Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-24 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 7 — Nagy erdő'/étel. Gróf Teleki László Gyula nagysomkuti 1200 k. 1 ^old tölgyerdejét megvette Barna Károly kolozsvári parr (Uett-gyáros 3 miliió koronáért. Gyér inekrabló komédiások. Zilahról Írják, hogy egy vándorkomédiás társulatot fogtak el, aljiket aZZal gyanúsítanak, hogy Ököritó, szatmármegyei községből 1 leánygyermeket elraboltak. A nyomozás még nincs bet (je a gvanuokok sok tekintetben ellenük vallaua1 , — Koleralárma Szatmáron. Vasárnap este az r a. riasztó hir terjedt el a városban, hogy a Szatmár- jgyről egy koleragyanus fiú utazik. Szerencsére a hir nem oizonyult valónak. Brilkhoffer Balázs 16 éves kocsisgyerek a Szatmárhegyen almát, szőllót, szilvát evett s pálinkát s sört ivott reá s e különös menü okozta aztán a rosszullétet. A mentók mindazonáltal bevitték a járványkórházba, hol a hatóság megvizsgáltatta, de semmiféle koleratünetet nem észleltek rajta, azért mégis elkülönítették s a legmesszebbmenő óvóintézkedéseket foganatosították. — Borzalmas tüzhalál. Szegedről írják, hogy a királyhalmi tanyáról vasárnap délelőtt óta eltűnt Ponucz Mária 15 éves leány; keresték, kutatták mindenféle, mig végre kedden az édes atyja Ponucz Antal megtalálta összeégett holttestét a kukoricásban. Tőle néhány méternyire egy tűzrakás nyoma látszott, ahol a szerencsétlen leány valószínűleg kukoricát sütött, miközben a ruhája tüzet fogott; menekülni akart, de fájdalmában összeesett. A való- sák kiderítése végett megindították a vizsgálatot. — Magyarok halálos verekedése Amerikában. A múlt vasárnap éjszaka Oxford egyik korcsmájában három magyar munkás nagy verekedést rendezett, amely az egyik magyar munkásnak életébe került. A munkások az ércbányához közel lévő vendéglőben mulattak, miközben egy palack viskin összevesztek. A civako- dásból verekedés lett s az egyik duhajkodó Bárót József harminchárom éves bányászt az alsó testén megszurta. A bányász még azon az éjszakán meghalt. A rendőrség Székely és Hornyák magyar bányászokat letartóztatta, mert alapos a gyanú, hogy ók ölték meg társukat. Borbély-műhelyben. (Kistükröt tartva vendég elébe, kérdi a borbély.) — Kérem, elég kurtára van vágva a haj ? — Oh, nagyon is rövidre vágta, vegye kérem egy kissé hosszabbra! BIDU X1NÍCIÁDÓ. BBS EB 833 Q B ■ Tartsuk — borainkat! A bortermelőket figyelmeztetjük, hogy el ne pocsékolják borainkat potom áron. Országszerte elemi csapások tették tönkre a szőlőtermést. Az ó-borok készlete is megcsappant, elfogyott. A bor ára már is felszökött. Az uj termés iránt pedig óriási az érdeklődés. Nemcsak külföldiek, osztrákok keresik a mustot, de a hazai borkereskedők is erősen mozognak. Nyugodtan várni kell, mig a bor, illetőleg a must ára kialakul. A szőlőmunkálatai ára nagy áldozatokat kívánt. A napszám hihetetlen módon felszökött. Ha borainkat nem tudjuk értékesíteni, a szőlőtermelés drága passzióvá, sőt lukszussá válik. Beregszászban már 20— 22 krajcárt ígérnek a must literéért. Pedig mesterségesen szorítják le és le az árakat. Vannak vidékek ahol már 30—32 krajcárt is ígérnek. Zilahon, Szilágysomlón az árakat jól tartják a gazdák. Ott már 40 krajcáron alól nem állnak szóba a gazdák. IS,1EHET£K-TÁEA. ESS E3B3 ESS * A bukovinai magyarok. IV. Az öt magyar falu gazdasági viszonyai. Idegenbe szakadt magyar testvéreink anyagi sorsa — általában — eléggé kedvező. A határ termékeny. A nép munkás. Szorgalmas. Fő terményük: törökbuza és a rozs. A józseffalvi határban pedig a búza a főtermék. Szép vetések ringanak itt e határban. A magyar Kánaán sok vidéke sóvárogva szemlélné. A három főtermék mellett árpa, kender, len répa. krumpli is akad bőven. De még többet mondunk. Van e népnek a kertészet iránt is különös, nagy érzéke. A nagy népszapóraság folytán — melyről később írunk — fölaprózódik az ősi telek. Igv aztán a kisebb földterületeken hagymát, káposztát, zöldséget termelnek. Ók végzik ott Bukovinában azt a kerti munkát, a zöldségnek vásárokba való szállítását, amit nálunk — bizony hogy a magyar nép szégyenére — a bolgárok végeznek. A magyarok kerti terményeit ismerik és veszik egész Bukovinában. Ezt jól jegyezzük meg, mikor a bukovinai magyaTok visszatelepítéséről esik szó. Majd kitudódik : miért ? A földek értéke az öt községben igen nagy. A mi holdjainkra átszámítva, háromszáztól ötszáz forintig fizetik az eladásra kerülő földeket. A jelzálogra vett terhet megszégyenítőnek tartják. Legföljebb rövid lejáratú váltóra vesznek fel kölcsönt. De azt pár éven belül pontosan fizetik. Nem úgy, mint itthon, ahol apáról fiúra szállnak az emésztő váltók. Ahol csak kamatokkal szeretik tolni a tőkét. Sokszor hatszór is kifizetve — a kölcsönt. Az idén sok dolguk akad a pénzközvetitők- nek. Óriási jég pusztított jul. 3 án a három legnagyobb község halárában. Siralomvölggyé vált egy délután Hadikfalva, Andrásfalva és Istensegits földje. Összezúzok a jég mindent. A kukorica szárát sem kímélte. Azt is derékben törte kettő. (Bizony igv volt ez az idén itthon is, sok-sok helyen... nagy Magyarországban.) A kivándorlás is kiadósabb lesz az idén. Mert, _ mint irtuk, — a bukoviai magyarok közt is van ki vándorlás. Oka elsősorban a tulnépesség. Aztán az elemi csapások. És más körülmények. A kivándorlás mellett élénken lobog a mi testvéreink lelkében a visszavándorlás, a hazafájás, a honvágy érzete... Erről is bővebben írunk. A svájci medvék vége. Valaha Svájcban rengeteg medve élt a hegyek között. 1525-ben két ezüst forintot kapott mindenki, ki egy medve bőrét beszolgáltatta. 1720-ban huszonnégy ezüst forintot fizettek a községek egy medvebőrért. Azóta egyre gyérül a a medvék száma, ma már a legnagyobb ritkaság a medvéről elnevezett berni hegyek között a medve.
