. A többiek, akik még vele együtt dolgoztak, más mesterségre mentek, vagy ugyanarra az útra amelyre ő indult. A haladás örömébe belevegyült igaz szánalommal búcsúzunk tőle, a régi idők becsületes iparos- sától. — Egérért — dohány. Csak minap adtuk hirül hogy Kolozsvár környékén elszaporodván a halálos sebet ejtő viperák, húsz fillérnyi jutalomdijat tűztek ki egy-egy vipera fejére. Most meg arról kaptunk értesítést, hogy Abaujtorna megye határán az egér szaporodott el olyannyira, hogy mértföldekre fekete tőlük a föld. És a határban járók, még az Írástudatlan parasztok is, a nélkül, hogy Galilei hírét valaha hallották volna, hirdetve hirdetik, hogy mozog a föld. Mert hát e sok-sok ezer egérnek nincsen nyugta egy percre sem. Az egyik birtokos, akinek birtokán ennyire úrrá lett az egér, minden megölt száz egérért egy csomag dohányt Ígért. Lett is egérirtás! Harmadnapra 1500 egeret szállítottak a földesurnak. És Ígérték neki hogy fölviszik 20,000-ig is. De a földesur, aki sokszor megfordul Budapesten és ismeri a pesti zsargont, leintette őket, mondván: — A többi hadd éljen ! Mert ha belejöttök az irtásba, hát még el talál fogyni a dohányom. — Az anyóka gondja. Egy vidéki ügyvéd irodájába hatvan-hetven év körüli anyóka állít be : remegő kezeiben valami irásfélét szorongat. — Mi baj, nénike ? — kérdi az ügyvéd, aki feltűnően fiatal és udvarias. — Nem kívánok én semmit, tekintetös uram, csak a tekintetös ur ne kívánjon tűlem. — Hát akkor minek jött! — Hát emiatt, ni, — és ezzel az ügyvéd elé tartja a cédulát. — A szomszéd azt mondta, hogy a tekintetös ur küldte. — Én, én ! De nincs ezen más, mint hogy értesítem, hogy ügyvédi irodámat megnyitottam. Örülök, hogy megkapta. — No én nem ! Két éjszaka nem aludtam miatta. És azzal az anyóka kitipegett. Itt nincs kolera. Mondják sokan. És nem törődnek házuk tájékával. Úgy tesznek, mint az a gazda, a ki mert háza a tűzvesze- delemkor le nem égett — leszüntette a tűzbiztosítást. És akkor éggett le — mikor éppen ezt megtette.
