Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-17 / 15. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 vannak és működnek. E célból a Szövetség egyfelől a szövetkezeti eszméket és érdekeket egységesen képviseli, a szövetkezeti ügy fejlődését minden irány­ban elősegíti és a szövetkezetek közt kölcsönös érintkezést teremt, másfelől pedig kisemberek gazda­sági és erkölcsi érdekeit fejleszti és előmozdítja. Ez volna a szövetség hivatása magasabb szem­pontból Ítélve. Hogy ezen szép, nemes, gyakorlatilag hasznos hivatásának képes is legyen eleget tenni, szükséges, hogy minél több oldalról támogatásban részesüljön. Ezért nem tudjuk eléggé kérni az összes szövetke­zeteket és szövetkezeti férfiakat, hogy a szövetségbe minél tömegesebben belépni szíveskedjenek, mert csak ily módon tudunk közös érdekeink megvédé­sére és érvényesítésére oly képviseleti szervezetet alkotni, mely úgy a hatóságok előtt, mint a társada­lomban, a sajtóban, sőt a törvényhozás terén is a tiszta szövetkezeti eszmék terjesztője, megtestesítője és megvédője legyen. Engedjék meg végül, hogy emlékükbe hozzam gróf Tisza Istvánnak, volt miniszterelnöknek 1904 szeptemberben a nemzetközi szövetkezeti budapesti kongresszuson tartott beszédjéből a következő passzust: »Az a hatalmas nagy eszme, amely a szö­vetkezés alapjául szolgál, abban áll, hogy elkerüljük azokat a veszélyeket, amelyek a gazdasági életben a korlátlan szabadsággal járnak. Elkerüljük ne a szabadságnak magának megkerülésével, hanem az által, hogy a kisebb existenciák erejét egyesitvet ezeket is képesekké tegyük arra, hogy a szabadság jótéteményeiben ők is részesüljenek.« A szövetkeze­tek lényege abban áll, hogy a kis existenciák érde­két védjük ne a szabadság ellen, hanem a szabadság által, ne a haladás ellen, hanem a haladás szellemé­ben. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó be­széd után dr. Czettler Jenő tartott előadást a külföldi szövetkezetek újabb fejlődéséről és intézményeiről. Majd Szikszay ibrányi református lelkész tar­totta meg előadását a szövetkezetek térfoglalásának módjairól a magyar közéletben. A kongresszus még két napon át tanácskozott. Ki volt Halley ? A Halley-üstökös várása idején talán föl lehet frissí­teni azt a kérdést, hogy ki volt tulajdonképpen Halley ? Ő volt az első, ki a Newton gravitációs törvénye alapján kiszámitolta néhány üstökös pályáját. Az őskorban már ismert egyik jelentékenyebb üstökös visszatértét v1758-ra jósolta meg. De sokat kellett szenvednie korlársai gúnyolódásai miatt, kik kalandos mesének mondották egész teóriáját. 1727-ben halt meg. Nem érte meg számításai dicsőségét, midőn 1758 de­cember 25-én tényleg megérkezett az üstökös, még azt az órát is betartva, amit Halley előre kiszámított: a kiváló csillagász már rég nem volt az élők sorában. Apróságok. Chinában van a legtöbb bank és bankár, de ritkább a bukás. A bukott bankár fejét levágják! Franciaországban évenkint 65 munkaszünetes nap van, Oroszországban 132. Mexikóban van egy hegység, melynek egész anyaga vas. ■ ■ VASÁRNAP. iB Az asszony lelke. Bodnár Gáspár eredeti elbeszélése. Mindene megvolt Dongó András gazda tűzhe­lyének. Jó mód, növekvő szép két gyermek. Példás egyetértés a házasfelek közt. A falu tisztelő becsü­lése és munkaszeretet, okos takarékosság mellett szegények szeretete. Csak egy hiányzott! Az asszony egészsége. A hű feleségnek pedig egykor viruló egészsége volt. Olyan, mint maga a pezsgő élet, mikor tavasznak múltán kiforr, hogy aztán érlelje a nyár, amit elődje fakadó bimbójába rejtett. De az asszony nem kímélte magát. Túlbecsülte erejét. Bízott rózsás arcának üdeségében, dolgos két kezének erejében. ’Iszen megszokta ő a munkát már leánykorában. Otthon éppen úgy, mint a mezőn. Otthon a takaréktüzhely mellett vagy a gazdasági udvarban. És künn a ringó aranykalászok közt sar­lóval, villával kezében ... Égett a munka csakugyan az ő gömbölyű karjai alatt. Hát még asszony korában. Most mikor tudta, érezte, hogy kiért — kikért kell szorgoskodnia, dol­goznia. Határt nem ösmert. A faluban nem is hitták csak úgy — munkás, dolgos Eszti. És ha a falu gazdái azt akarták kife- ! jezni, hogy milyennek kell lenni az igazi asszony­nak vagy egyáltalán szükség volt valamelyik tűzhe­lyen, hogy ezt kifejezzék, hát bizony nem takarták, sajnálták a szót: — Tanulj Tercsitől. Az ám az igazi magyar asszony. Férfi lakik asszonyi létében. Persze az ilyen szemrehányós csipkedések rend­szerint amolyan kis családi viharok alkalmatosságá­val szaladtak ki a férfiak ajkán. Csepegett is az eső utána akárhányszor. Mert az asszonynak soha köny- nyebben nem fordul szája pityergőre, mint mikor egy más asszonyt állítanak eléje példaképpen. Hanem hát az történt, hogy a derék, egészsé­ges, hosszú, boldog élejet Ígérő Dongó Andrásné, a munkás, dolgos Tercsi egyszer csak leesett lábáról. Ott feküdt már hetek óta beteg ágyában. Vér- telenül, sápadtan, elgyengülten. Mint a virág, mely csak imént teljes nyílásában nem is sejtette, hogy gyökerén féreg rágódik: úgy hervadt, sorvadt az a derék, szép asszony beteg ágyán. A falu asszonyai látszólag mély részvéttel láto­gatták. De a tűzhelyeken megeredt ám a szóbeszéd: — Agyon dolgoztatta az ura. • — Ami nem való, hát nem való. — Férfi lélek össze töri az asszony-testet. — Na, a te drága munkás Tercsid, most itt hagyhatja a nagy gazdaságot. Rossz lelkek mindig vannak és lesznek. Akik még akkor is fulánkot eresztenek, mikor a szeren­csétlenség előtt könyeiket hullatják. Pedig Isten a tanú arra, hogy Dongó András gazda aggódott mindig legjobban azon, hogy asszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom