Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-31 / 4. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. rUil SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR SÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 HÉTRÖL-HETRE. ITTHON. Az adóreform. A képviselőházban az adótörvény reformját vagyis megújítását, reperálását tárgyalják. Széles mederben folynak a beszédek, amilyen szélesek és nagyok az érdekek. Mert hogy az érdekek mozgatják ezt a hazára, nemzetre, népre oly életbevágó kérdést, az bizonyos. Az egyik érdek területen például azt modják: — Ez a törvényjavaslat bepólyázott, burkolt — adóemelés. A másik oldalon meg bizonyítják: — De bizony nem az. Hanem nyílt adóleszál- litás. Ki is mutatják, hogy negyven millióval csökken tőle az adóbevétel. Kinek van hát igaza? Az igazság a középén van. Mert nem arról kell itt beszélni és nem is az a kérdés, hogy adóemelést vagy leszállítást rejt-e magában ez a törvény- javaslat. Hanem az, vájjon igazságosabb és az igazságnak megfelelően arányosabban mér-e, mint a mostani adótörvény, mely határozottan reperálásra szorul. Az adótörvény megreperálásának a szükségességét évtizedek óta hirdetik. A mindennapi tapasztalat kiabálja, hogy az adóteher nem oszlik meg az igazságnak megfelelően. Hogy éppen a nagy jövedelemmel rendelkezők titkolják el a jövedelmet és fizetnek aránylag nevetségesen csekély adót. A kis gazdákkal, a néppel szemben, kiknek összes jövedelmük, vagyonuk ott áll nyíltan az adókivetők előtt. Nem mondjuk mi sem, hogy ez az adóreform tökéletesebb. De van benne nagy haladás az igazság felé. Azért üstökön kell fogni és javítani ott, ahol lehet. De nem az érdekek szempontjából. Hiveu az igazságosságéból. Egyet okvetlenül elérünk vele. Az úgynevezett létminimumot. Hogy egy bizonyos jövedelmet ne lehessen adóba lefoglalni. Ami a családok fentartására, életére okvetlen szükséges. És ez is valami. Válságos hírek. A politikai világban válságos hírek szállongnak fellegek módjára, ügy mondják, zavaros a politikai helyzet. Azért a kormány tekintettel az állapotokra, elodázta a választási törvény tárgyalását. Ő felsége is engedélyt adott e halasztásra. Ebből kifolyólag több újság azt írja, hogy a kormányzatnak oly nehéz a helyzete, mely szerint rövid idő alatt —■ lemondana. Vagy egyes miniszterek kiválnának. A nehézségek bizony megvannak. Különösen a bank- kérdésben. Most azonban nincs még válság. De nem lehetetlen, hogy — lesz. A főminiszter, Wekerle azonban kifejezést adott azon reménységének, hogy a nehézségeket sikerülni fog legyőzni. Egyelőre tehát békesség és nyugalom van. Lecke a — takarékosságról. Mi magyarok nagyon szeretjük utánozni a külföldet — rosszban, a nemzetrontó dolgokban. Ideje volna már, hogy utánozzuk a jóban, a gyakorlati és erősítő dolgokban is. Kívánatos tehát, hogy a magyar nemzet hallgassa meg azt a leckét, amit a német országgyűlésen mondott a hatalmas kancellár, Bülow herceg. — A pénzügyi viszonyokat — úgymond — nem lehet egészségessé tenni pusztán uj jövedelmi adóforrásokkal. — Vissza kell lérni a régi takarékossághoz! Hivatkozik Bülow a régi porosz takarékosságra. Ez tette naggyá a kétszáz éves országot. Ez töltötte meg pénztárát. Ez adott neki módot hatalmas hadsereg szervezésére, ez állította a kigunyolt,jöttment országot Európa élére. Olvassa és elmélkedjék ezen a magyar nemzet. Az a nemzet, mely fényűzővé lett. Melynek erényei közé nem tartozik — a takarékosság. De ne csak elmélkedjék. Térjünk észre! Mert veszedelmünk következik. Beteg a magyar társadalom. Eladósodott a mi társadalmunk. A jólét megnövelte a fényűzés, a költe- zés vágyat. Pedig szegények vagyunk és azzá leszünk még jobban. Egyenként, de talán még jobban egész közösségünkben.
