Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-01 / 43. szám
338 MAGYAR FÖLDMIVELŐ egy birtokos, egy lelkész, vagy tanító, aki magának szobrot akar emelni, de nem köböl, hanem föld- mivesnépünk jólétéből; ha minden lelkészlak, iskola és elöljáróság egy néphivata) lesz, amelyben a kisgazdák és munkások őszinte, igaz tanácsot kapnak és azt követelik is, akkor lesz igazán megszentelve a gróf Károlyi Sándor emlékezete. Bernáth István tartott ezután előadást. Vázolja mindenekelőtt az okokat, melyek a Magyar Gazda- szövetség megalapítására ösztönözték az alapítókat az 1895. évi gazdakongresszus utáni évben. Olyan intézmény alkotása volt a cél, amely az O. M. G. E. működési körén kívül eső feladatokat karolja fel, különösen a kisember szervezése körül, hogy a gazdaosztály, mely a kilencvenes évek elején politikai és társadalmi súlyát ugylátszik elveszíti, azt ismét visz- szanyerje és vezető szerepet játssza a nemzet életében, amelyet azelőtt játszott volt. Ismerteti a kezdet nehézségeit, az uttörés akadályait. Széchenyi és Kossuth tanításai nyomán igyekezett a Gazdaszövetség megtörni a közöny jegét a nem törvényes, de társadalmi intézmények alkotásával és hogy minél biztosabban célt érjen, anyagi téren kezdte a munkát. Szövetkezeteket alapított, amelynek eredményeit a most kiadott emlékkönyv ismerteti. Örömmel konstatálja, hogy többet tudott a Gazdaszövetség elérni, mint amennyire vágyódott. Hivatkozik a vámtarifára, a szociális törvényekre és a készülőben lévő javaslatokra stb. Az altruizmus eszméjét ma már minden faluban ismerik és jelentőségét felfogják. Az általános tetszés csillapulta után ugyancsak Bernáth István jelentette be azokat a testületeket, egyesületeket, melyek a mai rendkívüli közgyűlésen magukat képviseltették. Ezután Meskő Pál titkár tartotta meg előadását. Meskó Pál a jövő feladatairól szólva, azt mondja, hogy a társadalmi munkásság terén minden intelligens embernek, aki a földmivelők között él, olyan híven kell kötelességeit teljesíteni, mint ahogy azt Károlyi Sándor gróf tette, mert szomorú idő várna erre az országra, ha megengednék, hogy annak sorsa felett elámított s félrevezetett emberek itt a főváros utcáin döntsenek s ha megfélemlítve a revolverlövésektől, meghátrálva a hazafiui lelkiismeretnélküli szájhősök lármájától, átengednénk a teret azoknak, akik az ország érdekeire külföldi zsibvásárokon végeladást rendeznek. Felhívja azokat, akik képzettségüknél és társadalmi állásuknál fogva a közszereplésre hivatottak, hogy a közéleti munkásságnak ne csak azon útját keressék, melyen a hir és dicsőség terem, hanem azt nézzék, hol használhatnak legtöbbet az országnak és a polgártársaiknak. A tetszéssel fogadott előadás után az elnök az előadást berekesztette. A hitelszövetkezetek kongresszusa Az elhunyt nagy gazdavezér, gróf Károlyi Sándor emlékezése iránt kegyelettel adóztak az Országos Központi Hitelszöretkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek is, amelyek küldöttei nemcsak választó ülésre, de másnap d. e. 9 órakor a vármegyeház nagytermébe ünnepi kongresszusra gyűltek össze, melyben a kormányt Mezőssy Béla és Ottlik Iván államtitkárok képviselték. A kongresszus elnöki székét gróf Mailáth József foglalta el, aki a következő beszéddel áldozott gróf Károlyi Sándor emlékének : Uraim ! A mi ünnepségünkön, mikor a magyar- országi szövetkezetek atyjának leleplezendő szobra előtt az ő szellemének hatalma, varázsa millió lelkeket eggyé kovácsol, versenyre kél a nyelv hatalma, a szó ereje, a virág, a szemben megrezzent könycsepp, hogy Károlyi Sándor nagy egyéniségének vonásait, alkotó elemeit ő is szoborként a maga részleteivel egyetemben kidomborítsa, megjelenítse. A szeretet szava, az igaz, közvetlen cifrálkodás nélkül való érzelem hullámverése vezet ma a Te ércszdbrod elé, ha- salmas magyart szerető vezérünk, mikor megjelenik hű néped. Mert meg van az szeretve, akit ez a nép egyszer megszeret. Én is megkérhetném szivemet, hogy mozduljon meg dagadó keblemben és árassza szét itt e pillanatban az érzelem folyamát, sőt tengerét. De a szivem azt mondja nekem: jer velem most az értelemhez szövetkezni. Uraim! Mikor ugyanis gróf Károlyi Sándor törekvéseiről, eszméiről, melyet zászlajára tűzött, gondolunk, azt megtestesíteni törekszünk: ne tartsunk ám azokkal, akik azt hiszik, hogy Károlyi Sándor gróf törekvése és a mi törekvésünk, eszménk, csupán a nemzet ideális törekvéseit ismeri. Hogy ami munkánk csak amolyan csinált atruisztikus mozgalom. Az érzelmi világ, mely megszólaltatja a múltat, az ősi gondolkodást, a föld szeretetének régi énekeit, a falu, az otthon, a család költészetét és ezekkel akar játszani a nemzet szivének, érzésének húrjain ! O nem 1 Károlyi Sándor gróf értelmének, geniális felfogásának megkapó erejével, úgyszólván prófétai előrelátással veti sastekintetét a nemzet reális törekvéseire is, bajaira, jelenére és jövőjére. Ismeri jól a gondokodó észnek szétválasztó és összetevő erejével a nemzet reális helyzetét. Belát oda, ahol azt hiszik, hogy csak igen kevesen és meghittek láthatnak. És megdöbben, de kétségbe nem esik. Ez a nagy, a lélek erejét hordozó emberek sajátsága. Miként a legnagyobb magyar tudja és meg van győződve, hogy csak az a nemzet valósíthatja meg ideális céljait, mely ismeri reális kötelességeit is, mely anyagilag erős, izmos, szálon fogja a hitelt, a hitelügyet, és ebbe is beleviszi a társulás, a szövetkezés eszméjét, erejét, altruizmusát. És az értelemhez, a számitó észhez, a spekulativ ember önzéséhez odakapcsolja az altruizmust, az embernek azt az érzését, mely hivatva van gyöngíteni, helyes irányba, útra terelni az én, az egyén érvényesülését a köznek érvényesülésével szemben. Mely megteremti a rideg szám, hitel, adós, boldogulás fogalmai közt is a nagy eszmét: Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért! Mikor tehát mi megjelenünk a Te ércszobrod leleplezése napján az Országos Központi Hitelszövetkezetek ünnepi kongresszusán, Te zseniális nagy vezérünk és elhozzuk szivünket, szövetkeztetjük vele a mi értelmünket, hogy igenis megértjük eszméidet. És a rideg számok közt is, az érdekek hullámzó esélyei közepette is a Te nagy eszméd leszen ami irányitónk. Tudjuk mi azt, hogy nagy gigászi erőre volt szükséged, mig az alvó, tespedő nemzetet nagy esz
