Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 26. szám
202 MAGYAR FÖLDMŰVELŐ Majláth József gróf a csodás munkásságu, kiváló államférfiu értekezett a középbirtokos osztály sorsáról. A Magyar Gazdaszövetséget — úgymond — nem érheti szemrehányás azért, hogy a középbirtokos osztálylyal nem törődik. Már 9 évvel ennek- előtte, éppen szóló foglalkozott behatóan a nemzeti élet ez elsőrendű tényező, vezetői osztályával. Azóta is ismételten. A középosztály megmentésének eszméjével mindig lelkiismeretesen foglalkozott. Nem csak idehaza, de a nemzetközi mozgalmakban, hol magyar középosztály megerősítését nemzeti érdeknek hirdette és bizonyította. Ma teszi újra, mikor a középosztály megmentéséről, megerősítéséről beszél. A középosztályt nem az állam mentheti meg. Érdekeit előmozdíthatja, de a középosztályban magában kell lenni annyi erőnek, önbecsérzetnek, hogy saját hivatását felfogja és a társadalommal karöltve teljesíthesse is. Azért nemzeti érzéssel kell ez osztálynak bírnia, hogy bele- illeszkedhessék az uj Magyarország keretébe és életébe, még pedig intelligenciájával és erkölcseinek teljes erejével. Nem szabad tehát elszakadni a nem-' zet testétől és leikétől. Sőt hozzája kell forradnia erkölcsi súllyal és anyagi függetlenséggel is. Mert csak erkölcsileg tiszta és anyagilag tönkre nem ment intelligencia képesíti őt a vezetésre. De a nagy nemzeti hivatás betöltésére is. És hogy ezt elérhesse, ebben a női nem, a lelkes honleányok közreműködésére is nagy szükség van. Nagy figyelemmel és lelkesedéssel, osztatlan elismeréssel fogadta a gazdavilág a perbenyiki grpf előadását. És konstatálhatjuk, hogy szavai a vidéken is nagy hatást tettek. Nyegre László képviselő a közigazgatás és a szoc. munkáról értekezett. Égető nagy kérdés ez is- A közigazgatásra bizalommal tekint a magyar gazdavilág, mert tudja, hogy itt a tengely, melyen az egész társadalom és állam sociális munkájának sikere megfordul. Meskó Pál a gazdaszövetség szervezkedéséről tartott érdekes és mindig figyelmet keltett előadást. Mind a három előadást részletesen is fogjuk később tárgyalni. A társasebéd. A nagy sikerrel lefolyt gyűlés után az óriási vendégsereg társasebédhez ült. Borgazda Szabadka városa volt. Magyar ősi szokás szerint felköszöntőkben sem volt hiány. Darányi miniszter a királyt, Szabadka város polgármestere Darányi minisztert, Pallavicini Ede őrgróf markos, gyújtó beszédében a gazdaközönség egységére köszöntötte poharát. Az együttérzés hatalmas hangja válaszolt e talpraesett köszöntőre. Szóltak még többen is, mire aztán a közönség — oszladozni, visszautazni kezdett. Jelentés a Katholikus Népszövetség működéséről 1909. évi január 1-töl junius 1-ig. A tagok száma. Junius 1-ig be van jelentve 200.659 tag. Ebből magyar 123.551,' német 42.820, tót 31.116, horvát és bunyevác 3172. A tagok száma volt 1908. dec. 31-én 140.469. Ebből magvar 86.005, i német 26.030, tót 27.114, horvát és bunyevác 2320. Összes tagszaporulat 60.210. Emelkedett tehát a tagok száma junius 1-ig 43°/0-al. A tagok eloszlása. 2555 helyen van ez időszerint népszövetségi tag. Ebből 1960 helyen van 20-nál több tag. A szervezés munkája. A lefolyt öt hónap alatt 1357 gyűlés folyt le, ide nem számítva a több szervezetben rendszeresített heti-kétheti, illetve havi és egyéb értekezleteket. Egyházmegyei értekezlet volt: Szatmáron, Veszprémben, Besztercebányán és Szabadkán. Megyei értekezletet tartottunk: Csongrádon, Szolnokon, Battonyán, Trencsénben, Sopronban. Volt két országos és kilenc egyházmegyei, illetve megyei agitációs vasárnap. Az igazgatóság 1, a kormányzótanács 11, a sajtó-szakosztály (12 tag) 7, az agitációs bizottság (26 tag) 7, a jogi bizottság 2 ülést tartott. A központi iroda 9823 ügyet intézett el. Tagilletmények, röpiratok. 1,015.000 füzetet, 225.000 röpiratot, 16.800 példány agitációs nyomtatványt, összesen 1,256.800 példány nyomtatványt terjesztettünk el. A népirodában két ügyész és két ügyvédjelölt dolgozik a 14 tagú jogi bizottság támogatásával. A vidéken 120 helyen 139 ügyvéd ad ingyenes jogi tanácsot tagjainknak. A központi Népiroda eddig 3256 ügyet intézett el. Ebből személyes jelentkezés volt 510, hatósági eljárást igényelt 235 és levélbeli elintézést nyert 2531. Magyar élhetetlenség'. (*) Fájdalom, de még mindig beszélnek, Írnak — a magyar élhetetlenségről. A minapában is több vidéki lapban olvashattunk e témáról, kérdésről vezércikket. Pedig a magyar ember életre való ember. Van józan esze. Van gyors íelfogása. A körülményekkel is számolni tud, ha akar. Csak a vállalkozás, a kereskedelem terén tartják gyávának vagy mint itt jellemezve van — élhetetlennek. Példákkal, gyakori esetekkel, megfigyelésekkel bizonyítják, hogy csakugyan az. Élhetetlen. Hiányzik belőlünk a vállalkozási szellem. Nem mer nagyobb dolgokba belevágni, mert erejét kicsinynek hiszi. Fél a kockázattól és azt tartja, jobb ma egy bizo- tos veréb, mint holnap egy bizonytalan túzok. Annyira bele élte magát nemzetünk — igy szól a vád — az ő kicsinyes viszonyaiba, hogy szinte kételkedik annak lehetőségében, hogy tőle nagyobb szabású valamit is kérhetnének. Csattanós például hoznak fel egy esetet, ami bizonyos szegedi tarhonya kereskedővel történt. Egy londoni kiviteli cég — állítólag kérdést intéz a szegedi tarhonya kereskedőhöz, vájjon mennyiért volna hajlandó neki
