Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 11. szám
87 MAGYAR FÖLDMIVELÖ felárban. A vásáron részt vettek: Szolnok-Doboka, Máramaros, Ung és Szatmármegyék gazdasági felügyelői. A vásár eredménye tekintettel, hogy az idei szüktakarmány viszonyok a felhajtott állatok egyrésze nem ütötte meg a kellő mértéket. — sikerültnek mondható, mivel a felhajtott s megfelelőnek talált bikák csaknem mind vevőre találtak. A díjazásnál 7 dij lett magyar és 3 dij nyugati fajták közt kiosztva, ezenkiéül 10 tenyészet egyesületi díszoklevéllel lett kitüntetve. HÁZI-ASSZONY. A tyuk-tetvek és poloskák ellen. Ezen rovarok igen sok kárt és kellemetlenséget okoznak a tyuk és galambtenyésztők ólaiban. A tyúkoknál akárhányszor megtörténik, hogy ezen kellemetlen vendégek üldözése következtében kénytelen a kotló otthagyni tojásait. Igen sokféle szert ajánlanak ezen állatkák ellen s állítják, hogy azokkal alaposan kúrálhatjuk a bajt. A tapasztalás azonban azt igazolja, hogy igen célszerű ezek ellen a petróleum, vagy a 10 százalékos karbolsav. Kenjük be ezen szerek akár egyik, akár másikával a tyuk-ólak hevedereit (ülőlécek), a fészkeket, a fészekben lévő szalmát s egy kevéssé azon tojásokat is, melyeket ki akarunk költetni. Ahol a poloskák kezdettek megmohosodni, ezen bekenési vagy fecskendezési rendszer többször alkalmazadó. Igen célszerű, ha ilyen helyeken a fészek-aljakat is többször kicseréljük. Az ablakizzadás megakadályozása. Te gyünk 4 és háromnegyed liter 63 fokos borszeszt, 225 gramm glicerint, és ez utóbbinak megfelelő menyiségü eszencia olajat, keverjük össze és hevítsük fel. Ezzel a kenőccsel kenjük meg az ablaktáblákat belül úgy, hogy tiszta vászon- vagy ílanell- darabbal jól szétdörzsöljük rajta. Az igy bekent ablakok nem izzadnak, az átlátszóságukból nem veszítenek. _ 12 10 J S A3*? Temetés — a hajón ... Csendes esti óráimban, mikor csak a tűz pattogását és óráim ketyegését hallom ... éppen most olvasom Jókai Mórnak, a koszorús magyar regényírónak következő sorait:*) — A halál még nem oly szomorú, mint amilyen szomorú a temetés. Erre a nagy mondásra egy kedves barátom tanított meg, aki azt temette el, akit legjobban szeretett. — A halál még szép, nyugalmas, vigasztaló, — ' hanem a temetés az szomorú, az gyászos, az kétségbeejtő. — Az a folytonos temetés. Először eltemetik a halottat. Rátapossák a földet kezeikkel, lábaikkal. Mintha megakarnának győződni felőle, hogy csakugyan meghalt és el van jól temetve ... (és igy tovább)-------— — — — — — Biz ony, szomorú is a temetés, nagy nevű Jókaink, mondogatom én is magamban. Bőven volt részem benne. ügy vagyon, amint leírod, nagy költő. Való- ság-iró! *) Kárpáti Zoltánból. E könyvet húsz évvel ennek előtte olvastam először. (bg.) — Azután hazajönnek. Eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit. Nem nézhetjük azokat sirás nétkül, akik úgy szerettük. • Elteszik, eltemetik lassanként, ami reája emlékeztetne. — Délben egy hely üres marad az asztalnál. Egy nagy, megmérhetlen üresség ! Csak egy kis tányérka helye a fehér • abroszon és mégis nagyobb pusztaság a föld minden sivatagánál. — Este egy szobában nem gyújtanak világot. Egy ágyat nem bontanak fel többé, egy nevet nem mondanak ki hivólag soha — sohasem. Aki említi is, csak sóhajt magában s mindannyiszor temetkezni látszik: temetgeti bántó emlékét. Bizony szomorú a temetés, szomorú a temetés után az otthon, az az egykor édes otthon, — mondogatom én is jó koszorús költőnkkel. De van még szomorúbb temetés is, mint -— amiről Jókai fest, ir. Megrázóbb, mint amilyen te- temés itt a száraz földön van. Az a temetés, mely a hajón megy végbe. Itt nem ásnak sirt. Hiszen a nagy óceán maga egy óriási sir, mely minden pillanatban — elnyeléssel fenyeget. Itt koporsó sem kell. Rá sem tapossák a földet kezeikkel, lábaikkal. Meg sem kell győződniük az élőknek, hogy csakugyan jól el van temetve. Akit a tengerbe temetnek, bizony hogy az el van temetve. ... A Cunárd hajótársaság Caronia gőzösén ilyen szomorú temetés volt — a múlt héten. Két magyar kivándorló Bencsár András borsodi és Szél Gyula somogyi földmivesek hirtelen meghaltak. Oh, itt a hajón, a nagy tengeren a halál is megrázó, nagyon szomorú. JDe hát még a temetés! Megrázó, igazán megrendítő. A matrózok a hajó fedélzetére viszik a megholtakat. Aztán zsákba varrják őket. Csendes imádság, zsolozsma mellett lebocsátják aztán a tenger mélyére. Hullám lesz a gyászkocsijuk, — tenger mélység a temetőjük. Itt aztán a gyászolók haza se’ mehetnek. Otthonuk, hazájuk nincs, csak volt. Idegenbe kell menniük, ha övéik velük voltak. Ha pedig otthon maradtak? Oh az még rettenetesebb... Csak sóhajukat küldhetik messze ... messze a nagy óceánra. S valahányszor látják, hogy a falubeliek a temetőbe járnak, virágot visznek elhunyt kedvesik sirhalmára ... megerednek az ő könyeik. Mert számukra a sir sem maradt meg, A sírban sem porla- doznak elhunyt szeretteik csontjai. Elnyelte a ten- gersir... az óceán. Ott messze.. . messze a nagy igedenbe. Bizony... szomorú, igen szomorú a temetés itthon... a földön... a mi temetőnkbe, a mi földünkbe ... De megrázó, rettenetes ... ott az idegenbe . ., a nagy, mérhetlen tengerbe ... bg. — Kitüntetett községi birók. A király gróf Zichy Aladár őfelsége személye körüli miniszter előterjesztésére, Mátyás András Girált községi és Desatnyik János Alsósebes községi bíróknak, buzgó szolgálataik elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Kitüntetett mezőgazdasági munkás. A föld- mivelésügyi miniszter Roicsek Ferenc számadó-gulyást a hű szolgálatokért adományozandó diszéremmel tüntette ki és egyúttal 100 koronával jutalmazta meg. Az érdemes öreg munkás, ki 40 éve szolgál becsülettel és szorgalommal a mezőhegyesi állami ménesbirtokon, ez idő alatt kiérdemelte felebbvalói becsülését és cselédtársai tiszteletét és ragaszkodását. Az érmet és a jutalmat a napokban adják át ünnepélyesen a kitüntetett öreg munkásnak.
