Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-24 / 29. szám
2 MAGYAR FÓLDMIVELŐ tudást. Az iskolának nevelni kell a gyermekeket. Az ismeretek, a tudás csak eszköze a nevelői munkának. A mai gyermekek nagy részéből hiányzik a neveltség. A családi és iskolai fegyelmezettség. Iskolás gyermekeink nem tanulják meg a tisztességtudást. Nem szoktatják őket engedelmességre. Nem tanitják meg őket a tekintély tiszteletére. És különösen ? Nem ápolják a gyermekekben a lelkiismeretet. Az erkölcsi élet tengelyét. Amely vezetni fogja őket mint polgárokat, mint egykori családtőket és embereket. S hogy ezt a munkát nem teljesíthetik kivánt sikerrel az iskolák: annak egyik öreg oka a család. A családok nem segítik a tanítókat nehéz munkájukban. Sőt inkább elrontják, lerombolják azt, amit ők építenek. A családok ne a tanult, de a jól nevelt gyermekekre legyenek büszkék. Akinek a király a komája. — Hogy jutott Tomajko István, Ungvár érdemes lakatos polgára, ahoz a megtiszteltetéshez, hogy I. Ferenc Józseffel, Ausztria császárjával és Magyarország apostoli királyájával, komasági viszonyba lépjen ? Mert az ügy, bármily hihetetlenek is látszik különben, valóban megtörtént. Tomajko István vejének, Wachtler Miksa, Miskolcon állomásozó 65. gyalogezredbeli főhadnagynak és feleségének, Tomajko Vilmának ugyanis augusztus 18-án, éppen Őfelségének születésnapján, fiúgyermekük született. A boldog apának ekkor az a szerencsés ötlete támadt, hogy a nap emlékére Őfelségét kéri föl az újszülött keresztapjának. Gondolatát közölte följebb valóival és tiszttársaival, akik azt stilszerünek találták. Wachtler Miksa főhadnagy ekkor egy felségfolyamodványt nyújtott be a kabinetirodához, melyben a legalázatosabban megkérte Ferenc Józsefet a koma- ság elvállalására. A válasz nem soká késett. Egy hét múlva 35 soros kézirat érkezett a kabinet- irodától a főhadnagy cimére, mely közölte Őfelsége legmagasabb elhatározását, hogy elvállalja a főhadnagy gyermekének keresztapaságát. A sürgönynyel egyidejűleg egy csomó ajándék is érkezett — ékszerek és értékpapírok — a főhadnagyi pár és újszülött gyermekük részére. így jutott Tomajko István ungvári derék iparos komasági viszonyba I. Ferenc Józseffel, Magyarország apostoli királyával. Enyhítő körülmény. Nagy baj történt Gál Kis István portáján : leejtette gazduram az óráját és attól a minutumtól kezdve bizony az óra megállt. Mit volt mit tenni, a legközelebbi hetivásárnál bevitte a városi óráshoz. — Itt az órám, körömalásan. Baj van. Az órás nagyítójával belenéz az óra hasába és konstatálja : — Kend ezt az órát leejtette. Gál Kis Istvánban a vér is elhült, hogy az órás eltalálta a baj okát. De azon melegében, mint bírósági ügyekben járatos embernek, az is átvillan az agyán, hogy jó lesz valami mentő körülményt felhozni, hogy enyhébb legyen a flzettség. — No de fel is említem azonnal — mondotta jámborul. A munkások és a szombat. — Hozzászólás. — Kedveli lapunk legutóbbi számában többek közt igen életrevaló eszmét hozott felszínre, melyet érdemes fejtegetni, tárgyalni mindaddig, mig csakugyan valósággá válik. Hogy miért sanyarú a munkások helyzete, mikor oly nagy árakat fizetnek a gazdák, mindnyájan jól tudjuk : a korcsma, a korcsmázás az oka. De első sorban oka a mi népünk gyengesége, már mint lelki gyengesége. Mert lehetne ott a korcsma, ha János mindig a jobbik eszével gondolkoznék imigyen: miért adjam én a pénzemet a zsidónak azért a hitvány pálinkáért, mely nem használ semmit, de annál többet ront. Hiszen azon jó, hasznos portékát vehetek! Vagy, ha nincs most semmire szükség (pedig dehogy nincs, csak nézzen jobban körül), akkor elteszem magamnak, mert jön ám az esős, zuzmarás ősz, következik a csikorgó, hideg tél s akkor is élni kell! Akkor — mondom — a korcsmáros rátehetné a lakatot a boltjára. Ez aztán művelődésünk fokmérője volna. De hát gyarló az ember pénz nélkül is, hát még, ha egy pár garasa van! Annak ugyan kiprédikálhatod a tüdődet, hogy a pálinka tönkreteszi az ember egészségét, lejárja a tisztességét, elveszti a becsületét s ekkor már már nemcsak lelkileg, de anyagilag is kedves lesz, a legjobb esetben meghal- gat s mikor odább áll ő is odább lép — a korcsmába. Sajnos, de igy van. Hogyan lehetne visszatartani ezt a kóros tüneményt ? Nagyon helyesen felelt reá a Magyar Földmi- velő: fizessék ki a munkásokat a hét közepén, ügy van! Sőt azt ajánlanám: fizessék a munkásokat a hét első két napján, hétfőn vagy kedden (természetesen utólag.) De ez még nem elég. Mert magam is láttam» nem egyet, hogy a fizetés utáni napon, sőt a következőn is, butyikos állapotban hevert otthon. Hogy ez megszűnjék, a munkaadók szigorúan tiltsák el a részegitő italoktól a munkásokat. Ha ez a fizetés utáni otthon marad, arra a hétre, vagy 2—3 napra ne fogadják fel; vagy, ha zavaros fejjel munkába is áll, arra a napra csak fél napszámot számítsanak fel. így már aztán remény lehet arra, hogy a korcsmázás jelentékeny mértékben csökkenni fog. S ha ez bekövetkezik, akkor megszűnik az a sok perpatvar a családokban, a községekben, emelkedni fog a jólét, virulni a munkás nép lelkileg, anyagilag egyaránt. Hogy ez bekövetkezzék, engedje a magyarok nagí Is,ene! Rabonbm. Nincs barátja. Apa: Mondd csak, Károlyka, van-e valami jó barátod az iskolában. Károlyka: Nincs. Apa: Hogyan lehetséges ez ? Károlyka: ügy, hogy a kik engem vernek meg, én nem állhatom ki; a kiket pedig én verek meg, azok engem nem állhatnak ki.
