Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-05-22 / 20. szám

Megjelenik minden vasárnap

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám.

FELELŐS SZERKESZTŐ ES KIADÓTULAJDONOS :

BODNÁR GÁSPÁR

Előfizetési árak:

Egész évre...........................4 koron*.

Fél évre................................2

Negyed évre

......................1 »

Po

lgári jogok és kötelességek.

(B. G.) Nincs szebb és jelentősebb név a művelt társadalomban a szabad nemzetek- teknél, mint ez a név:

— Polgár!

A római büszke volt arra, hogy ő pob gár. S bizony csak nem is oly régen a magyar is keményebben szokta volt mellét verni. Hogy hát:

— Adófizető polgár vagyok...-r- Szavazó polgár vagyok.

Igen, mert a polgárnak meg vannak a maga jogai, meg vannak a maga kötelességei.

És abban az országban, ahol a polgárokat egy külön, politikai területen összetart egy közös anyaföld, anyanyelv, vallás, múlt, jelen és a jövendőnek szent reménye, féltékenyen őrzött függetlenség vagy arra való törekvés, — jogok és kötelességek: ott nemzet él. Ott ősi hagyományokból, forrásokból fakadó vagy az uj nemzedék által kivívott alkotmány van.

ügy látszik első pillanatra, hogy ezek a dolgok, mondjuk fogalmak kissé magasak, erősek a népnek. Az egyszerű gondolkodású embernek.

Pedig, higyjük meg, közérthető dolgok ezek. Nem szükséges hozzá csak józan gondolkodás. Csak egy kis elemző értelmi képesség. Mindjárt tiszta dolgok lesznek belőlük. Átlátszók, tiszták, akár a kristály.

De annyi bizonyos, hogy gondoskodni kell róluk. Benső összefüggésüket kell szálon

j fogni. Élőről kezdeni, hogy aztán a végéhez, a jól megértéshez jussunk.

Nem úgy, mint ma szokás. A merő jelszavak, az üres szók idejében.

Mert a mi népgyüléseink, magukat népújságoknak hirdető lapok kidobnak egy egy jelszót, leírnak és kevernek sok dolgot, amit az egyszerű gondolkodású ember egyáltalán nem ért. Csak papagáj módjára ő is mondja, kiabálja aztán. Esküszik rá, összevész családjával, jó barátjaival. És igazán nem érti, mi hát az a dolog, eszme, mondjuk ki — politika, amelynek zászlaja alá viszik, cipelik, bolonditják — akár a jószágot.

Igen, nálunk van már alkotmány, illetőleg jog és kötelesség iránt való érzék, van politikai érettség.

De nagy baj, hogy réteges. Azaz: messze vagyunk még az általános, mondhatnók teljes politikai érettségtől. Alkotmány, jog és kötelességérzetünknek tehát még mindig nevelésre van szüksége.

Pedig, mig a megkivántató politikai általános érettség, a jog, kötelesség és hasonló fogalmak általános műveltségünknek nem alkotják egyik legjelentősebb jegyét: a nemzetnek nagy óvatosságra, sőt nevelési munkára van szüksége.

A mi népünk lelkesedik az 1848 iránt pl. De iskoláinkban, népiskoláinkban bizony inkább vittünk más, oda éppen nem tartozó ismereteket a gyermek, az ifjú leikébe, mint