Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 27 módot, tollasodást éreznek . . . már rögvest arra gondolnak. Mire? Hogy gyermeküket taníttatják. Mire ? Arra, hogy ur légy n belőlük. Nagyobb ur az apjánál. Mert nálunk az „ur‘ elnevezést eddig la csak a hivatalnok kapta meg. Orvos, ügyvéd, mérnök, stb. és a legnyomoruságosabb kis hivatalnokok is — igen ők az urak. Pedig ha szétszednők szálakra azt az uraságot. Cifranyomoruság vigyorogna felénk. A gazda emberek igazán ritkán gondolnak arra, hogy igenis taiíittatom a fiamat addig, mig látom, mi fejtik belőle. De ha látom és velem beláttatják, hogy az én fiam csak amolyan csuszva-mászva boldogul, hát tanuljon annyit, amennyi az értelmes, józan gazdának szükséges. Vagy ha módomban van, az Isten adott földet, gazdálkodást: tanulja végig a szükséges iskolákat. És aztán? Vegye kezébe az én munkámat, folytassa az én küzdelmemet. Szakértelmével, tanult, józan fejével értse meg a földet és szeresse is meg, hogy a mai előrehaladott eszközökkel, móddal felvirágoztassa és gyü- mölcsöztesse azt. És ne pazarolja el. Mint elpazarolta, tönkretette tanulás idején azt a birtokot, melyet apja keservesen összegyűjtött. És elpazarolván, válik belőle nyomorúsággal küzdő ur. Bársony mellény, üres has. Idők jelét látjuk örvendezve az iparos pályán. Idők jelével találkozunk már a gazdák, földmivesek családjában is. Igaz. Ritkák még a példák. De szent meggyőződésünk, hogy társadalmunk fejlődésé- sében immár fordulat áll be. Álljon is. Különben soha se erősödik meg ez a nemzet, melyet eddig is — a hivatalok után való iszonyú láz állította meg fejlődése útjában. Mert negyven éven keresztül legfőbb gondja az volt a kormányzatnak, hogy hivatalnok, papiros és tinta Magyarországot csináljon. Ittuk is a levét . . . — Földrengés Baján. Január 22 én éjjel 1 ó. negyven perckor, a városban erős földrengés volt. Föld alatt süvöltő hangzavar után, dübörgő zaj következett, majd délről északi irányba haladó földrengés volt érezhető. A földrengés harmadfél órakor a városnak Kiscsávoly részére szorítkozva megismétlődött. A hatalmas lökéseket ekkor szélvihar zúgásához hasonló moraj kisérte. A lakosok közül különösen a külvárosiak, kimenekültek a házakból és órák hosszáig tanyáztak a szabadban. Az erős rengéstől a képek leestek a falról, az órák megállották, a vakolat több ház faláról lehullott s Szállás városrészben három földszintes ház fala megrepedt és egy kémény ledült. A lakosság nyugalma visszatért. " A szegény ember fája. Tudvalevő, hogy Darányi miniszter megengedte, hogy a kincstári erdőkben a szegény emberek hulladék fát szedhesenek. Ezen engedelem révén évenként mintegy 12 ezer koronára tehető hulladék fa jut a szegény lakosoknak. Ingyen. Igen helyes intézkedés történt arra nézve is, hogy ez a hulladék fa csakugyan a szegény embernek jusson. Továbbá, hogy csak annyi jusson amennyi neki tüzelésre szükséges. Hát bizony kicsinynek látszik ez a gondoskodás, de szerfölött nagy jelentősége van azon szegény emberekre nézve, kik a kincstári erdők közelében, területén élnek. Ma minden drága. A fa különösen. A szegény ember tehát igazán jótéteményben részesül, mikor módot nyújt neki a miniszter arra, hogy magának hulladék fát szedhet. Olyan fát, amit bizony módosabb emberek is — szívesen elfogadnának. És mégis akadnak hamis hangok, melyek ki- csinylésökkel tompítani akarják a jótékonyság emez áldását is. Hiszen különben ezek a hangok mindent kicsinyeinek. Nekik — odadobott konc minden. Persze könnyű a meleg kályha mellől kicsinyelni a hulladék fát. A szegény ember tüzelő anyagát. De ahhoz belátás és igazságszeretet szükséges hogy mérlegelni tudjuk: milyen segítség, milyen áldás a szegény családokra nézve ez az igazán szemes és praktikus intézkedés. Sok ily tünet, segítő jelenség van, mi első pillanatra kicsinynek látszik. De tudjuk az élet tapasztalatból, hogy sok kicsi egy nagy egésszé alakulhat. így vagyunk ma a népet segítő gondoskodással is. Itt is erről is arról az oldalról is gondoskodás történik, úgy hogy ma már maga a nép belátja kik az ő igaz barátai. És igaz-e, hogy a néppel nem törődik senki sem. DUcssti. A villám színei. Spencer C. Russel 1903-tól 1907-ig megfigyelte a villám színeit és ebbeli ész- leteinek eredményét statisztikailag mutatta ki. 57 égiháboru alkalmával a vonalas villámot, 78 zivatarban pedig a felület villámot figyelte meg. Eredményeit Russel nemrég a londoni Royal Meteorological Societyvel is közölte. A vonalas villám leggyakoribb színe a vörös, nyomon követi a kék, legritkább a narancsszin és a zöld. A felületvillám leggyakrabban fehér, de sokszor vörös, vagy sárga. A kék szin valószínűleg összefüggésben áll a jégesővel. Ezekkel az uj megfigyelésekkel ellentétben állanak a régebbi észletek, amelyket G. F. Symens 1857-től 1859-ig tett Anglia különböző vidékein. Ő úgy találta, hogy a felületvillám túlnyomóan fehér szinü, de előfordul a sárga, a kék és a vörös is. A vonalas villámnál legtöbbnyire kék és ibolyaszint észlelt, csak ezek után következett a vörös és a fehér, igen ritka volt a sárga villám. Két alkalommal, mikor a villám a megfigyelőnek a házát sújtotta, ugyancsak kékes színe volt.
