Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-10 / 14. szám
4 MAGYAR FÖLDM1VELŐ pant állományú szegényebb községek a kantartás költségeiben az állam által segittessenek. Az állattenyésztés gyorsabb fejlesztésével kapcsolatosan szükséges törvényhozási előterjesztések • között van a közlegelők alapos rendezésére és feljavítására vonatkozó intézkedés, melynek gyakorlati célja az, hogy a szóban levő elhanyagolt területeken jövedelmező termelés induljon meg és hogy állat- állományunk a legelőkön megfelelő táplálékot és hústermelésünk a világpiaci viszonyok által most nagyon megokolt fejlesztő eszközt nyerjen. A földmivelésügyi kormány sürgős teendőinek második csoportja a birtokpolitika terére esik. A miniszter álláspontja az, hogy minden birtokkategóriának, úgy a nagy, mint a közép- és kisbirtok- nak is meg van a maga saját gazdasági és szociális hivatása. Szükséges azonban, hogy e birtokok elhelyezkedése és megoszlása a nemzet gazdasági és szociális viszonyainak és szükségeinek megfeleljen, mert ez a nemzet egyetemes anyagi haladásának és szociális békéjének alapja. Amennyiben e tekintetben úgy a közgazdasági politikusok, mint a gazdaközönségnek már kijegecesedett véleménye szerint pótlandó hiányok és orvosolni való bajok vaunak, a miniszter mindezeken megfelelő telepítési és parcellázási intézkedésekkel kíván segíteni és mihelyt a parlamenti viszonyok lehetségessé teszik, a szükséges törvényhozási előterjesztést megtenni. A földmivelésügyi miniszter e sürgős munkák hathatós végrehajtása, illetve előkészítése által a legközelebbi időt eléggé elfoglalnak látja és további munkaprog- rammja iránt való intézkedéseit, illetve nyilatkozatait későbbre tartja fönn. Ilyen biztató kezdet után azonban reményünk lehet arra, hogy a folytatás is oda fog nyúlni, ahol a legüdvösebb eredmény várható. Hogyan -látnak“ a vakok? Az angol vakok között most nagy mozgalom észlehető, amelynek az a célja, hogy a kormányt a vakok gyámoli- tására szánt törvényjavaslat megszavazására birják. Harry, a i mozgalom vezetője, maga is vak. Tanult, intelligens ember. Egy ujságiró megkérdezte tőle, hogy a vakok mily módon szereznek tájékozódást a külső dolgokról, mire Harry azt felelte, hogy a hang, a beszéd és a szag az ő fő útbaigazítójuk. Mindjárt példákat sorolt föl, hogyan szereznek a vakok tudomást az őket környező dolgokról. íme : Milyen az időjárás? Ezt megítélik az utcák és az országutak szagáról és az arcidegeik révén. Nappal van-e vagy északa ? Ezt megtudják az utcák mozgalmasságáról, falun pedig a levegő hőfokáról. Milyen alakja van valakinek ? Erre nézve az illető beszédének irányáról és a hang magasságáról vagy mélységéről tudnak következni. Milyen alakja van a mellette elhaladó embernek ? A járás és a lépések nehézkes vagy könnyed voltáról Ítélik meg. Az embernek nemére nézve hangjuk után következtének. Utkeresztezések és elágazások. Erre nézve a hang és a zaj fokozatos gyöngülése nyújt útbaigazítást. Fák és pázsit közelsége. Ezt a szaglásuk révén Ítélik meg. A hidat a lépések és a zaj viszhangjáról ismerik meg. Legnagyobb ellenségük azonban az automobil, amely ellen nem tudnak védekezni. ■ ■ VASÁRNAP. BD es sä raw A legnagyobb magyar élete és halála. A magyar népnek régi-régi szokása, hogy valamint az egyes községekben a kicsi embereknek is szeret bizonyos melléknevet adni: úgy a nagy férfiakat, uralkodókat, államkormányzókat is melléknévvel tiszteli meg. így adta Mátyás királynak az »igazságos«, Lajosnak a »Nagy«, Kálmánnak a »könyves«, I. Ferencz Józsefnek már életében a »legalkotmányosabb« neveket, titulusokat. Mind szép ez, dicső és jellemző név... de hasonló módra ragadja meg a honfi keblét, mikor a magyar nemzet azt mondja egyik fiára: A legnagyobb magyar! Illő, sőt igazságos, hogy a magyar nép közt egyetlen egy ember se akadjon, ki ne tudja, hogy Széchenyi István grófot tisztelte meg népe e gyönyörű címmel: A legnagyobb magyar! * Szomorú korszaka volt az a magyarnak, mikor alkotmányát egyszerre felfüggesztették, országgyűléseket 1812. évtől tizenkét esztendőn keresztül nem tartottak. A nemzet jobbjai már már elvesztették reményüket a haza jövője iránt. Széchenyi Ferenc, a nemzeti muzeum alapitója, apja a legnagyobb magyarnak honfiúi bánatában halt meg. Ferenc király 1825. esztendőbe végre jónak látta, hogy országgyűlést hívjon össze. Mindenki örömmel fogadta a hirt, iszen mindenki lelkében reménység derengett... A rendek 1825. nov. 3-án éppen arról tanácskoztak, hogy miképen lehetne a magyar nyelvet mi vélni, fejleszteni. Az ország egyik leghíresebb szónoka, felsőbüki Nagy Pál beszélt és beszédének vége az volt, hogy mindezekhez három dolog szükséges. És pedig először pénz, másodszor pénz és harmadszor is pénz. Erre nagy csendesség lön. E mély csendben, egy fiatal huszár tiszt állt fel s kipirult arccal, dobogó szivvel emigyen szólt: — Nekem itt nincs szavam és az országház tagja sem vagyok, de birtokom van. Ha felépül, megalakul az az intézet, mely a magyarnyelvet kifejleszti, műveli — akkor jószágaimnak egy évi jövedelmét arra adom. Ez a jövedelem pedig az akkori időben hatvanezer forint volt. A fiatal huszártiszt pedig tudjátok ki volt? Széchenyi István, kit nemzete ma már a legnagyobb magyarnak nevez. Széchényi István különben már mint katona is kitűnt. De külföldön élt, sokat utazott, hazáját nem szolgálhatta. Ám épen utazása hozta közel hazájához az ő nagy lelkét. Bámulta Angolország nagyságát és szabadságát. És elszomorodott lelke, mikor szegény hazájára gyondolt. Haza is jött! Debrecenben élt egy ideig huszár ezredével. Belevegyült a magyar nép közé és
