Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-01-19 / 2. szám
MAGYAR FÖLDM1VELÓ 12 az egyharmadnál nagyobb higitá 4 nem tűrik el, mert a tej zsírja megárt nekik, ezt tehát mindig orvostól kell megkérdezni. Ha kizárólagosan mesterséges táplálékot kell adnunk a gyermeknek, úgy elég tudnunk azt az aranyszabályt, hogy annyi tej elég a gyermek egy napi táplálására rendszerint, amennyi testsúlya egy- tizedrésze. Egy 5 kilogrammos gyermeknek tehát elég egy félliter tej; persze ehhez hozzájön még a higitó folyadék és a cukor, a melyek ugyancsak erősen hozzájárulnak a gyermek táplálásához. Lehetőleg tejcukrot használjunk, a mely legkevésbé izgatja a belet, egy adagra 1 teli kávéskans Hal. Ha lisztfőzettel hígítjuk a tejet, ezt úgy készítsük, hogy egykét kávéskanál zablisztet (Knorr-félj liszt) vagy a más, szokásos gyermeklisztek valamelyikét (Kufeke) félliter vízzel 4—5 percig főzzük, itszürjük, kissé megsózzuk s úgy keverjük a tejhez, melylyel azután újra felforraljuk. Legcélszerűbb a gyermektáplálásra szolgáló tejet reggel, ha a házba jött, mindjárt a zárt szopó-üvegekben elkészíteni, hozzákiverni a higitó folyadékot, felforralni és jégen eltenni. Kényelmesen vihető ez keresztül a soxlet-féle készülékkel. Ha kevert táplálásnál akarjuk meghatározni a táplálék adagját, úgy a napi adag egyötödreszét számítjuk egyes adagnak. Tudnunk kell még, hogy az üregeket tisztán kell tartani, hogy a szopókákat csak kifőzve szabad használni, hogy a gyermek száját mo ni nem szabad, hogy a gyermek öltöztetésénél a tulsr gos bepakolást el kell kerülni, hogy a gyermeknek, akár tél van, akár nyár, a szabad levegő csak használ, a fülledt szoba, az izzadás, a tulmeleg pakolás csak árt; tudnunk kell, hogy különösen nyáron lehetőleg sokat tartsuk kipakolva a pólyából a gyermeket, hogy a levegő érje és akkor el fogjuk kerülni a bélhurutokat. Ha pedig mégis hasmenés vág; hányás lépne fel, úgy sohase gondoljunk arra, hogy fogzás következménye, mert ez a dajkamese szégyene a huszadik századnak, hanem hívjunk orvost hogy nagyobb bajokat elkerüljünk. Meg kell még említenünk, hogy az a gyerek, a kinek rekedése van, sohasem egészséges; vigyük orvoshoz, változtasson a táplálékán szükség szerint. Tudnunk kell azt is, hogy éppen úgy, mint a hogy baj van akkor, ha a csecsemő nem gyarapodik eléggé, úgy bajt csinálhat — lisztes tápláléknál főképpen — a tulgvors, tulhirtelen su ynövekedés is. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy a gyermek nincsen egészen rendben s ha er eket a kezdeti tüneteket nem figyeljük meg, nem el kor fordulunk szakértő tanácshoz, úgy könnyen veszélyeztetjük a gyermek életét. Az első három hónapban lisztet adni a gyermeknek — ha csak nem gyógyító célból, orvosi rendeletre — szigorúan tilos: ezek a gyermekek vannak ugyanis leginkább veszélyeztetve. Veszélyeztetve van a székrekedéses gyermek is, kivált akkor, ha ürüléke száraz, világosszürke, a lepedőhöz nem tapad. Ilyen esetekben legtöbbször tulzsiros a táplálék, és erősebben kell higitanunk a tejet. A tej zsírja és a liszt azok az alkatrészei ugyanis a tápláléknak, amelyek legkönnyel ben csinálnak bajt, amit jó tudni. Sok helyen borjucsontokból fő; ik a gyermek levesét, ez túlságos enyvtartartalmu s ezért okoz hasmenéseket; másutt meg kockacukorral édesítik a gyermek táplálékát. Ez is csinálhat bajt, mert a cukor nem közömbös izjavitó, mint a hogy hiszik, hanem éppen olyan táplálószer, mint a tej fehérje, meg a zsir; ha túlsókat adnak, hasmenést és bélgörcsöket okozhat; elég tehát belőle fél kocka üvegenként. Arra is vigyázzunk, hogy a szopóka nyílása tulnagy ne legyen, mert igy a mohó szívó gyermeknek hamar telik meg a gyomra, ami hányásra vezethet, ne használjunk hosszuesöves szopókát, mert azt nem lehet könnyen tisztítani, hanem keztyüujj- formájut, amely az emlőbimbóra hasonlít. Ezek azok a dolgok, amelyeket be kell tartani annak, aki gyermekét bélhurutok nélkül akarja nevelni, legfőbb szabályunk azonban az legyen, hogy a legcsekélyebb rendellenességnél orvoshoz forduljunk. TÉLI ESTÉK. Disznóölés. Irta Homok. Reggelre ujjnyi vastagságú hó esett, a gyerekek az ablakból nézték és tapsoltak a fehér vidéknek, Korom Pál pedig előkerülvén a disznóetetésből, azt mondja az asszonynak: — Hallod, ezeket se lehet már soká tartani. — Nem esznek? — Nem ám. firzik az időt. Hát valóban a disznóölésnek ez az ideje. Ez a farsangi idő. Ilyenkor hallja az ember hajnalonként a szomszéd udvarokból jövő sivitásokat, melyek lassanként csendesednek, végre elmúlnak, a szerint a mint kiadja páráját a leszúrt hizó. Ilyenformán - Koromék sem tétováznak soká; gondolkoznak még valameddig, aztán megállapodnak a mellett, hogy hétfőn elintézik ők is a malacok sorsát. A hétfő még messze van, éppen három nap múlva lesz, ám azért Pál gazda máris készülődik a disznóöléshez. Előszedegeti a késeket, bárdot, melyek rozsdásak és ez okból meg kell őket köszörülni. Továbbá gondoskodni kell szalmáról a pörköléshez és ami a legfőbb: borról az estvéli disznótorhoz. Bor nélkül el sem képzelhető a disznóölés. Gazdaembernél egyébként olyan fontos dolog ez, hogy ennél már csak a lakodalom az előbbrevaló. Ide is meghívja az összes ismerőseit és aki kimarad, halálos sérelemmel panaszolja föl a mellőzést. Koromék ezért fölosztják maguk között, hogy kikhez megy el az asszony és kikhez az ember. Merthogy a meghívást személyesen kell végezni; a gyerektől való izenge- tés olyan, mint a se hideg, se meleg étel. Ha jössz: jössz, ha nem jössz: otthon maradsz. Azután a részleteket beszélik meg : — Mink a Tombác sógorral, a Kis Gergővel, Bozsó Imrével és Kisguci Ádámmal elvégezzük az ölést, pörkölést, meg a böllér-munkát. Te a Tombác ángyoddal, Nagy Örzsével és az Imre feleségivei elbántok a béllel, sütéssel, főzéssel. No ... Jó lesz-e ? — Jó — mondja rá Koromné.
