Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 22. szám

170

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

Uj tanok — divatos jelszavak.

(B) üszbeborult aggastyánnal beszélgettem a minap. Olyan emberrel, aki megélte a mécses, a petroleum, a gáz és villany-világítás korszakait. Aki utazott sokat a fővárosba és még messzebb tengelyen, végrendelet hátrahagyásával. Akinek látása tehát ugyancsak megtisztult, gondolkodása megszürődött, véleménye az egyes kérdésekről bizony hogy eléggé kialakulhatott.

— öcsém uram, mondotta az öreg ur. Csak jól meg kell hámozni a mai uj tanokat, meg divatos jelszavakat. Azokat — öcsém uram — amiket ma az emberek mint vívmányokat, uj tanokat hirdetnek, vallanak. És amelyekre büszkén nyomják rá, hogy ime a huszadik század. És meglássa, hogy rá jön minden gondolkodó ember, ha csak egészen meg nem vakították, hogy semmi uj nincs a nap alatt.

— Hogy-hogy bátyám uram — kérdeztem meghőkölve.

— Hát úgy öcsém uram, hogy midazok az uj tanok — a jókat értem — és jelszavak — az újakra gondolok — benne vannak az evangyelinmban. Benne vannak már két ezer esztendő óta, itt-ott. Aki az evangyelium szellemét megérti, jól megérti, aki aszerint él, cselekszik, annak lelkében tökéletesen benne van az és igy cselekedetében, amit ma mint, én nem is tudom mi féle vívmányt hirdetnek.

— Ne csudálkozzék öcsém uram —

,

folytatja az öreg. En megéltem egy nagy darab időt. Egy jókora történetet. Csekély hetvenöt esztendőket. Én is szaladgáltam az uj tanok, jelszavak után. És mikor az eszembe kaptam és kezdettem tisztábban látni: akkor vettem észre, hogy semmi uj nincsen a nap alatt.

— Ott van a liberalizmus. Iszen nagyobb szebb liberalizmus nem kell, mint amilyen az evangyelium szellemében van. Csak meg kell érteni. Csak meg kell tartani. Ott van a szabadság. Hiszen a szabadságnak sehol a világon nincs olyan gyökere, mint Krisztus Urunk evangyeliumában. A zsarnokot, a népek elnyomóit senki sem sújtja úgy, mint az evangyelium.

— Beszélnek szocializmusról. Bizony, hogy az evangyeliumban van a legtisztább, legszebb szocializmus. Beszélnek, Írnak huma- nismusról. Olyan magas, fenkölt humanismus,

emberszeretés nincs egyetlen uj tanban, mint az evangyeliumban. Most hallom az altruizmus, önzetlen emberszeretetet emlegetni. Hogy tegyünk jót magáért a jóért. Minden önzés, minden érdek nélkül. Hát ki volt nagyobb, magasan álló altruista, mint Krisztus Urunk. Büszke továbbá ez a kor a gyermekvédelemre. Hát ki szerette, ki ölelte magához úgy a gyermekeket, mint Krisztus. Kinek tanításában található fel a népkonyhák, a kórházak gondolata. Az evangyeliumban mind ... mind feltalálhatjuk.

És az aggastyán szinte átszellemülve, megifjodva végezte:

— Bizony mondom, hogy mindazt, ami jó és üdvös van az uj tanokban... azt meg- cselekedhetik az emberek az evangyelium szellemében is.

Eddig az aggastyán. És ha ezen szavakon elgondolkodik az elme s látjuk a világ fordulásait, az intézmények és társadalmi törekvések irányát: lehetetlenség, hogy igazat ne adjunk annak, hogy a társadalom keserves csalódások után visszatér az evangyelium szelleméhez. Lassan, de határozottan.,.

Az irányzat más neveket szeret felvenni, de a szellem mindig jobban és jobban közeledik az evangyelium szelleméhez.

i — Aki a népért könyezik, az szem nélkül marad.

— Akinek a szekerén ülsz, annak nótáját fújjad.

— Nem az tud sokat, a ki sok évet élt, hanem az, aki sok földet bejárt.

— Sovány tyúkból nem lesz kövér becsinált.

— Növése közben egyenesül a fa.

— A szem olyan ablak, mely a szívre nyilik.

— A jóság jóság marad, ha a tengerbe dobod is; a hal nem tudja meg, de megtudja Allah.

— Csak a sátán beszél mindig önmagáról.

(Török közmondások.)

Kereskedő uramék....

ii.

Tehát mindenről beszéltek a kereskedők a maguk nagy gyűlésén. Minden ház előtt sepertek. Csak a maguk háza elölt nem.

Szidták a társadalmat, mely nem szereti őket. Az agrárokról, a földbirtokosokról nem is teszünk említést. Szidták a falvakat is. Meg a képviselőházat is.

És ezen minden oldalon való hadonázás közt nem vették észre, hogy ők a legnagyobb, legsúlyosabb betegek. Az ő betegségük okozza legnagyobb szerencsétlenségüket. Ez az oka, hogy Magyarország kereskedelme rósz hírben van. Hitele olyan, mint annak az asszonynak a hire, a kiről legtöbbet beszélnek.

Úgy, úgy! A beteg ott feküdt előttük. Mindenki tudta, tudja, hogy betegségének legnagyobb oka maga a beteg. De nem merte senki megmondani. A beteg maga azt hiszi, hogy a körülálló, családtagok ezt nem tudják. A körülállók meg azt gon-