Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-15 / 10. szám
78 MAGYAH FÖLDM1YELÓ hető. A gyümöcs vért és csontokat képez és izgató- lag hat az agy működésére is. Azért mentői több gyümölcsöt egyék felnőtt és gyermek egyaránt. Persze okosan és jól kiválasztva. KIS GAZDA. Az állatok összeírásáról. A mezőgazdaságról szóló törvény elrendeli, hogy a haszonállatok, nevezetesen: a szarvasmarha, ló, szamár, öszvér, sertés, juh és kecske minden községben évenkint, a legelőre hajtás előtt, de legkésőbb március hó végéig összeirandók, összeszám- lálandók és ugyanekkor állatorvosilag meg kell azokat vizsgálni, hogy egészségesek-e. A falusi gazda még az ilyen állatösszeirástól is fél, mert azt hiszi, hogy az adóját akarják emelni; ezért aztán némelyik még dugdossa is állatját, kevesebbet vezet elő a szemlére, mint amennyi van. Pedig az adót sohase az állat után fizetik. Küszöbön van a tavaszi állatösszeirás és szemle, mely célból már ebben a hónapban megjelenik a főszolgabíró és hatósági állatorvos a községben, ezért nehogy féljenek a bizottságtól, hanem ellenkezőleg, támogassák őket munkájukban, elmondom e tavaszi állatszemle célját. A tavaszi szemle célja elsősorban az, hogy a hatóság és a szakértő meggyőződjék arról, egészséges-e az állomány, nincs-e köztük valamely lappangó, ragadós kórságban szenvedő, mely esetleg a legelőre kihajtott összes községi állatot megfertőzhetné. Már maga ez elég, hogy belássuk, mily szükséges és üdvös ez a szemle. Egyetlen ragályos beteg állat kiszámíthatatlan kárt okozhatna a község gazdáinak, igy azonban mindenki nyugodtan hajthatja jószágát a közös legelőre. A szemle további célja, hogy a hatóság tájékozást szerezzen arról, hogy a községben van-e elegendő és megfelelő apaállat és ha nincs, erre nézve az intézkedést megtehesse, illetőleg a községet utasíthassa kellő számú és minőségű apaállat beszerzésére. Azt hiszem, ez is csak a gazdák érdekében van. Célja, hogy az állatlétszámra nézve pontos adatok álljanak a hatóság rendelkezésére, melyből megtudja azt, halad-e az állattenyésztés vagy csökken és ahhoz képest inlézkedhessék; hogy megtudja arányban ált-e a legelő az állatok számához képest. Ha a közös legelőre hajtandó állatok számához viszonyítva a közlegelő kicsiny és legelő-túlterhelés mutatkozik, a hatóság utasítja a községi előljárósá-* got, hogy a legelőre kihajtandó állatok létszámát apassza meg. Az apasztást arra a birtokosra foganatosítják, aki egynél több állatot szándékozik a közlegelőre hajtani. Ez is csak a gazdák érdekét szolgálja, mert mit ér az a közlegelő, melyet annyira túlzsúfolnak állattal, hogy a különben is alig gondozott legelőt pár nap alatt végkép letarolják és egész esztendőben nem legelő lesz az, hanem — koplaló. Arról is gondoskodik a törvény, hogy ilyen esetben azok a gazdák, a kiknek állatjai kiszorulnak a közlegelőről, kárpótlásban részesüljenek. Azt rendeli tudniillik, hogy a közös legelőről kiszorult állatok részére, ha a tulajdonosok úgy kívánják, legelőterület bérelhető, vagy pénzbelileg kárpótolhatok. A legelőbérelés vagy a pénzbeli kárpótlás a közös legelőre kihajtott állatok száma arányában a közös legelőt használó birtokosok között osztandó meg. Azt hiszem, ez is csak okos és méltányos intézkedése a törvénynek. István gazda. Az idén sok cserebogár lesz. — A fák önmagukat nem védik. Ml siessünk segítségükre. Legyünk résen és Ismerjük meg most ml módon védekezzünk? — A fát, különösen a gyümölcsfát és szőlőt egész életükön át a növény-betegségeken kívül számtalan kártékony rovar ellenségtől is meg kell oltalmazni, melyekkel szintén sok dolga van a gazdának, miután a rovarok is a fa rongálására a termés csökkenésére és megsemmisítésére törekszenek. Minthogy pedig a fák önmagukat meg nem védhetik, nekünk kell tehát segítségükre lenni, mert ha mi a gyümölcsöt élvezni szeretjük s abból még hasznot is várunk, összetett kézzel nem nézhetjük azoknak elpusztítását. A magyar királyi rovartani állomás jelenti, hogy az idén nagyon sok cserebogár lesz s ezen kártékony rovar irtására hívja fel a gazdaközönség figyelmét. Ismerkedjünk meg most már e kártékony állattal s annak irtási módjával. A cserebogár derült tavaszi estéken hangos zümmögéssel röpköd, a nappalt és az éjnek legnagyobb részét pedig, a fákon tölti. Szine hátán vörhenyesbarna, alul fekete. Peték (tojások) által szaporodik, melyeket a nőstény éjjelenként a föld mélyébe rak s azután elpusztul. A tojásokból kikelnek a fiatalok, melyeket álcának, csimasnak vagy közönségesen pajoroknak neveznek. A pajorok kezdetben nem hasonlítanak az ányaállatokhoz, igen falánkok s a növények gyökereivel táplálkoznak. Télen mélyebbre húzódnak a földbe és ott alusznak. Tavasszal ismét közelebb jönnek a föld színéhez. Ezt 3 éven át ismétlik s minden évben egyszer vedlenek. Mikor aztán a teljes nagyságát elérte 2 méter mélységre is behatol a földbe s ott bebábozza magát. A bábból 6 hét múlva kibúvik a cserebogár, de teste akkor még lágy, a lelet a földben tölti s ezen idő alatt bőrváza megkeményedik. Május hóban mikor a fák zöldülni kezdenek, nagy mennyiségben kijönnek a földből s a fák lombjait, leveleit eszik. Legnagyobb kárt azonban akkor teszi, mikor még a földben, mint pajor van jelen, mert a fák és szőlők gyökereit elrágja. Ezen pajorok alapos pusztítását a talaj forgatásánál kell kezdeni, akár fákat ültetünk, akár szőlőt telepitünk. Ilyenkor szorgalmasan szedjük vagy szedessük ki azokat a földből s ezáltal sok kárnak vehetjük elejét. A kész faiskolában vagy szőlőben úgy pusztíthatjuk, ha oda, ahol pajort veszünk észre salátát vagy mákot vetünk. E növények húsos gyökereit a pajorok igen szeretik s alája mennek. Midőn e növények hirtelen elhervadnak, kapával kikeressük a pajorokat s megsemmisítjük őket. A cserebogárnak számos madár ellensége van>
