Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-01 / 43. szám
43. szám. XI. évfolyam. Szatmár, 1908 november 1. HÉTRÖL-HÉTRK Itthon. A gazdák napja. Károlyi ünnep a Gazdaszövetségben. A „Magyar Gazdaszövetség“ a minap tartotta meg gróf Károlyi Sándor emlékének szentelt rendkívüli közgyűlését a Royal-szálló dísztermében. A közgyűlés résztvevői sorában ott láttuk: Darányi Ignác földmivelésügyi minisztert, mint elnököt, Mezőssy Béla és Oltlik Iván földmivelésügyi államtitkárokat, Rubinek Gyula igazgatót és számos előkelőséget. Bésztvettek a kongresszuson a „Hangya“ kötelékébe tartozó fogyasztási és értékesítési szövetkezetek kiküldöttei. A „Bund der Landwirthe“ képviseletében Le- vetzov Joachim képviselő, a „Nemzetközi Szövetkezeti Központ“ képviseletében Hans Müller vettek részt. A közgyűlést Darányi Ignác elnök nyitotta meg, a jegyzőkönyv vezetésével Schandl Károlyt bízván meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Makkfalvay Gézát és Forster Elemért kérték fel. Az elnöki megnyitót Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter mondotta. A mai nap az emlékezés napja — mondotta a miniszter. Minket e közgyűlésre a gróf Károlyi Sándor emléke hozott össze. Messze földről jöttek Önök ide, százak és ezrek, nagyok és kicsinyek, hogy az ő emlékéből merítsenek erőt és kitartást. (Úgy vanl) Vajha mindannyian lélekben és erkölcsben, gondolkodásban és érzésben ez ünnepélyek benyomása alatt gazdagabban térnénk vissza tűzhelyeinkhez, mint a hogy ide jöttünk, hogy szivósabbak legyünk a küzdelemben, szorgalmasabbak a munkában, erősebbek az összetartásban, bölcsebbek az előrelátásban, egyszerűbbek igényeikben, bőkezűbbek az áldozatkészségben. A mi nagy elnökünk és alapitónk érezte, hogy nem sok ideje van hátra, ezért fejezte ki azon kívánságát, hogy én az ő elnöki székét, bár méltatlanul, de még életében elfoglaljam. Gróf Károlyi Sándornak megadatott, hogy meglássa az ígéret földjét, hogy megérje a szövetkezeti eszme és a szociális munka hatalmas haladását és nagyszabású fejlődését. De a végleges diadalt 'már nem érhette meg. Az ő nagy érdeme azonban ép abban áll, hogy a küzdelem vége már nem bizonytalan. (Úgy vanl) Ez nemcsak az én nézetem, ami kevesebbet jelent, hanem a gróf Károlyi Sándor nézete is, ki nem győzte azt eléggé ismételni. Most már ott vágyunk, hogy nem annyira a kezdet nehézségeivel, mint inkább a lentartás, a neiyes vezetés munkáival kell foglalkoznunk. „Non meor est virtus parere, quam parta tueri.“ Nem kisebb érdem megtartani valamit, mint a milyen volt annak a megszerzése. A Magyar Gazdaszövetség — hála nagyrabe- csült elnöktársam és Bernáth István barátom (Éljenzés.) buzgó működésének — nagy alapitónk elhunyta óta is haladást mutat, de azért óva intek minden el- bizakodástól. Vegyünk példát góf Károlyi Sándortól; valamint ő nem volt megelégedve soha az elért ered- mé^ekkel, azonban mi se legyünk pillanatig se vesztegelt, hanem uj meg uj tereket keressünk közérdekű működésünkre. Gazdaszövetségünk másik nagy hivatása a szociális munka. Ebben is, gróf Károlyi úttörő volt. Nem lehet, hogy a mi becsületes magyar népünket védtelenül kiszolgáltassuk a hamis prófétáknak. Aki a gépies vagyoni egyenlőséget hirdeti, az a lehetetlent hirdeti azért, hogy minden lehető javulást megakadályozzon. Amire a siker jogos reményével törekedhetünk, az az arányosság, a méltányosság, az igazság. A szociáldemokrácia fejlődése nálunk határozott visz- szaesésben van. Csalódtak a vezetőkben; ugyanazon a vidéken ezért csak egyszer sikerült az izgatás. Ezen eredményekben gazdaszövetségünknek is része van, de ez nem elég; a régi magyarok sem állapodtak meg; ha elleneiket hátrálásra kényszeritették, nem hagytak pihenést, mindaddig utánuk mentek, amig teljesen le nem győzték azokat. Nekünk meg kell mutatni, hogy nemcsak beszélni, hanem tenni is tudunk a földmives népért. Ha minden faluban akad
