Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 30. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 235 vezménv mellett a 2—3 hónapig teljesített kivételes szolgálat elenyészik. Ezt a kivételes szolgálatot különben is beszámítja a hadvezetőség fegyvergyakorlatnak. A körülbelül két hónapra járó segély egy összegben pedig annak a szegény munkásnak nagy segítség, mely őt úgyis csak tényleges mozgósítás, illetve háború idejében illette volna. A segélyre jogosultak közé csak azokat a sze- génysorsu katonákat veszik fel, kiknek családtagjai: törvényes neje, gyermekei, továbbá apja, anyja nagyapja, nagyanyja, apósa, anyósa és testvérei részben vagy egészben támogatásukat igénylik. A segély összege minden egyes segélyre jogosult családtag részére fejenként és naponként egyenlő annak a katonai átvonulási, élelmezési illetéknek összegével (46—74 fillér), mely a behivottnak állandó lakhelyére nézve a segélyezés időpontjában meg van állapítva. A nyolc évesnél fiatalabb családtagok a fejenként megállapított segélyösszegnek csak felére tarthatnak igényt. Ha a segélyre jogosult családtagok bérelt lakásban laknak, lakásilletékre is tarthatnak igényt. A lakásilleték rendszerint az egész család részére megállapított napi segélyösszegnek felével állapitta- tik meg és a segély összegéhez hozzászámittatik. A lakásilleték azonban egész évre nem haladhatja meg a család által fizetett évi lakbér összegét. A több tagból álló család részére fejenként és naponként megállapított segély és lakásilleték együttvéve nem lehet nagyobb, mint amennyi a behivottnak átlagos napibére vagy napikeresménye volt. Az átlagos napszámot a főszolgabíró és alispán ellenőrzése mellett a községi elöljáróság állapítja meg. Amennyiben a segélyezett család, illetőleg annak egyes tagjai a behívott által csak részben tartatott el, a segélyezés is csak az eddig nyújtott ellátás arányában állapítható meg. A megállapított segélybe nem számíthatók be sem az állam részéről más címen adott, sem a hatóságok, községek vagy magánosok által nyújtott segélyezések. Ha valamelyik katona kivételes szolgálata alatt, a kapott sérülés vagy betegség folytán meghalt, hozzátartozói még hat hónapon át élvezik a megállapított segélyt. Az alsófoku hatóságok által beszolgáltatott adatok alapján a honvédelmi minisztérium számvevősége számítja ki, hogy mily összeg jár a kivételes szolgálatot teljesített katonának. A kifizetésre kerülő segélyeket pedig mindegyik község a befizetett közadókból fizeti ki. A nyugtákat az adóhivatalba beszállítandó adóösszegbe készpénz gyanánt számítja be. A segély felvételére jogosult felek a teljesített fizetést nyugtázzák. A nyugtát, hogyha azt a fél, mert írni nem tud, keresztvonásával látja el még két tanú is aláírja. — Az amerikai állandó hadseregben előfordult szökésekről vezetett statisztikai kimutatások szerint legtöbb szökés a lovasságnál fordul elő, mit sokán a túl nehéz lovassági kardnak tulajdonítanak. A néger ezredekben kevesebb a szökés, mint a fehérekből álló hason csapatoknál. — ötven font gyertya annyi viliágosságot ad mint 1000 kubikláb gáz. VASÁRNAP A földmives temetése. Öreg szántóvetőt temetnek Magérlelő, rekkenő nyáron. Átvág útja a gyász menetnek Az áldással teljes határon. Nyolc kérges tenyér, nyolc erős kar Viszi a koporsót lassúdon, Bug a harang ...a gyászkiséret Búcsúztatót zsong szomorúan. A temető előtt egyszerre A haloltuivök im, megállnak S leteszik terhüket egy percre Szélin szép nagy búzatáblának. Harang és énekszó elhallgat S mint valami varázsszóra,' Halk zizennéssel a kalászok Ráborulnak a koporsóra. — Az öreg különös ember volt, Müveit sok érthetetlen dolgot, Lám, azt sem írták, mig meg nem holt, Mit testumentámába mondott: Hogy hadd álljon meg végső utján Majd olt a kedves földje mellett. ... Értik-e most is, vajh’ ki tudná, De bizonyos, hogy mind könyeznek. Lumpért Gésa* mm Gazdálkodtak-e és hogyan az ősmagyarok ! ? Ezt bizony nagyon érdekes lenne, ha tudnék. Magam is sokat búvárkodtam ez irányban, de bizony arról, hogy a mi őseink hogyan és mi módon gazdálkodtak, csak édes keveset tudhattam meg. A hagyomány — vagyis az a történet, melyet öreg adott fiatalnak és mikor ez is aggastyán lett ismét ráhagyta a fiatalra, mondom — a hagyomány azt mondja, hogy a mi őseink nagyra becsülték a kövér legelőket, ott Ázsiában is, a honnan ide, ebbe a hazába vándoroltak. Mikor Hunor és Magyar (ez utóbbi ivadékai vagyunk mi) azt a szép szarvast űzték, melyről a hagyomány szól, csudálkozva látták, hogy hova jutottak — ott milyen kövér a föld. El is búcsúztak atyjuktól és ezen a vidéken telepedtek le, nyilván azért, mert nagyon alkalmas volt a baromtenyésztésre. Azonfelül a mi őseink nagyon szerettek folyók mentén tartózkodni, mert a halászatot is űzték. De az ős magyar rajongásig szerette — a lovat^ Ha lóra pattanhatott, szállott, mint a vihar. Volt szarvasmarhájuk is, bivalyuk, juhok és kecskéjük. A sertéssel csak uj hazájukban ismerkedtek meg. Mikor aztán a magyarok elfoglalták ezt a szép magyar földet, bizonyos, hogy mig a vitézek harci kalandok után jártak: addig egy része a népnek itthon maradt. Legeltették az állatokat és művelték a földeket. *) Mutatóul a jeles költő verseiből. Szerk.
