Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 25. szám
198 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nem túlságos nedves. Igyekezzünk olyankor töltögetni, mikor a föld elég nyirkos, magától omlik. A töltögetést ne halogassuk sokára, mert ebből kárunk leszen, de kcrán sem kell a munkát végezni, mert akkor a gyenge szárakat »elborítjuk«, mi által a fejlődést egyidőre megakasztjuk. Mihelyt a burgonya zöldje annyira kifejlődött, hogy nem kell félnünk az elbontástól, hozzá láthatunk a munkához. De a kapások kezére vigyázni kell. Mert a gondatlan munkások a bokor töve körül nem igen járnak a kapával, hanem csak a sorok közzül szedik ki a földet s húzzák ki a tő közzé. így a halom alatt kemény marad a föld s az ott fejlődő gyom felvergődhetik. Gazd’ uram — A burgonya jó orvosság azoknak, kiknek mája meg van merevedve, de árt a köszvényeseknek, a saláta azoknak való, kik álmatlanságban szenvednek, mig a spenót a dugulás ellen használ. / — Annyi papírból, mint a mennyit a nagyobb amerikai városok öt újságja a vasárnapi számára felhasznál, körülbelül 60.000 kötet könyv kerülne ki. TANÁCSADÓ Jó lesz tudomásul venni! Ma, amikor a kivándorlás egész Európából s igy Magyarországból is újra emelkedőben van, a minden lebeszélés dacára is kivándorolni szándékozóknak jó lesz tudomásul venniök, hogy Ellis Island uj főnöke, Williams, már megkezdte a newyorki tudósítónk által hetek előtt jelzett szigorításokat a vezetésére bízott nagy amerikai vizsgáló állomáson. Williams junius 5-én körlevelet intézett az összes alárendelt bevándorlási biztosokhoz s ez a körlevél eleget mond, mert igy hangzik: „Szükséges, hogy Ellis Islandon a bevándorlók megvizsgálása maga- sabbb fokra emeltessék. Ezt a szándékomat azért hozom nyilvánosságra, hogy az idegen országokból idevándorolni akarók is megtudják még jelenlegi otthonukban, mert én szigorúan keresztül fogom vinni bevándorlási törvényünket. Olyanok, kik az itteni bevándorlási törvény követelményeinek nem felelnek meg, maradjanak odaát és kíméljék meg magukat a deportáció kellemetlenségeitől.“ Az uj főnök e körleveléből mindenesetre azt lehet kiolvasni, hogy az ő véleménye szerint eddig nem hajtották végre elég komolyan a bevándorlási törvényt Ellis Islandon, vagyis sok mindenkit beeresztettek Amerikába, aki az amerikai törvény szerint nem odavaló. Williams ki is jelentette, hogy fentebb kö- közölt sorai ezt jelentik s hogy ő alatta vissza lesz utasítva mindenki, akit kizár a törvény. A kellemetlen ebben az, hogy az amerikai bevándorlási törvény paragrafusaiból szigorú magyarázattal ki lehet magyarázni a legtöbb emberre, hogy nem kívánatos elem. Mindenesetre nem lehet eléggé óvni a kivándorolni szándékozókat, hogy útra ne kelljen, aki bármi testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, büntetett előéletű, 16 éven aluli és a szülei nincsenek Amerikában, vagy nem utaznak vele stb. Megjegyzendő, hogy a hajóstársaságok a lehető legszigorúbb vizsgálat alá vetik az indulási kikötőkben a kivándorlókat, mert hiszen ingyen kell a deportálásra kerülőket visszavinniök s még pénzbüntetést is kell fizetniük minden fertőző betegnek talált utasért, de a kivándorlók a legfurfangosabb módon játszszák ki gyakran a társulatok orvosait. A múlt esztendőben 20,500 dollár büntetést róttak ki Ellis Islandon a hajóstársaságokra azon a címen, hogy trakhomás utasokat hoztak Amerikába. MI UJSACr ? A pesti ur a vidéken. A fővárosi embert nagyon elkényezteti a sok közlekedési eszköz: villamos, bérkocsi, sikló, fogaskerekű stb. Epen ezért a pesti ember nem tud gyalogolni. Megszokta, hogy tíz perces utat is villamoson tesz meg. Egy ilyenformán elkényesedett fővárosi úriember a vidéken járt a napokban. Egyik faluból a másikba akart jutni, de vasút nem kötötte össze a két helyet. Mit csinál erre a pesti ember? Kocsit fogad. Fiakkert, egy fogatút, már amilyen akad. Csakhogy, azon a vidéken egyik sem akadt. Mert a falu nagyon is nyomorúságos volt. Hanem azért mégis került valahonnan valami négykerekű alkalmatosság-féle, egy zörgős, nehéz parasztszekér. A pesti ur megkérdezte a tulajdonost: — No, mennyiért visz át innen a másik faluba ? A szekértulajdonos megvakarta a fejét: — Nehéz sor az, uram! — Ugyan már miért volna? Megfizetem én a viteldiját. — Jó, jó, inkább ne fizessen nékem az ur; menjen gyalog ! — Furcsa 1 Azt sem hallottam még, hogy valaki ne akarjon pénzt szerezni. — Én csak ammondó vagyok, menjen az ur gyalog. Senki sem jár erre mifelénk szekeren. De a pesti ur nem tágított. A gazda végre is befogott a szekérbe és rászólt az úriemberre: — Tessék felülni! A zörgős szekér nekivágott az országutnak. A A pesti ur vidáman az ülésben ringatózott s átengedte magát az úri kényelemnek. Alig ért ki azonban a szekér a faluból, egy nagy hegy meredt eléje. A gazda ekkor hátra szólt az utasának: — Szálljon le! — Miért? - kérdezte a pesti ur csodálkozva. Mire a gazda a világ legtermészetesebb hangján jelentette ki: — Csak nem kívánja, hogy a lovam a hegyre is felhúzza? Tessék inkább tolni hátulról,a szekeret! A pesti ur gondolta, no mindegy, ezt megteszi. Legalább hamar tullesznek a hegyen. És nagy igyekezettel tolta fölfelé a hegyen a szekeret. Mikor aztán a tetőre értek, a pesti ur fel akart ülni a szekérre. — Nem eddig van az, uram! — mondta erre nagy komolyan a szekér gazdája. Lefelé csak úgy lehet menni, ha segít visszatartani a szekeret, mert különben lovastul, szekerestül lecsúszunk a meredeken ... Mit volt mit tenni, a pesti ur segített visszatartani a szekeret. Végre völgybe értek. A pesti ur nagyot fohászkodva ült fel a szekérbe. De alig haladt tiz percet, a gazda ismét rászólt: — Most újra hegy következik, tessék laszállni és újra tolni. De már erre dühbe jött a pesti ur. Haragosan fakadt ki: — Aztán meddig kell nekem itt tolni és visz- szatartani a szekeret ?
