Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 11. szám

86 MAGYAR FÖLDMIVELŐ érzés ragadta meg szivét, amit sem leírni, sem el­mondani nem lehet. Ám, ne gondoljuk, hogy azok a bankók elbóditák fejét, eszét. Oh nem! Letérdelt a kis mécses mellé s oly buzgón imádkozott... mint egykor, mikor otthon édes anyja mellett térdelt. * * * Elvonult a vihar. A számüzöttek hazajöttek. Felkeresték a csöndes családi tűzhelyet — ki öröm­mel, ki bánattal. A honvéd is, (kiről szólottunk) visszajött. A kastélyt üresen találá; a sirkertben meg domborult egy uj sirhalom, az ő édes anyjáé. Az imádságos könyv pedig még ma is meg van és a fiú bizonyára nagy becsben tartja! Bodnár Gáspár. — Tilosba járó tyuk. Egy amerikai farmer a kinek földjére, udvarára folyton át-átjártak szomszédjának tyúk­jai, a következő tréfás módon tette szomszédját erre figyel­messé : Kukoricaszemet kötött a cérnaszál egyik végére, a másik végére pedig papírlapot ezzel a fölirásal : „Tessék tyúkjait otthon tartani.“ Az idegen állatok fölcsipkedték a kukoricaszemeket s addig nyelték a cérnaszálat, mig a pa­pírlap a csőrükben meg nem akadt. A papírlap, melyet le­nyelni nem tudtak, roppantul kellemetlen volt nekik, siet­tek tehát haza és a csőrökben adták át gazdájuknak a ba­rátságos figyelmeztetést. TANÁCSADÓ Melegágyakat vakondok ellen megvédendő vagy 2 cm. lyukbőségű horganyzott drótfonatot erő­sítünk kellő mélységben kifeszitve a szekrény rá­májához vagy töviseságakat ágyazunk sűrűén a földbe, avagy strychninnnel megszórt földi gilisz­tákat helyezünk a vakondok alagutjaiba. A cselédek illetősége. A fővárosban és a vidéken is igen gyakran előfordul, hogy az ille­tékes elöljáró hatóság megtagadja az illetőséget az olyan cselédtől is, aki tiz éven át lakott ugyanazon a helyen. A megokolásban csaknem mindenütt azt szokták a hatóságok fölhozni, hogy az illető egyén a községi terhek viseléséhez hozzá nem járult, neve az adókönyvben és az első és másodosztályú kereseti adólajstromban elő nem fordul. A belügyminiszter a fővároshoz küldött leiratában kijelenti, hogy — mivel a cseléd nemcsak a saját személye, hanem a 16 éven felül levő családtagjai után is meg lesz róva minden községben cselédadóval, — igy az illető hatóságok említett fölfogása téves és helytelen és a cselédek adóját összeíró hatósági közegek el­járása merőben szabálytalan. Minthogy pedig ebből a vitás illetőségi kérdések tárgyalásánál igen sok bonyodalom származik, a viszszásagok megszüntetése szükségessé vált, valamint az is, hogy a hatóságok ebben egyöntetű eljárást kövessenek. Elrendeli tehát a belügyminiszter, hogy minden olyan esetben, ami­kor az illetőségét kereső cseléd kimutathatja, hogy négy év óta lakik egy községben s a község ő ellene a törvénybeli kifogásokat nem érvényesítette, részére az önjogulag szprzett illetőséget meg kell állapítani, pedig a helyi hatóság az illetőség elis­merését mégis megtagadná, akkor a felsőbb ható­ságoknak kell annak az elismerésére szorítani. A cseléd illetősége azonban csak akkor érvényesül, ha a neve az első- és másodosztályú kereseti adó­lajstromban előfordul s igy a cseléd a községi terhek viseléséhez — habár csak közvetve a munka­adója utján — hozzájárul. Az a körülmény, hogy a cseléd nevét az adót össziró hatósági közeg szabály­talan eljárása folytán az adó-lajstromba nem vették föl, az illetőség megszevzését nem akadályozhatja. GAZBA A tavaszi hernyóirtás. A hernyóirtás mód­szereiről a <Néplap> múlt heti számaiból kellően tájékozódhatott a gazdaközönség; most — hogy mindenkinek tudomása legyen róla — azokat a rendelkezéseket mondjuk el, a földmivelésügyi mi­niszter az ügy eredményessége érdekében tett a napokban. Minden városban hözhirré teszik és min­den községben három nap egymásután ki fogják dobolni, hogy mindenki tartozik saját területén a hernyóirtást egy bizonyos meghatározott határidőig elvégezni. A sikeres irtás bevégzéséhez szükséges ha­táridőt a helyi és égaljai viszonyokhoz mérten az alispán fogja megállapítani és még ebben a hónap­ban közhírré is fogja tenni. A határidőt mindenesetre úgy kell megállapítani, hogy még a rügyek fakadása előtt való időre essék. Aki az irtást el nem végzi, kihágást követ el és száz koronáig terjedő pénzbün­tetéssel is sújtható. Az Írást közvetlenül a községi elöljáróság egyik közege ellenőrzi, aki a hernyóirtási határidő lejárta után haladéktalanul bejárja a gyü­mölcsöskertet hogy a helyszínén és személyesen győződjék meg az trtás helyességéről. Ahol hanyag­ságot lát, a mulasztót még aznap bejelenti a helyi hatóságnak megbírságolásra és egyúttal figyelmezteti őt, hogy amenyiben rövid póthatáridő alatt a her- nyóirtást (hernyófészkek leszedését, tojáscsomók és tojásgyűrűk letakaritását) újból nem teljesítené, az ellenőrző előljárósági tag azt a mulasztó fél terhére azonnal napszámosokkal végezteti el. A napszámosok diját a községi pénztár fizeti ki előlegképen s azt a kiszabott birsággal egyszerre és szigorúan hajtja be a mulasztón. A hivatalos ellenőrzéssel megbízott hözeget ellenőrzési utján mindig egy hatósági ember is kisérni fogja. A köztulajdont tevő területek fáit a köztulajdon birtokosai, illetve a községek elöljáró­sága köteles a kártékony hernyóktól megtisztogat- tatni. Az állami utak mentén az irtás az utmester feladata. A főszolgabirák vagy szolgabirák kötelesek április 15-ig személyesen felülvizsgálni az irtást s amennyiben a hatóságok részéről hanyagságot ta­pasztalnának. a fegyelmi eljárást haladéktalanul megindítják. E megszorító rendelkezések folytán hihető, hogy mindenki lelkiösmeretesen fogja venni a hernyóirtást s a következményeiben nagyfontosságu gazdasági munkálatnak fogja látni a gazdaközönség. Tenyészállat díjazás és vásár Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület folyó hó 10.-én tartotta Szatmáron díjazással egybekötött bikavásárát. A vásárra felhajtatott 49 drb magyar fajú és 21 drb nyugati fajú tenyészapa állat. Hogy a magyar faj dominált annak oka az, hogy Szatmármegyében a nyugati faj tenyésztése csak 3 járásra szorítkozik, A vásáron nagy számban jelentek meg vevők s 29 drbot vásároltak nagyobbára községek 17,100 korona vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom