Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-08 / 18. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Egy és ugyanazon zászlóval házainkon és kezeinkben. Ez szent fogadásunk. Ezt nem szegjük meg sohasem. De nem ám sohasem. * * * A nagyságos urnák Billegető uram újra töltött poharába. De a nagyságos urnák már nem kellett a gyöngyöző nedű. Azt mondotta, hogy nagyon melege van. Rövidesen búcsúzott el a vendégszerető háztól. És odaszólott kocsisának: — Hajts! — De sebesen hajts! A gyermekekért. Két gyermekvédő-egyesület. Senki sem érdemli úgy meg a társadalom pártfogását, önkénytes adományát, mint az árva gyermekek. Krisztus Urunk szive szeretettől dobogva szorította keblére a kisdedeket... A keresztény felebaráti szeretet — Krisztus munkája e földön — szorítsa kebléhez, meleg szivéhez — az árva gyermekeket. Oh, csak rágondolni is arra, hogy gyermekünk árván marad! Mi kár! Mi fájdalom. Pedig a valóság az, hogy sok-sok árva, tízezrekre menő apátián, anyátlan vagy ezek birtokában is szerencsétlen gyermek bolyongott és bolyong az élet utján. Elhagyatva, züllésre szánva. Mi leszen ezekből a szegény gyermekekből. Hát csuda-e, ha a magyar lelket megmozdította ez a nagy, szúrós kérdés. Megalakult a Gyermekvédő Liga és szervezkedett a »Keresztény szeretet országos gyermekvédő műve.« Ezek közül az egyik, a hét két napján úgynevezett gyermek napot rendez. Milyen sikerrel? Majd beszámolunk. Óhajtandó, hogy nagy sikere legyen a nemes fáradozásnak. Mert sok az árva, sok az elhagyatott gyermek. Temérdek pénzre van szükség. De az is óhajtandó, hogy ebből a Gyermekvédő Ligából számüzettessék minden csepp szabadkőmü- vesi törekvés. Hogy ne legyen eszköze ez az egyesület, se a romboló szabadkőművesség, se a spekuláció célzatainak. De még a csúf reklámnak se. Legyen ez a talaj megszentelt talaj. Ez a mező olyan mező, ahol oldja le mindenki a saruját, hogy por és salak nélkül léphessen és gyökereztesse meg mindenki a maga áldozatkészségének nemes virágaik___________________________________M—r. Vörös-e a Vöröstenger? Ezer és ezer utazó utazván a Vőröstengeren, csodálkozott már azon, hogy miért is mondják vörösnek a Vörös- tengert, holott az nem is vörös szinQ. De akik csendes időben, főleg egyes szélmentes öblökben megfigyelték a tenger vizét, tapasztalhatták, hogy intenzív vörös színe van, mintha vér volna. Ezt bizonyos tengeri algák idézik elő. Az indiai tengeren is előfordul ez a tünemény. Ezek az algák kép- zelhetetlen mennyiségben lépnek fel, rettenetes bűzt terjesztve, mérges kigőzölgésükkel elpusztítva a halakat. A vörös szin megjelenése tehát mindig rémülettel tölti el a Vörös és Indiai tenger halászait. GAZSÁE VILÁGA. ESI B9 E3 Gyümölcsfáink veszedelme. — Vértetü Irtása. Mikor a vértetü a fa gyökerére is lehuzódik. A cundra tetvek nem csak a fa törzsén, ágain és vesz- szőin fordulnak elő. Lehuzódnak a fa gyökerére is. És pedig közvetlenül a tő alatt, a nyakon szoktak letelepedni. Mikor tehát a vértetvektől akarjuk fáinkat, gyümölcsöseinket megszabadítani, ne csak a törzset, az ágakat vizsgáljuk meg. Nézzük meg jól a gyökereket is. Takarjuk ki a gyökereket egész addig, amig csak fészkek vannak. És takarjuk be vagy petróleum fejettel kenjük be a kitakart gyökeret. Még ezzel se elégedjünk meg. Hintsük be jó vastagon mészporral. Vagy zsírral, kissé kozmás repce olajjal kenjük be a kitakart gyökereket. Mikor elvégeztük ezt a védő munkát: földeljük be újra á kitakart gyökereket. Az első tisztítás után még ne hagyja a gazda magára a gyümölcsös fáit. Sas szemmel figyelje, vizsgálja folyton. És ha szükséges, ha még mindig nem tud megnyugodni az irtás teljes sikerében: ismételje újra és újra a védelmet. Kötelesek vagyunk védelmezni a gyümölcsfákat — közérdekből. Iszen a gyümölcs termelés nemzet gazdaságnak egyik legbővebb és legjövedelmezőbb forrása. Nincs is panasz az irányban, hogy Magyar- országon szeretettel ültetik a gyümölcsfát. De nagy hiba, hogy aztán árván, elhagyatottan hagyják azokat a fákat. Nem teremnek úgy, mint régen. Hiába ültetünk. Nincs termés. Rengeteg ellensége van a mi fáinknak. És igy gondolkozván, összetett kezekkel nézik a szép virágzást. Aztán elkedvetlenednek, ha nem lesz gyümölcs a virágból. Végre elkeserednek, ha a gyümölcsös pár esztendő alatt teljesen elpusztul. Pedig a gyümölcsöst ápolni, védeni kell. És sikeresen védeni is lehet. Egyesek dicséretes példája mutatja, hogy lehet. De egyesek fáradozása is dugába dől, ha a védekezés nem történik közös erővel, közös figyelemmel, sőt lelkiismeretességgel. Iszen a fák ellenségei olyanok, mint az ember szervezetének ellenségei, a bacilusok. Terjed az, mint a rossz levegő. Viszi a szél, hordja a vihar, befészkelődik a legtávolabbi területekre is. Azért a törvény is parancsolja a védelmet- Rendelet is sarkalja a gazdákat erre. Kötelezi a gazdákat, hogy pl. ha vértetüt vesz észre fáin, azt a hatóságnak azonnal jelentse. És a gazdák tartoznak 3 nap leforgás alatt az irtást keresztül vinni, fogana- sitani. A mulasztókra birság vár. Mi magunk, a gazdák vagyunk legfőbb okai annak, hogy kevés a gyümölcs termés,' vagy egyáltalán meddők a fák. Mert a magyar gazda itt se’ tagadja meg természetét. Lobogó lelkesedéssel ülteti a gyümölcsfákat. De aztán a jó Istenre bízza. A földre, a napra, az esőre. Csak az alma szüretet, a gyümölcs szüretet várja, lesi. Bajlódni nem igen szeret aztán a fákkal.
