Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-20 / 24. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 189 GAZBA — Meghívó. A Magyar Gazdaszövetség folyó évi közgyűlését junius hó 23-án déli fél 12 óra­kor Palicsfürdőn (Bácsmegye) fogja tartani, melyre t. Címedet, mint szövetségünk tagját tisztelettel meghívjuk. Budapest, 1909. junius hó 3. Bernát István, igazgató. Darányi Ignác, elnök. A köz- .gyűlés napirendje: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Az 1908. évi munkásságról szóló jelentés. 3. Az 1908. évről szóló zárszámadások. 4. Az évi költségvetés. 5. A középbirtokososztály hely­zete. Előadó : Mailáth József gróf. 6. A közigaz­gatás és a szociális munka. Előadó: Nyegre László, orsz. képviselő. 7. A Magyar Gazdaszö­vetség szervezkedése. Előadó: Meskó Pál. 8. Alapszabályok módosítása. 9. Károlyi-julalomdi- jak kiosztása. 10. Igazgató választmány egy har­madának választása. 11. Indítványok. Állattenyésztésünk haladása. Három nagy dolog folyt le a fővárosban a múlt heteken. Ezek mind arra figyelmeztetik a ma­gyar gazdát, hogy milyen nagy eredményekkel jár­tak az állattenyésztésünk fejlesztéséin a kormány és az állattenyésztő gazdák által fordított fáradozások­Az egyik volt az eddig páratlanul álló orszá­gos tenyészállat-kiállítás, melyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendezett. Közel négyezer da­rab szebbnél szebb állat került fel e kiállításra és pedig 143 ló, 1685 szarvasmarha, 1054 darab juh és 944 darab sertés. És ne gondoljuk ám, hogy ezen az állatkiállitáson csupa gazdag nagybirtokosok vet­tek részt. A vármegyei gazdasági egyesületek köz­vetítésével igen sok falusi kisgazda állatja is a te­nyésztő szakértelmének, gondosságának, fáradozá­sának elismeréséért. És büszkén láthattuk, hogy nem eredménytelenül, mert akárhány falusi kisgazda olyan állatot küldött fel, hogy akármelyik uradalom is büszke lehetett volna rá. Azt látjuk ezen a ki­állításon, hogy állattenyésztésünk az utolsó időkben igen nagyot haladt s állatállományunk legalább két­szer annyi értékű és kétszer annyi jövedelmet ad. mint tiz esztendő előtt. Hogy ebből a gyarapodás­ból nagy rész jutott a kisgazdáknak, kétségtelenül a Darányi földmivelésügyi miniszter érdeme, a ki­nek révén tiz esztendő óta évenkint átlag legalább háromezer jó tenyészállat kerül a kisgazdák birto­kába és használatába. A nemzetközi tejgazdasági kongresszuson a szarvasmarhatenyésztés egyik nagy jövedelem for­rásáról, a tejgazdaságról hallhattunk érdekes rész­leteket. A nemzetek háztartásában a tejgazdaság mindig nagyobb helyet foglal. Nálunk is csak a kereken hétszáz falusi tejszövetkezet évenkint több mint tízmillió koronát oszt szét tagjai között. A Székelyföldön ezelőtt hat esztendővel egyetlen egy tejszövetkezet sem volt és a tejből a székely gazda egy garas jövedelmet sem látott. Mostanság már ötvenen felül van a Székelyföldön a tejszövetkeze­tek száma, a melyek évenkint több mint egy millió korona uj jövedelmet osztanak ki a székely gazdák között. A nemzetközi tejgazdasági kongresszuson hallottuk, hogy az egyes országok kormánya és tör­vényhozása milyen nagy gonddal van a tejgazdaság okos fejlesztésére. Ezen a téren mi sem állunk hátul és a magyar földmivelésügyi miniszterben mindenki avatott kezű támogatóját találja, a ki tejgazdasággal akar foglalkozni. A harmadik érdekes dolog volt a nemzetközi tejgazdasági kiállítás, a melyen azt láthattuk meg, hogy mi mindenféle uton-módon dolgozzák fel és értékesítik a különböző népek a tejet. A legnagyobb dicsőséget ezen a téren a kis Hollandia aratta, amely éppen olyan kitűnő gonddal látott neki a tejgazda­ság fejlesztésének mint amilyennel előbb állattenyész­tését emelte magasra. Most gyakorlatilag is láthattuk, hogy az állatte­nyésztés a mi igazi kincses házunk. Nem űzhetjük már ősi módon, szabadban, nagy legelőkön, rossz istállókban. A mostani állattenyésztés több költség­gel, gonddal és sok uj tanulmvalóval jár, de azután meg is van a maga nagy haszna. Ma már nem rit­kaság az ezer koronás tehén, vagy bika és az istál­lón tartott állatok teje és trágyája is bőséges jöve­delmet képvisel. Nem tehet érdemesebb dolgot a magyar gazda, mintha állatait javítja és a hol lehet neki lát a tejgazdaságnak, a mely ma a gazdálko­dásnak egyik legbiztosabban jövedelmező ága. Csoda-eke. Szirmai János tályai birtokos egy csoda ekét talált fel II. Rákóczy Ferenc idejében. Rendkívüli gyor­san és könyen lehetett vele szántani. El is vitte Sárospa­takra, hogy a fejedelemnek bemutassa II. Rákóczy Ferenc nézte, nézte aztán oda szólott Szirmainak. — No most aztán olyan ekét mutasson kegyelmed, ame­lyeknek szántásán pénz, szabadság, és magyar ember terem 1 HÁZIASSZONY Az ugorka keserűsége a lippe detmoldi udvari kertész sze­rint a sok trágyától s kevés nedvességtől ered; ilyenkor a nedvek keringése megakad, a növény leve elsü- rüsödik, kivált hűvös időben. Inkább a kései ugor­kát fenyegeti ez a veszély, mikor már hűvös az éj és nem elég meleg a talaj. Az ugorka keseredése az indánál kezdődik s a hegye felé fogy. Ezért kell a saláta' ugorkát mindig a hegyétől szára felé há­mozni, esetleg az indák felőli végét eldobni és fel- metélés előtt jól kiáztatni. Ha nincs jég s melegben mégis friss állapotban akarjuk eltar­tani az élelmiszereket és italokat, célszerű az illető üveget vagy edényt a pincébe helyezni el friss vízben, melyben só van feloldva. Vagy pedig kövessük a japánok példáját, kik nyáron úgy tartják el frissen a húst, hogy porcellántányérba teszik s forró vizzel leöntik, úgy hogy a hús teljesen vizzel van borítva, a vízre azután olajat öntenek. Ily módon teljesen távoltartják a levegőt; a forró víznek az a kiváló szerepe van, hogy annak behatása folytán a hús felszínén levő fehérnye megolvad, ami a konzer­válásra befolyással van. Angliában egy találékony

Next

/
Oldalképek
Tartalom