Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 41. szám
322 MAGYAR FÖLDMIVELŐ vetkezmény, tehát egységes célú, egymást kiegészítő harmonikus működésken vannak: úgy a gazda társadalom is egyetértéssel, egy irányú élettevékenységgel, egymást megértésével és segítségével léphet és maradhat a boldogulás ösvényén. n . • Amiről nem világosítják fel a népet. Itt van a ősz, nemsokára jön a tél és nem egy hazánkfia már számlálgatja a nyáron át kemény munkával megtakarított koronácskáit, hogy ugyan melyik utolsó darab földjét kell még eladnia, hogy kifussa a nagy útra, Amerikába. Mert sajnos, a tél közeledtével évről-évre igy gondolkozik száz és száz szegény magyar. Nem hisz az Amerikáról szóló panasz- hireknek vagy ha elhiszi is, úgy véli, hogy hátha neki mégis különb szerencséje lesz, mint a többinek ? És elindul oda, ahol még nagyobb nyomor várja, mint amilyen a hazai volt. Az idén már szeptemberben megkezdték a vándorlást. És nehogy mások is úgy járjanak, mint ezek, sietünk figyelmeztetni mindenkit, hogy a kivándorlás most már nem megy olyan könnyen, mint régen. Szeptember elseje óta életbe lépett az uj kivándorlási törvény, másrészt pedig az amerikaiak is sokkal szigorúbb rendszabályokat foganatosítottak a bevándorlást illetőleg. Az uj kivándorlási törvény átmenetileg megkívánja, hogy a régi kivándorlási törvény szerint kiállított útlevél hátlapján a hatóság pótlólag igazolja hogy a kivándorlás ellen politikai szempontból nincs kifogás. Uj útlevelet pedig csak akkor lehet kiállítani, ha a kivándorló katonai kötelezettségének már eleget tett, vagy pedig, ha az illetékes hadkiegészítő parancsnokság a kivándorlás ellen nem tesz kifogást. De tudnia kell a kivándorlónak azt is, hogy az amerikai bevándorlási bizottság az eddigi 10 dollár helyett 50 dollár (250 korona) felmutatását követeli a bevándorlótól. Elmondtuk ezeket nem azért, hogy talán valakit »kioktassunk« arra, hogyan menjen Amerikába, hanem egészen másért. A minap egy nagyobb csapat kivándorló érkezett Fiúméba, akik a közelebb induló »Panónia« gőzössel akartak Amerikába menni. Útleveleiket azonban még a régi kivándorlási törvény alapján állították ki a hatóságok s a szegény emberek mit sem tudtak az uj kivándorlási törvényről. Keserűen panaszkodtak, hogy senki sem világosította fel őket, igy kénytelenek voltak egy csomó pénzt elutazni anélkül, hogy céljukat elérhették volna. Nagyon helyes, hogy a kivándorlást megnehezítik. Ha az az elbusult magyar másképpen nem akar észhez kapni, erőszakkal kell itt fogni. De az már nem helyes, hogy a megszigorított kivándorlási törvényeket nem hozzák a szegény emberek tudomására. A hatóságoknak kötelességük volna őket minden újabb intézkedésről megfelelő módon értesíteni s csak azután kiadni az útlevelet, ha már mindenáron ki kell adni. VASÁRNAP A magyar korona — Gombán. Dömötör György tiszaiöki plébános irta a következő érdekes sorokat: A gombai gazdakör tagjai elnökük. Szemere Huba kezdésére emléktáblával készülnek megjelölni a régi Patay-kastélyban azt a helyet, a hol a magyar szent korona elrejtve volt a negyvennyolcas időkben. Hogyan került a királyi korona annak idején a pestmegyei Gombára, annak története féltékenyen őrzött hagyományként maradt fönn a báji Patay- családban. Magát megnevezni nem akaró, hiteles forrásból nemrég hallottam e történetet. Nem lesz érdektelen ezeket a föl nem dolgozott újabb adatokat a történetírás krónikái közé most híven beleszőni. II. Józsefnek, a kalapos királynak trónralépté- vel borús idő virradt a sokat hányt-vetett magyar korona. II. József nem koronáztatta meg magát, sőt a törvényekkel nem törődve, a koronát Bécsbe vitette 1784 április 7-ikén s letétette a császári kincstárba. Tiz év múlva trónralépése után egy tollvonással minden intézkedését megsemmisítette. A korona is kiszabadult szomorú fogságából: 1790-ben nagy ünnepséggel hozták haza. Az 1791-iki hatodik törvényeik Budát jelölte ki a korona állandó lakóhelyéül. A Napoleon ellen való hadjáratok alkalmával ismét zaklatott idők következtek rá, Budáról Munkácsra, onnan Gyöngyösön át Egerbe zarándokolt. Rövid ideig a mezőkövesdi plébánián is volt, a hol pihenőhelyét ez a felírás jelöli: »His ego sub tectis quondam peregrina quievi. 1806.« (Ez alatt a tető alatt nyugodtam én egykor utaztamban. 1806.) A napóleoni hadjáratok lezajlása után végre Budán nyugodott meg a szent korona a negyvennyolcas időkig. Ekkor újra sok viszontagságot kellett elviselnie s erről akarok most szólni. Az osztrák hadak betörésekor az 1849-ik év első napjaiban a magyar kormány és országgyűlés a szolnoki vasúton nagy hidegben s nagy sietséggel költözött Debrecenbe. Duschek pénzügyminiszternek főgondja volt a pénzjegyek sajtóinak. Csány kormánybiztosé a kormány hivatalainak odaszállitása. Kossuth ekkor Bónis Sámuel képviselőt bízta meg azzal a nagy föladattal, hogy a koronát Debrecenbe vigye utánuk. Bónis Örményi Ferenc koronaőrrel egvetértve meg is felelt a föladatnak. A koronát áthozta Pestre. Innen vitték Debrecenbe. Debrecenben addig maradt a szent korona, mig a kormány és az országgyűlés ott székelt. Mikor az ellenség kitakarodott a fővárosból, a korona is visszatért Kossuthtal Budára. Hogy a magyar szent koronát Kossuth csakugyan elvitette Budáról, midőn Debrecenbe menekültek, két jelentés igazolja. 1849 január 10-én Örményi Ferenc koronaőr jelentette a középponti polgári igazgatóságnak, hogy a Szent István koronáját tartalmazó ládát a »forradalmárok« feltörték s a koronát és koronázási jelvényeket elvitték. Január 17-én Stoffer István nádori kancelláriai igazgató tett jelentést a királyi korona és jelvények elviteléről,
