Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-01-19 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 13 — Hát akkor megállapodtunk. Vasárnap bevásárolj a mit kell, te tudod, hogy mi kell, aztán rendben leszünk. . . . Hétfőn még sötét hajnal van, mikor elkövetkeznek az atyafiak. Az asszonynép nagykendőkbe van bebugyolászva, az embereken báránybőr sapka, bekecs, némely részén pedig suba van. Bököszönnek : — Pálinkás jó reggelt. — Adjon Isten ... Egészségetekre az éjszakai nyugodalmat. — Merre vannak a bűnösök, sógor ? — veti föl a kérdést Tombác Ferenc. — Még az ólban kuksolnak. — Ott... No majd elbánunk velük. Eregesse kend ki őket. A jövevények ezután nekivetköződnek. Az asszonyok közül egyik tálat fog, a melyben darált só van és főzőkanál. Ebbe eresztenek be a szúrás alkalmával egy vagy két liternyit a vérből. A friss vér a hurkához és a bőrsajthoz kell, ha megsózzák és azon melegiben keverik, nem alszik össze. Tombác pedig kézbe veszi a hegyesvégü kést és készenlétbe helyezkedik. Korom Pál a többi emberrel e közben kiereszti a Legnagyobbikát. Lassan, topogva jön ki az öreg, ám azért kell hogy sejditsen valami veszedelmet, mert hirtelen nagyot röffen és menekülésre gondol. — Fogd ell — kiáltja Tombác. A szóra Bozsó Imre, a legfiatalabb ember elkapja a megrémült jószágot és nagyot ránt rajta. Ekkorra a Kisguci is odaér és a két ember most féloldalra löki a disznót, a térdökkel pedig leszorítják. — Ide a késsel. Tombác odasiet és egy alapos szúrással kivágja a böllér-becsületet. Egy-kettőt visit a jószág, azután lassú, szakgatott röfögéssel elcsöndesedik. No most jön a másik, utána a harmadik. Ezekkel is ügyesen végez a nagy fekete bajuszu ember, aki végezetül a disznó szőréhez törölvén a véres kést és a kezeit: kevélyen mondja : — Ezek se kérnek többet enni... Jót állok érte 1... A szekér ekkorára már készen áll a ház előtt. Idei szalma van rajta, továbbá a pörkölésnél szükséges vasvilla és lapát. Gyerek se hiányzik, az is van vagy három-négy a szalma tetején. Mert a gyerek igen kiváncsi portéka, igy disznóöléskor eszébe nem jutna félvilágért se az oskola. Ha küldik: pi- tyereg és inkább elbújik, semhogy ettől a pompás élvezettől elmaradjon. Hát e végből nem is nagyon ösztökélik őket, hadd örvendezzenek a nagyokkal. A város végén később fehéres füst kezd im- bolyogni a föld fölött, a mi egyre sűrűbb és go- molygóbb lesz, végre kicsap közüle a piros lángnyelv. Az emberek a gyerekekkel együtt körülállják és derűs, szinte mosolygó arccal nézik a tűzben pirkodó malacokat. A tűz lassanként lohad, a parazsa is üszkösödni kezd, miért is újra be kell teríteni a hasra fektetett pocákat friss szalmával, hogy a láng újra föléledjen. így lobog a tűz a fehér hómezőben körülbelül félóra hosszáig. A pörkölés ez idő alatt befejeződik, a szalma is elfogy és ime, olyan a három disznó, mint a piros rózsa. Mire hazakerülnek a szekérrel, otthon már nagyban folynak az előkészítő dolgok. Az üstben forr a viz, ez a malacok lemosásához kell, mert a lemosás itthon történik, még pedig alaposan, suroló- kefével. Az egyik asszony dagaszt, a másik mossa a szármához való káposztaleveleket, sürgés-forgás mindenfelé, a gyerekek ki-be csatoráznak, alig lehet mozogni tőlük a házban. Intés intést, szó szót ér. — Erigy az útból. — Nézd, már megint itt lábatlankodik ez a gyerek. A bölcsőből is kitör közben a sivalkodás. A legkisebb magyar jelentkezik az anyja után. Az udvaron ezalatt beszélgetnek a sapkás emberek. Korom nyújtja nekik a pálinkás-kulacsot. — Sógor, egy kis papramorgót. — Jó lesz, csakugyan jó lesz, — véli Kisguci is — mert ugyan kapkodják a képem a szúnyogok. — Tán fázol? — kérdezi Korom Pál. — Kicsit. — Nekem csak a kezem ellenkezik a hideggel. — Úri kéz az, — jegyezi meg tréfásan Tombác Ferenc — nem földmivesnek való. Azután becsülgetik a disznókat, hogy mennyit nyomhatnak. Mennyibe eshet kilója ? Jól jött e ki vele a gazda, vagy rosszul. A beszélgetés is véget ér és most kezdődig a dolog. (Folytatjuk.) A népek találékonysága. Mindeddig hatvanöt állam alkotott törvényt az ipari és egyébfajta szabadalmak védelmére. Ez államokban az elmúlt év végéig kiadott szabadalmakról most az Egyesült-Államok kormánya számszerű kimutatást közöl, a mely ha nem is adja mindig a népek föltaláló képességének és ipari működésének való képét, azért mindenesetre jellemző és önmagában is érdekes adat. A statisztika szerint, — a mint előre várható, — az Egyesült-Államok népe e tekintetben messze elhagyja a föld minden más népét. A nagy amerikai országban ugyanis a múlt évben nem kevesebb mint 849.755 szabadalmat adtak ki. Másodsorban következik Franciaország 385.689 szabadalommal, azután Nagybritannia 266.404, Belgium 203.292, Németország 197.873, Kanada 106.218, Magyarország és Ausztria együttesen 82.933, Olaszország 79.703, Svájc 36.697, Spanyolország 35.900, Svédország 24.796, Oroszország 17.868, Norvégia 17.497 és végül Japán 11.349 szabadalommal. A többi állam még sokkal kisebb számú szabadalmat adott. Egyébként az 1906. december 31-én érvényben volt szabadalmak számát közel három millióra teszik. A régi gazdasági világból. Vincellérek eskümintája. A nemes vármegye hajdan sok mindenbe beleszólt, a mi mellesleg mondva, nem is vált kárára a közügynek. így többek közt limitálta a húst, vagyis időközönként megszabta az árát, s a mészárosok és hentesek, ha csak súlyos birságnak, sőt némely megyében testi fenyítéknek nem akarták kitenni magukat, kénytelenek voltak a megye határozatához alkalmazkodni, mely a fogyasztó közönség kizsarolását természetesen kizárta. Érdekes, hogy Győrvármegyében, melynek pusztai és sokoróaljai járásaiban nagy kiterjedésű szőlőhegyek vannak, a vármegye nagy ügyesen magához ragadta a vincellérek fölött való felügyeletet, s a vincelléri kart valósággal köztisztviselői szellemben szervezte, kötelességeiket előírta és azok teljesítését számon-
