Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 41. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 323 mely körülményről a központi igazgatóság elnöke a felséget értesítette. Budavárának hősies visszavétele után az ország- gyűlés s a kormány visszatért Debrecenből Budára. Kossuth Lajos mint kormányzó 1849 junius 5-ikén tartotta bevonulását Budapestre. Vele volt a szent korona is, melyet ünnepiesen vittek föl Budára. Kossuth minisztériumának akkor a következők voltak tagjai: belügyminiszter és tanácselnök: Szemere Bertalan; kül- és kereskedelemügyi miniszter: Batthyány Kázmérgróf; pénzügyminiszter: Duschek Ferenc; közlekedésügyi miniszter: Csány László; vallás- és közoktatásügyi miniszter: Horváth Mihály választott Csanádi püspök; igazságügyminiszter: Vukovics Sebő; hadügyminiszter. Görgey Artur. Kossuth kormányával egy hónapot töltött Budapesten. Julius elején ugyanis az orosz hádak betörése után Szegedre menekültek. A szent korona elhelyezésére vonatkozóan ekkor vita támadt a miniszterek közt. Kossuth és Duschek azt akarták, hogy a korona Budán maradjon. Szemere Bertalan azonban azt követelte, hogy a koronát neki adják át. ü majd gondoskodni fog biztos helyről. És nem tágított. Kossuth és Duschek kénytelenek voltak engedni. A szent korona sorsát tehát Szemerére bízták. »Ha olyan nagyon vállalja, mondá Duschek — hát mentse meg, a hogy tudja.« Szemere hozzá is látott nagy körültekintéssel a korona elszállításához s a korona legelső menhelvéül a Pesthez közel fekvő Gombát szemelte ki, a hol Patay József, az ő bizalmas jó barátja lakott. A szabadságharc idején Patay József gombai kastélyában sokszor találkozott együtt a három jó barát. Szemere Bertalan, Fáy András és Patay József voltak ezek. Kedvelt zeneszerszámaik édesbus hangjai mellett sokat elmerengtek itt a minden oldalról szorongatott magyar hazának kétes sorsa fölött. Szemere fuvoláján, Patay hegedűjén. Fáy gordonkáján sirt-zokogott a hon elhagyatottságán. Szemere előtt szent volt ez a hely, a hol szemükből annyi fájó honfiúi köny kihullott s a hol szivükből annyi hő fohász szállott föl az egekbe a magyarok igaz Istenéhez. Nem csoda tehát, ha Szemere mindjárt Gombára gondolt s az ő kebelbarátjának, hűséges honfitársának, Patay Józsinak hajlékát választotta a szent korona legelső kedves és biztos pihenőhelyéül. Patay Józsefnek üveges hintóján éjnek idején hozták el e jól megválasztott helyre a magyar szent koronát. Előzetes megbeszélés szerint a kitűzött nap estéjén Patay József kocsiját fölrendelte Budára, azt az utasítást adván a kocsisnak, hogy a Lanciádnál álljon meg és ott várjon, mig négy ur oda nem érkezik. A jelzett időben négy ur jött le a várból, valami ládát hoztak magukkal, betették az üveges hintóba, maguk is fölültek és gyorsan hajtattak hazafelé Gombára. A kocsis a legközelebbi lámpa fényénél e négy urban Kossuthot, Szemerét, Horváthot és saját urát, Patay Józsit ismerte föl. Éjjel tizenkét órakor érkeztek meg Gombára s az úgynevezett kis szurdik lejárónál a kocsit megállították és leszállónak. Patay vette át a ládát. Horváth püspök valami palástot vett magára. »Ez a pap — igy adta át a jelenet leírását a szem- és fültanu — azt mondta uramnak: Józsikám! ha nehéz a láda, vigyük ketten!« »Ne bántsátok, — mondá az én uram — elbírom én azt magam is.« A kocsisnak pedig meghagyták, hogy egy óráig ott várjon; ha az alatt vissza nem térnek, jöjjön föl a felső udvarba. Úgy is történt. Mire fölért, az urak már jöttek eléje s szigorúan megparancsolták neki, hogy erről a dologról senkinek se szóljon a világon. így szállította át Szemere a szent koronát Gombára Patay József házához, a hol a felsőudvari kastély keleti végén lévő családi levéltárba helyezték el. Meddig volt itt a szent korona e kedves helyen, azt nem tudni biztosan. Sokáig nem lehetett, az bizonyos ; mert augusztus elején, 10-ikén, már Nagyváradon volt, ezt megelőzően pedig Szegeden. Patay József gombai kastélyában az a hely, a hol a szent korona nyugodott, 1849-től 1876-ig, érintetlen volt s nagy kegyelettel őrködtek fölötte. Az 1876-ik év folyamán újra rendbehozták, kideszkáz- ták s berakták szép kocka-kövekkel, hogy ne tudja senki, egykor mily drága kincs volt elrejtve a családi levéltár padlózatába vésett négyszögletű rejtelmes üregben. Mikor Patay József gombai kastélyában az előbb emlitett átalakítás történt, a padlózat üregében, a szent korona egykori nyugvó helyén, három eltörött zeneeszközt s egy foszlányokra szakadt honvéd sapkát találtak. Az a három eltörött zeneszerszám a három testi-lelki jóbarát tulajdona volt. Bizonyára utoljára szólaltak meg a gombai kastélyban a zene hangjai akkor, a mikor a szent koronának onnan tovább kellett elbujdosnia. Ugyanakkor talán az a három jóbarát is végképp elbúcsúzott egymástól, s a fölött való mélységes fájdalmukban, hogy a magyarok egysége megtörött s a szent szabadság elveszett, eltörték a hegedűt, a fuvolát, a gordonkát, e kedves zeneeszközeiket, melyeknek siró-rivó hangjai mellett a mindenkitől elhagyatott haza sorsán annyit keseregtek. Az a foszlányokra szakadozott honvéd-sapka pedig, melyre megtalálásakor Szemere Huba azt mondotta: »Ezt a sapkát nem adnám ezer forintért!« — bizonyára valamely nagy szabadsághős vitézségének s dicső haláltusájának kimondója volt! A szent korona bujdosására vonatkozó ezek az adatok újak. További sorsa ismeretes. 1849 augusztus lü-ikén Nagyváradon volt a szent korona. A temesvári csatavesztés után Szemere előbb Lúgosra, aztán Karánsebesre vitte, majd Orsovához érve, elhatározta, hogy ott ássa el a ládát, melyben a koronázási jelvények voltak. Az Oláhországba vezető ut mellett, az Allion-hegy tövében, a Cserna-patak- hoz közel fekvő ligetet szemelte ki s két fiatal, egymásra hajló fa közé ásta el. Itt találták meg négy év múlva, 1853 szeptember 8-ikán és innen vitték föl Budára, hol azóta nyugalmából csak egyszer zavarták föl: 1867 junius 8-ikán, királyunk koronázása alkalmával. Egy ostoba nó sokkal rosszabb, mint egy ostoba férfi, mert többet beszél. * Az idő siet, mert tudja, hogy sokan akarják agyonütni. * Miért a halál a legjobb orvos ? Mert csak egy látogatást tesz.
