Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 42. szám

334

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

tömege nem lehetett elegendő a mérhetetlen sokaság elszállítására, de ki sajnálta a lábát, mikor meggyőződött róla, hogy a csoda valóra vált: az ember repülni tud.

*

— A »Hangya« kongresszusa. A »Hangya« a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő ázövetkezete kötelékébe tartozó szövetkezetek október 20-án tartották meg Budapesten kongresszusokat. A kongresszust megelőzőleg reggel kilenc órakor a szövetkezetek kiküldöttei a Városligetben gyülekeztek s megkoszorúzzák gróf Károlyi Sándor szobrát. A kongresszus délelőtt tiz órakor kezdődött a «Köztelek» dísztermében. Elnöki megnyitó után Balogh Elemér, a «Hangya vezérigazgatója ismerteti a «Hangya» és a fogyasztási szövetkezetek igazgatóság és felügyelő bizottsági tagok teendőiről Rosemberszkv Gyula esperes-plébános értekezett Andrássy Kálmán ref. lelkész a boltkezelők nyugdíjügyéről tartott előadást. Meskó Pál pedig a szövetkezetek és népies sajtó feladatait ismertette.

— A püspök és a kálvinista atyafi. Dr. Csernoch János Csanádi püspök a minap a Temesvár melletti Vadász- erdőben sétált Pacha Ágoston titkárával s útközben egy kátyúba rekedt, fával erősen megrakott szekérrel találkozott. A gazda hiába nógatta fáradt lovacskáit, azok nem bírták a terhet. Már több mint három órát töltött ott a szegény ember és minél jobban iparkodott kievickélni a feneketlen sárból, a nagy teher annál jobban nyomta a kocsi kerekeit. Közben két munkás is vetődött arra és segített de mindhiába, a kocsi csak nem mozdult. Étkor jött arra a püspök titkárjával s mindketten siettek a gazda segítségére. A püspök is, meg a többiek is megfogták a szekér kerekeit s addig emelték és tolták, raig sikerült azt veszedelmes hejzetéből kiszabadítani. Nagy volt természetesen a gazda öröme, mi dón sikerüli a szekeret a jártató útra kivonszolni. Vígan haladt azután a Vadászerdó felé. Nem is tudta, ki volt az aranykeresztes segítő, midőn megköszönte a segítséget:

— Nagyon szépen köszönöm tiszteletes uram, a segítséget.

A gazda ugyanis vadászerdei református atyafi volt.

— Nagy idők tanúja. Dömötör Kálmán negyven- nyolcas honvéd-tüzérfőhadnagy, nyugalmazott hercegpri- mási uradalmi főmérnök október ló-én nyolcvanegy éves korában meghalt Pozsonyban.

— Másodvirágzás. Tabajdról írják, hogy ott a jó meleg időjárás következtében a Mohas-tanyán az almák másodszor is kivirágzottak és a másodvirágzás után még gyümölcsöt is érleltek.

— Másodtermésü körtefa. Mig tavaly ilyenkor a dermesztő hideg miatt már javában pattogták a kályhák s csak a szén és fakereskedők szüreteltek, az idei vénasszonyok nyara derekasan kitett magáért. A budai városmajor és Horváth-kert vadgesztenyés fái másodszor is kivirágoztak s most apró másodtermésü gesztenyékkel vannak tele. De valóságos ritkaságszámba megy az a küldemény, melyet egy fővárosi újság szerkesztősége a minapi postával kapott. Zombory Gy. vándortanár, a besztercabányai püspök garam- szentkereszti otthonából, a kántortanitó kertjében termett, dió nagyságú, másodtermésü körtét küldött, mint a felvidék meleg tüzének gyümölcsét.

— Az anyai szív. Kézdivásárhelyről Írják : Kozma Mihályné szárhegyi lakos egyetlen fiát besorozták katonának és most kellett neki bevonulni. Édesanyja elkísérte fiát a vasúti állomásig, hol érzékeny búcsút vett tőle. Alig hogy a vonat elindult, Kozma Mihályné a szivéhez kapott, összerogyott és meghalt. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy az özvegyasszonynak a szive repjdt meg fia után való bánatában.

— Elfogott rabló cigánybanda. Varannót és vidékét hosszobb idő óta rettegésben tartotta egy jól szervezett cigánybanda, a mely több betörést követett el. így betörtek a cigányok a varannói adóhivatalba és postára, de a pénzszekrényeket nem tudták fölfesziteni. Nagydomásán feltörték a szövetkezeti helyiséget és teljesen kifosztották. A var- ranói csendórség, mint Sátoraljaújhelyről Írják, most a szomszédos csendőrséggel együtt elfogta a veszedelmes bandát.

