Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-24 / 29. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 szeptember 25. 29-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELEI ŐS SZERKESZTŐ KS KtAIIOTLLAJIHI.VOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 • Ne gyed évre...................1 » Neveltség és tanultság. Az uj iskolai év kezdetén akaratlanul is a gyermekekre, a nemzet ifjúságára esik a mi figyelmünk. Magyarország családaiban és iskoláiban készül az ország jövendője. Ez a két legfőbb tényező: család és iskola van arra hivatva, hogy felnevelje a jövő nemzedéket és megteremtse a haza uj polgárságát. Szándékosan hangsúlyozzuk, hogy nevelje. Mert úgy van a dolog; a családban, a közéletben unos-untalan csak azt halljuk, hogy a gyermekek azért mennek az iskolákba, hogy tanuljanak. Pedig jaj annak a nemzedéknek, azoknak gyermekeknek, a kik csak ismereteket szereznek az iskolákban. Szerencsétlen lenne az a jövő, melynek polgárai talán sokat tudnánk, de neveletlenek maradnak. A koponya, melyet ismeretekkel tölt meg a tanitó vagy tanár, egymagában soha se fogja az embert boldoggá, megelégedetté tenni. Már amenyire e földön boldogságról és megelégedésről szó lehet. De nem fogja munkálni a nemzetet, a nemzeti társadalmat, a közt sem. Mert az ismeretek a szív neveltsége, az érzelmek, vágyak hármoniája, összhangja, fegyelmezése, nemesítése nélkül csak bajokat, zavarokat okoz a társadalomban és a családokban. Telt koponya, üres, sivár szív inkább rombolni fog, mint építeni. Inkább megbontja a közrendet, mint abba munkás tevékenység- séggel beleilleszkedik. Fájdalom, a mai emberek közt nagyon nagy százalékban találunk olyanokat, kik sokat tudnak. Talán a kelleténél többet is. De neveltségük hiányában tudásukat csak arra használják, hogy embertársaik gyengeségeit kiaknázzák. Hogy furfanggal a gondolkodásnak tekervényes utjain kalózkodhas- sanak. Sok a tudákos ember. A kik önhittségükkel, képzelt műveltségükkel minduntalan zavarokat idéznek elő a társadalomban. A kik komoly munka helyett piacra állanak és oly helyekre tolakodnak, a hol munkátlanság és prókátorság közt kényelmes életet akarnak maguknak teremteni. Nagyon sokan nem akarnak megmaradni azon a munka téren, ahova őket a gondviselés helyezte. Oda vágyódnak, ahova őket sem tudásuk, sem képzettségük fel nem jogosítja. A falusiak a városba özönlenek. A kisebb városokból az ország középpontjába a fővárosba ácsingóznak. Nem gondolják meg, hogy itt is, ott is, nyomor vár reájuk és olyan életküzdelem, mely könyen letériti őket az erkölcs útjáról. Ezeken a szomorú jelenségeken az iskola segíthet leginkább. És pedig a családokkal karöltve. Egyezőleg, együttműködőleg. Az iskolának nem az a legfőbb feladata, hogy csupán ismereteket nyújtson. Tehát
