Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-17 / 15. szám

2 MAGYAR FŐLDMIVELO letes munkával akar háládatos lenni a gazda jósága iránt. — Nem telik a mai szűk időkben — mondják a munkaadók. Sőt kiközösítéssel fenyegetik azt a „bolondot-1, aki dédelgeté- sével „elrontja“ a napszámost. Jól van. A tápláló eledel pénzbe kerül; tehát megmagyarázhatónak tartom, ha gazdatársaim a bevett szokás törvényerejé­vel mentegetik fösvénységöket. De a jó szó és emberséges bánásmód nem tenne szegé­nyebbé senkit sem és még is hiányzik. A magyar paraszt munkaadó egyenesen örökölte a jobbágykorbeli urasági hajdú modorát. Bár őmaga is „földmivelő“ volna, a világért sem nyúl, mikor napszámosa van, kapához-kaszához. Makra pipáját fogai közé szorítva s kevélyen pöfékelve ballag mun­kásai nyomában. Éktelen Isten-káromlás kö­zött lépten-nyomon szidalmazza őket. Azok pedig hallgatnak és tűrnek. Még sohasem tapasztaltam, hogy az oláh napszámos vissza­feleselt goromba munkaadójának, de azt már láttam, hogy otthagyva több órai munka­bérét, szótlanul eloldalgott, mert nem bírta tűrni a folytonos ócsárlást. Mi magyarok tegyük a szivünkre kezün­ket s valljuk meg, hogy itt van a nemzeti­ségi gyűlölködés gyökere. Ha az a tót és oláh télére visszamegy falujába s rágondol az elszenvedett méltatlanságokra, keserűség­gel telik el a lelke bántalmazói iránt. Ne csodálkozzunk tehát, ha az izgatok szavai akárhányszor lángra lobbantják az alvó parazsat, az elfojtott gyűlöletet. Bezzeg másképpen bánik a magyar paraszt gazda a falujabeli magyar aratóval. Főzet neki kaszáslevest sódarral, tepertős tejfeles galuskát, süttet túrós rétest. Verse­nyeznek a háziasszonyok az ételek Ízletes elkészítésében, nehogy a falujokban vagy az utcájokban elhercehurcálják. A gazda pedig módosán mondogatja : — Kerüljön közelebb az asztalhoz Nagy János uram 1 — Szeresse az ételt Kovács Péter ko­mám uram 1 A házasság befolyása a halandóságra. Velich, prágai egyetemi tanár statisztikailag kimu­tatta, hogy az agglegény halandósága kétszer akkora, mint a hasonkoru nős férfiaké. A nőknél mások a viszonyok. Ezer hajadon közül 21 éves korában elhalt 5, ugyanannyi férjesasszony közül 6; 30—40 év között a halandóság mindkettőnél egyenlő; a 45 évben a hajadonok közül elhalt 10, a férjes asszonyok 8; 50 éves korban 12 — 9; 55 éves korban 17-21; 60 éves korban 24 — 17; 65 éves korban 34—27; a 70 év után 49—42. Az agglegények nagyobb halandósága elsősor­ban azon körülménynek tudható be, hogy az aggle­gények nagyrésze épen betegség, különösen alkati bántalmak miatt nem nősül, tehát általánosságban egészség dolgában silányabb emberanyag. A házas­ságnak a halandóságra gyakorolt kedvező hatása a nőknél csak a beálló klimakteriummal kezdődik. A szülés veszélyei, úgy látszik, kiegyenlítik a házasság egészséges előnyeit. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! a m a Az országos szövetkezeti kongresszus. Április 7-én vette kezdetét Magyarország külön­böző célú szövetkezeteinek első országos kong­resszusa. A kongresszus elnökévé egyhangú lelkesedés­sel gróf Maiiáth Józsefet, társelnökké Darányi Igná­cot, gróf Károlyi Mihályt, Seidl Ambrust, Bernát Istvánt. Alelnökökké Balogh Elemért, Poroszkay Bélát, Perczel Ferencet, dr. Pajor Ignácot, dr. Wolff Károlyt, Rubinek Gyulát. Főjegyzővé dr. Schandl Károlyt választották meg. A kongresszust gróf Mailáth József nagyszabású elnöki beszéddel nyitotta meg. A magyarországi szö­vetkezetek életében — úgymond — két nagyobb korszakot különböztethetünk meg: a szövetkezetek nyomorúságának korszakát, midőn társadalom, kor­mány, hatóság, a sajtó nagy része ellenséges indu­lattal kisérte a szövetkezeti mozgalmat és a szövet­kezetek szalonképességének korszakát, midőn bol­dog, boldogtalan szövetkezeti ember lett széles e hazában és gomba módra keletkeztek a szövet­kezetek. A szalonképesség korszakát már csak azért sem tartom szerencsésnek, mert nálunk Magyarországon minden népszerűvé lett intézmény szalmatüz ter­mészetünk folyamányaként gyorsan szaporodik, de azután épp oly gyorsan el lesz hanyagolva, vissza­élések gócpontjává válik, az élelmesek által saját önző céljaikra ki lesz használva és kizsákmányolva. (Helyeslés.) Már ebből önként folyik, hogy a Szövetkezetek Szövetségének egyik főfeladata szerintem a jó szö­vetkezetek megvédése, a rosszindulatú sajtó táma­dásaival’ szemben, a jó szövetkezeteknek erkölcsi támogatása, azok mellett való állásfoglalása és a rossz szövetkezetek megbélyegezése és elitélése. (He­lyeslés.) A Szövetkezetek Szövetségének helyességét gróf Károlyi Sándornak a gyakorlati élet által iga­zolt szavaival bizonyilja. Kiemeli továbbá, hogy a szövetkezeti központok egymást támogássák, ne egy központ dolgozzék, ha­nem tartson össze valamennyi. Köztudomású, hogy gróf Károlyi Sándor a ma­gyar szövetkezeti ügy vezérférfia szobrának leleple­zése alkalmával létesítettük az uj intézményt, meg­alakítottuk a Magyarországi Szövetkezetek Szövet­ségét. Ez intézmény körül kell a magyarországi szö­vetkezeteknek most csoportosulniok. A Szövetség célja, hogy az összes magyarországi szövetkezeteket egy egységes testületbe hozzuk egybe és hogy igy a magyarországi szövetkezetek, mint egy test és egy lélek jelenjenek meg s lépjenek fel ugv a hazában, mint a külföldön és mindenütt, ahol szövetkezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom