Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-04-05 / 13. szám

MAGYAR FÖLDMlVELŐ

107

De a Magyar Gazdaszövetség a maga különös céljának épen a szociális munkát tűzte ki és abban az erős meggyőződésben él, hogy mikor a kisember Igyét felkarolja, akkor fáradozik az egészért.

Nem kecsegteti magát azzal, hogy a viszonyok által okozott egyenlőtlenséget megszünteti, Lehetetlen dolgokra nem vállalkozik, de igenis abban reménykedik, hogy az osztályokat közelebb hozza egymáshoz és enyhíti azon ellentéteket, melyek az embert az emberrel szembeállítják.

Közeledik ami nagynevű alapitónk, gróf Károlyi Sándor elhunyténak évfordulója. Reméljük, hogy ez évben felavathatjuk székes fővárosunk tündérszigetén az ő szobrát; de aki életét millióknak szentelte, annak eleven emlékét millióknak szivében keressük. A szociális munka eredményei milliók elismerését kell, hogy vonják maguk után és ezen elismerésnél Károlyi Sándor gróf neve és emléke nem hiányozhatik. Amidőn mi ebben az irányban dolgozunk és küzdünk, nem teszünk egyebet, mint az ő hagyományait követjük. Ha munkánkhoz csatlakoznak derék honleányaink, kik nélkül nagyot és magasztosai alkotni semmi téren sem lehet, ha munkánkhoz csatlakozik lelkes ifjúságunk, hogy folytonossá tegye a szociális akciót és egybekapcsolja az egymást követő nemzedékeket, ha csatlakozik mindenki, ki velünk együtt érez, akkor lesz egy nagy és hatalmas nem Írott szövetség, mely messze meghaladja ami egyletünk kereteit. De mi büszkék leszünk arra, hogy ezen nagy és egyetemes szövetség alapját mi alkottuk, a mozgalom mi tőlünk indult ki. S hogy ezen nem Írott szövetségnek szívós, kitartó, áldozatkész és önzetlen együttmun- kálkodása hazánknak megadja a népek életében a jövőben is és változott viszonyok közt azt a helyet, amely megilleti, ezzel a hittel, ezzel a reménnyel, ezzel a meggyőződéssel a szociális kurzust megnyi- tottnak jelentem ki.

A közigazgatási tisztviselő és a népélet.

Azt Ígértük, hogy esetekkel, tényekkel fogjuk beigazolni, melyszerint mindaz, amit e tárgyban irtunk nem csak a papiroson, de tényleg is megvalósítható.

íme, éppen kapóra kaptuk az alábbi eseteket, miket Szombathelyről Jánossy Gábor irt nem rég. Ám olvassuk csak:

Néhány esztendeje annak, hogy e sorok írója fölkereste a népet otthonában, hogy megismertesse vele a gazdasági munkás- és cselédsegitő pénztár áldásait s buzdítsa az embereket a pénztárba való belépésre.

Népünk egyszerű, keresetlen nyelvén előadtam az én figyelmes hallgatóimnak a segítő pénztárra vonatkozó tudnivalókat. S látván, tapasztalván, hogy mily figyelemmel, odaadással hallgatták magyarázataimat, egyéb, a falu népét érdeklő gazdasági dolgokról is elbeszélgettem az emberekkel.

Kértek, könyörögtek aztán, hogy máskor is, egy-egy ünnepnap délutánján többször is menjek ki hozzájuk. Örömestebb hallgatják a jó szót, az okos, tanulságos beszédet az iskola árnyas udvarán, mintsem hogy a korcsmában szidják csöndes pipaszó

és az »emberirtó« iszogatása közben a kormányt és a németet.

Hát szót fogadtam s többször kirándulgattam a közeli községekbe.

Elmondottam, elmagyarázgattam az én áhitatos figyelemmel hallgató falusi embereimnek, — kik között asszony, fiatal lány, serdülő gyerek is feltűnő számban volt jelen — elmondottam nekik, hogy nemcsak a földből, marhából lehet ám a szegény falusi embernek pénzelni, hanem egyebekből is.

Hogy teszem föl a selyembogár, aminek a tenyésztéséhez csak elegendő szederfára van szükség — s amihez ért a gyerek is, az asszonynép is, mily szép kis hasznot hozhat annak, aki nem röstelli a fáradságot ilyesmivel foglalkozni.

Megértettem velük azt is, hogy az a számtalan nemes gyümölcs, miket ez a mi istenáldotta drága magyar földünk magától megterem, egy kis tanulás, hozzáértés, egy kis fáradság mellett, — amely munka magában véve nem is fáradság, hanem testet lelket üdítő szórakozás, — mily tekintélyes mellékjövedelemhez juttathatja a legszegényebb kisgazdát is, akinek egy kis udvara, egy falat kertje van a kis háza végibe.

Megértettem a néppel, hogy a kertből, baromfiból, tej haszonból, azután kosárfonás, gazdasági eszközök készítésének a könnyű megtanulásából, szorgalmas munka mellett, minden falusi ember megkétszerezheti, háromszorozhatja az évi jövedelmét.

Hogy nem kell ám egy-egy zsemberért, vékáért, ostornyélért, kasza, kapanyélért minduntalan a városba szaladni és a keservesen verejtékes munkával szerzett kis készpénzt olyan dolgokért is kidobálni, amiket az értelmes falusi nép a maga erejéből is játszva előállíthat.

Csodálatos hatással voltak egyszerű szavaim, mikből népünk iránt való szeretetem sugárzott vala ki — a/ én hallgatóimra.

Egyik-másik falusi embert útbaigazítottam az ügyes-bajos dolgaiban is, hogy soha elismerés jobban nem esett, mint mikor azok a kérges kezek a kezeimet szorongatták, s a hála, a meghatottság könyeit láttam fölcsillanni a hallgatók szemeiben.

A közigazgatás színvonalát mennyivel emelnők, mily sok bajnak, kihágásnak s gyűlöletes büntetések, bírságolások kiszabásának vehetnők elejét azáltal is, ha időnként megismertetnénk népünkkel a különböző, újabb törvényeket, fontosabb rendeleteket, ha a nép egyszerű, világos nyelvén megmagyaráznánk a falusi embereknek az ipari, gazdasági, egész- segügyi stb., stb. törvényeket és rendeleteket, az egyes törvényhatóságok fontosabb rendeletéit — mielőtt azok végrehajtásra kerülnek. (Ezt mi már mióta írjuk. Szerk.)

Kérdem, hány eset adja elő magát — száz közül talán épen kilencvenkilenc — hogy az a szegény, ügyefogyott falusi ember csak akkor vesz tudomást valamely újabb törvényről, rendeletről, mikor valamiféle kihágás miatt a főszolgabíró elé idéztetik s kemény stróf szabatik ki rája. (Úgy van Szerk.)

így aztán keserűség támad az ő egyszerű szivében és elméjében a törvény, a törvényt alkalmazó hatóság és végeredményben a magyar állam iránt.