Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-18 / 41. szám
322 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az igaz demokrácia. (B. g.) Minden város, minden falu közelében van egy hely. Egy kis mezőség vagy domboldal, ahol és csak itt egyedül egyenlően kiosztott földbirtokra számithat a városban vagy községben lakó minden élő ember. Ez a temető. Itt nincs se nagy birtokos, se közép, se kis birtokos, se földnélküli János. Mindenkinek egyforma birtoka, földje van. Az a sirhalom, az a hant, hova eltemetik, hol csontjai porladoznak és egykoron az anyafölddel együvé vegyülnek. Itt van az igazi és egyforma földosztás tehát. Itt van az igazi demokrácia. Itt árulás nem lappang. Sem titkos vágyak, sem lehetetlen, csalóka Ígéretek ... Itt közösség uralkodik. Nagy és néma csend, hol minden izgatás, minden szenvedelem, minden küzdelem elalszik, elszendereg, elhal. A temető bár mily szomorú hely legyen, bár mily egyenlőtlenségnek kiengesztelője, mégis egy hatalmas igazságnak a helye. Hogy az embernek sorsa az elmúlás, embernek adománya a hit, a reménység, hogy nem semmisülünk meg, nem éltünk hiába, nem vagyunk az állat sorsára hagyva, hogy feltámadunk. Azok a sírok ott valami, különös, titkos erőt rejtenek magukban. Oda vonzzák az élőket a halottakhoz. Szent tisztelet lebeg fölöttük. A temetőt oly tiszteletreméltón’, oly kegyelet helyévé teszik, hol az élők csak imádkozva, emlékezve, kezükben virággal, szivükben édes-busongó képekkel, lelkűkben reménységgel járhatnak. Azért tisztelt, ápolt, megbecsült minden községnek, minden városnak az a helye, melyet temetőnek nevez az emberi nyelv. Nézd meg valamely városnak, községnek, falunak temetőjét' és következtetni fogsz annak a községnek, városnak lelkületére, szivére, kegyeletére. Műveltségére, gondolkodására, egész valójára. Amily mértékben pusztulnak falvaink, rombol a hitetlenség, a vallástalanság a városokban: olyan mértékben elhagyatottab- bakká lesznek temetőik is. Az elzülött, Istent és jó embereket elhagyott ember nem törődik az ő elhunyt szülőinek, testvéreinek, szeretteinek sir- halmával. Nem mer feléjük sem közeledni. Nem hogy virággal díszítené. Az ősi kúriák, falusi tűzhelyek pusztulásával behorpadnak a sírok is a temetőben. Fű növi be, szúró tövisek borítják a halottak nyugvó helyét is. Amint van egyes családokkal, úgy van a községekkel és városokkal is. Még nagyjaink, nemzetünk költőinek, íróinak, művészeinek, apostolainak, jótevőinek sírját is a feledés, a pusztulás ádáz sorsára hagyják. S ha a vándor, az utazó messze földről oda zarándokol e sírokhoz, könybeborult szemekkel kell látnia, hogy itt, ebben a városban, községben kiveszett az uj nemzedék szivéből a kegyeletes érzés, az emberies és hazafias gondolkodás. Szomorú jele az időknek, mikor a temetők pusztulását, elhanyagolását kell tapasztalnunk. A hit, a jövő életbe vetett bi- zodalom megfogyatkozásának kiáltó jele ez. A hálának hiánya. Mert bizony nem élünk a háladatosság korszakában. Pedig akiről elmondhatjuk, hogy hálátlan, arról minden rosszat elmondhatunk. A régi hivő nép az esztendőnek bizonyos napján kivonult a temetőbe. Az élő város kivonult a halottak városába. Felfrissítették a hantokat. Elvitték a tavasz, a nyár, az ősz virágait. Drága, nagy síremléket nem állítottak, nem állíthatott mindenki. De imádsága és virágja a legszegényebbnek is volt. És milyen isteniesen emberi cselekedet ez! Milyen méltó az emberhez, aki gondolkodik, érez és akar. Tehát ember, akinek a túl világon is reményei vannak. És aki arra is számithat, hogy az ő sírja sem lesz elhagyatva. Nem lesz jeltelen, vagy virágtalan. Közeledik halottak napja. Alkalmas idő, hogy gondoljunk a halottak városára, a temetőre. Gondoljanak különösen azon községek, melyeknek temetője szégyen számba megy. Hogy támad tűz ? Erről a kérdésről Blázy Imre ezeket Írja TüzoUó-káté-yÁha.n : Tűz támad, ha a kőművesmester a kéménybe menyezetgerendát vagy szarufát épít be; ha tüzelőhellyel ellátott háznak nincs kéménye: ha náddal, zsúppal vagy fazsindellyel födött házon orosz kémény van, vagy ha az orosz kémény belül négyszögletes; ha a kémény nem haladja túl a tetőgerincet s ha a téglarétegek között levő hézágok nincsenek gondosan bevakolva; ha a kályha alatt a padlót nem burkolják vasbádoggal vagy téglával; ha a kéményen alkalmazott vasajtó nem záródik jól; ha a deszkafalon keresztül és az eresz alá füstelvezető csővet tesznek; ha kátrányt olvasztanak és az kifut; ha a