— Száz porció gulyás. Szegedről Írják: Somogyi Szilveszter dr. főkapitány Tövis elöljáróságától levelet és egy Szegedről föladott táviratot kapott. A levél szövege a következő:

Szeged szab. kir. város tek. hatóságának 1 Mellékelt távirati rendelés folytán a száz porció gulyást idejében elkészítettük, de mivel a rendelők nem érkeztek meg, a száz porció gulyást a község összedobolt népe által fogyasztottuk el. Kérjük kinyomozni, kik rendelték a gulyást és kik fizetik meg a költséget. Tisztujitás előtt állunk és az ügyből kellemetleuség származhat. Tövis község elöljárósága.

A község elöljárósága által küldött átirathoz mellékelt szegedi hivatalos távirat szövege a következő:

Igen tisztelt bíró ur! Kérem holnap este félkilencre száz ember részére gulyást főzetni.

Somogyi Silveszler dr. főkapitány kinyomozta, hogy a táviratot egy huszáraltiszt adta föl, de mivel a távirat föladása után a száz huszárt nem Tövisnek irányították, hanem Brassó felé, igy az előre főzött gulyást nem az éhes huszárok fogyasztották el, hanem a dobszóval odaédesgetett boldog tövisi nép. A tövisi elöljáróság most a kincstáron követeli a száz porció gulyás árát, mert a huszáraltiszt a megváltoztatott útirányról nem értesítette a községet.

— Egy szepesi község a korcsmák ellen. Helivá- gás község képviselőtestülete legutóbbi ülésén három érdekelt szavazattal szemben azt határozta, hogy a mostanáig fennállott harmadik korcsmára nincsen szükség. Örvendetes haladás ez ebben a községben, melynek már sok lakója úgy anyagilag, mint szellemileg a korcsma sajnálatraméltó áldozatává lett. A gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Mattyasovszky Boldizsár szepesófalvi főszolgabírónak, kinek akció körül nagy érdemei vannak.

— Haro egy cigánykaravánnal. Nyíregyházáról Írják: Veszedelmes kalandja volt minap három hadházi vásáros-kereskedőnek, kik a nyíregyházai vásárról hazafelé igyekeztek. A három kereskedőt éjféltájban egy cigánykaraván megtámadta és kiakarta rabolni. A legválságosabb helyzetben voltak, midőn két cirkáló csendőr érkezett oda, a kiket a cigányok szintén megtámadtak. A koromsötétségben a csendőrök hirtelen a földre vetették magukat és vaktába a cigányok közé lőttek. Keserves jajgatás hangzott föl a lövésekre, mire a cigányok szétfutottak. A csendőrök két férfit sebesitettek meg. Az egyiket könnyen megvasalták, de mig a csendőrök tizenkét asszonyt és ugyanannyi gyermeket letartóztattak, a megvasalt cigány elmenekült. A másik sebesült Lakatos Péter tizenhét éves legény, kit a csendőrök golyólya halásosan talált. A letartóztatott asszonynépet és sebsültet négy kocsin nyíregyházára szállították. A csendőrség e tömeges letartóztatással jó fogást csinált, mert a legveszedelmesebb betörőbanda egyik részét sikerült elfognia, mely már régóta garázdálkodik a vidéken.

Székely észszel. Egy pesti úri ember múlt esztendőben valami székely fürdőn töltötte a nyarat. A fürdőhelyre bejárt egy öreges székely, ki összekötötte a hasznost a kellemessel, a bányában »meg- feredetW, mint ők mondják és aztán árulgatta a vendégek közölt vésett diszü asztalkáit. A pesti urnák megtetszett egy ilyen asztalka, de drágállotta. Gondolta, hogy nyár végén majd olcsóbban adja a székely. De bizony az nem engedett a tiz pengőből egy garast sem. A pesti ur eljött az asztalka nélkül. Az idén tavaszszal Kolozsváron látta a székelyt bútoraival, az öreg itt is pont tiz pengőért adott egy asztalkát, mintha törvénybe lett volna iktatva ez az ár. Aztán megint teltek a hónapok egyre-másra, a pesti ur nemrégiben egy tanulmányúton lévő társasággal Hamburgban járt. Amint a kikötő felé hajtanak, nagy bámulatára kit lát a parton nagy egykedvűséggel üldögélni, akár otthon volna, az öreg székelyt! Mellette néhány asztalka, szájában a kurta szárú pipa, szemeiben a legtökéletesebb nyugalom.

— Jó napot öreg, — mondja a pesti ur, — hát maga hogy jutott ide?

— Hát, instálom, a madár sem ül mindig egy ágon, — feleli a székely, megbillentve a kalapját.

— Aztán mennyiért adja az asztalkát ?