Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 29. szám
226 MAGYAR FÖLDMIVELÓ És amit bevallólag, bünbánva mondott ez az ember, bizony szent igaz. Mert ahol az asszony ilyen tant vall, ilyen életrend- szert követ, igy akar rendet csinálni, ekép- pen akar az osztó igazságnak érvényt szerezni: ott átok száll a tűzhelyre. Az átok foganata pedig: a végpusztulás, a züllés — a halál. Kétségtelen, hogy nagy, veszélyes tünet, könnyelműség, ha a férfit a játék szenvedelme keríti halalmába. De az is bizonyos, hogy az ilyen gyógyítás, az ilyen gyógyszer, amit az ő felesége alkalmaz, veszedelmesebb magánál a betegségnél. Nem ez a módja a férfi eszének, szivének, lelkének, egész bensejének meghódítására. Az okos asszonyok ebben nekünk igazat adnak. A tüzet nem lehet eloltani olajjal. Sem petróleummal. A férti könnyelműségét sem lehet gyógyítani könnyelműséggel. Hova vezet ez ? Hiszen, ha minden asszony igy fogná fel férje gyengeségeit, ha minden családban igy húznák a jármot, az életnek, a küzdelemnek, a kenyérkeresetnek nehéz, igás jármát: akkor talán csak nagyon kevés család maradhatna meg e bus földön. A magyar nő mindig okos, találékony, sőt hódítani tudó volt. Annak kell lennie ma is. A költő is igy szól: „Magyar hölgynek születtél Tedd hivatásodat!“ Isten a nőnek gyöngesége dacára oly erőt, kitartást, tűrni tudást, csudálatos bűvös befolyást adott a férfiak felett, hogy igazán. Hát használják tel ezt az isteni adományt arra, hogy a férfiak eszét visszavigyék a józan gondolkodás ösvényére. Azt mondják erre, könnyű ezt itt a papiroson leírni. Csak tessék megpróbálni. Csak tessék megfigyelni azt a rettenetes, lelket tépő küzdelmet, mit egy szenvedély rabjává lett férfivel szemben vívni kell. Meghiszem. A küzdelem sohasem könnyű. Amiért küzdeni kell, az nem esik ölünkbe egy pillanat alatt. Bátorság, idő, kitartás kell ahhoz. Hiszen a lassan, de folytonosan hulló esőcsepp még a követ is kiássa. Hát a folytonos, kitartó, ha kell szelíd, ha szükséges erélyes föllépés ne lenne hatással a férfi lelkére, szivére? Azt mondja a nő: — Mennyit sírok, mennyit zokogok — és mit sem ér. Hát talán, sokszor éppen az a baj, hogy csak sir, zokog és panaszkodik a nő. Fűnek- fának. A piacnak, a falu vagy város szájának. Ez a baj. A gyógyítást nem eszközli mindig a sirás. Sőt késlelteti. A piacra való hurcolás meg mérgesíti. Erély, lélekjelenlét, éberség kell ide. De semmi esetre sem az a mód, hogy huzzuk hát a jármot — két felé. — A mexicói Rocha család kezén nagyobb földbirtok van, mint bármely földbirtokosnak. A jelzett család tiz millió hold tulajdonosa. — Eddig 'az volt a vélemény, hogy a búza Brazilliá- ban a nagy hőség miatt nem terem meg. Az utóbbi években több helyen tettek kísérletet, melyek annyira kielégítők, hogy a farmerok meghonosítják a búza termelést és már nagyobb malmok építéséhez is fogtak. — A tüzek statisztikájában Hamburg áll az első helyen. , A földmives-ház. Az igazi földmivelő testestől-lelkestől oda van nőve ahhoz a kis hajlékhoz, melyben született, ne- vekedett és melyet áldott emlékű apjától örökölt. Minden fa, minden kő. szerszám — derék szüleire, elődeire emlékezteti őt. Sőt ha újakat kell már szereznie: a régiket sem löki el, megbecsüli, kegyelettel tartogatja. Ezt a kegyeletet, ezt a szorgos gondot látják, figyelik a gyermekek is. A jóravaló földmivesnek nagy megnyugvás az, ha a gyermekek is megtudják becsülni és értékelni az apa szerezményeit. Mert valamint nagy gyötrelem az apára az a gondolat, hogy keserves munkájának szerezményei pazarló kezekbe jutnak: úgy kimondhatatlan megnyugvás, ha tudja, hogy házában méltó utódok maradnak. Nem eshetik nagyobb szerencsétlenség a földmivelő családjában, mintha tűzhelyétől meg kell vállnia! Fájdalom, ez a szerencsétlenség napjainkban igen gyakori. Azért* pusztul, vész a földmives nép egész vonalon, mert az egyes földmives házak pusztulnak. Látjuk, olvassuk napról napra, hogy a földmives népen mindenki akar segiteni. Egyik ezen, másik azon módon. Pedig a leghathatósabb segedelmet első sorban ott bent a földmives házában kell megszerezni. Mert nem lehet addig az egész néposztályon segiteni, mig nem akarunk boldogitani sok egyeseket. A szülők tehetnek sokat, nagyon sokat. Nekik kellene a gyermek, fiatalok szivében felébreszteni a szülői házhoz való szeretetet, sőt ragaszkodást. Mert, ha valaki otthonát szereti, az ezer féle módon fog igyekezni azt édessé tenni, felvirágoztatni. A szülei, apai házhoz ragaszkodás sokszor csudákat művel. Leleményessé teszi az embereket, oly munka, küzdelem feltalálására serkenti, melyre
