Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-04 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 307 — Az egészség minden ! Úgy is van. Ha egészséged van, még mindent megszerezhetsz. Ha nincs, elvesztetted egészségedet: itt kell hagynod a pénzt, mert a koporsóban nem fér vagy ha fér is, nem használhatod ! Világos dolog tehát, hogy a pénz nem minden. Nem minden arra, hogy általa minden bizonynyal boldog lehessen egyes ember egész család. Az élet hangosan igazolja is ezt. Ezer és ezer példával. Napról-napra, úgyszólván óráról-órára. Az újságok a napokban is Írtak egy ilyen esetről. Am, mert éppen kezünk ügyébe esik, hát nyomtatóul ide Írjuk mi is. Clark nevű amerikai dúsgazdag szenátor előre kijelentette, hogy a melgik gyermeke legelőbb ajándékozza meg egg fia-unokával, egy millió dollárt kap. Clark egyik fia volt a szerencsés nyerő, a kinek felesége fiúgyermekkel ajándékozta meg a férjét. Nagy volt az öröm a fiatal Clark házában, hogy megérkezett a várva-várt fiú, a kit Amerikában elneveztek „milliomosunoká“-nak. Csakhogy az örömbe mihamar gyász vegyült, mert a kis fiú anyja súlyos beteg lett és rövidesen meg is halt. A »milliomos unoka« élete az anya életébe került. No hát ime! Ilyen ez az élet. Teljes boldogsága benne senkinek sincsen. Azért nyugodjék meg a szegény ember a jó Isten végzésében. Kérje csak a mindennapi kenyeret, kérje az egészséget és a munkabírást: mert mondjuk újra, a pénz még nem minden, tehát a boldogság sem. * Bölcs mondások. Azt olvasom valahol, hogy az anyós cukrozva se’ jó. Hát bizony a cukor sokszor mérget tartalmaz. * Éd azonban ismerek igen sok anyóst, akik nincsenek megcukrozva és mégis — édes érzéseket, boldog segítséget, okos mérsékletet visznek a fiatalok — családjába. Talán éppen azért, mert nem szükséges őket — cukorral behinteni. * Sokat, mindig bántják szegény anyósokat. Pedig hej, be sok család van, ahol a cifrálkodó, elkényeztetett fiatal asszonyokat ók mentik meg a szégyentől. A fiatal asszony főztit dicsérik sok helyen, de valójában az anyós érdemli ki — a dicséretet. = __ _ = .. _ = o Csudálkozom . . . Nem rég történt. Minden elővigyázat mellett is az árokba forditott egy sopronmegyei parasztkocsit Eszterházy Miklós herceg automobiljának a közeledése. Az ember- szerető, jószivü herceg másnap felkerestette a kocsi gazdáját. — Barátom, nincs-e valami kára ? — kérdezte az őt nehezen feltaláló herceg inasa. — Károm“? Károm, az nincs, — felelte az öreg kis gazda. — De mondja meg a főméltóságu hercegnek, hogy nagyon csudálkozom, hogy okos ember létére ilyen ronda masinán jár, amikor mindig négy lovon járhatna. Aki perel. A nyíregyházi kapitánysághoz beállít egy tanyai atyafi véres, összekötözött fejjel. — No mi az, mi történt ? — kérdezi a rendőrkapitány aZjösszedrótozott fejű atyafitól. — Tekintetes kapitány uram, a gyehenára való szomszédomat akarom bepörölni, hogy tessen elítélni! — Hát aztán mi címen ? Az atyafi gondolkozik egy kicsit, azután kivágja : — Hát kérem szépen — magánfejháboritásért. Félgazda, kinek nincs gazdaműhelye! Tehát már azt akarják, hogy a földműves embernek műhelye is legyen, akár — a mesterembernek, vagy mint manapság módisan nevezik — iparosnak. Hát csak nem kívánhatja senki, hogy a földmives ember a maga mesterségén: szántásnál, vetésnél, egyszóval a gazdálkodásnál többet tudjon vagy mással is foglalkozzék. Csizmát csak nem fog varrni, kalapot sem csinálni, ruhát sem készíteni. Hát mit akarunk más egyebet ? Pedig akarunk, ezt határozottan mondjuk. Mert az a kis gazda, a kinek egyúttal nincsenek keze alatt furó-faragó szerszámok, az az más szóval: nincs egy kis olyan műhely féléje — csakis félgazda. Ugy-ugy atyámfiai! Akárhogy rázzátok a fejeteteket, ez úgy van! Én ismertem például egy kis gazdát, aki valósággal fél gépész volt. Ennek a gazdának olyan érzéke volt a gép iránt, hogyha a cséplőgépe körül valam baj történt, azonnal felismerte és ha nem volt valami főbenjáró szerencsétlenség, ő maga rendbe is hozta. No lám, hát hiszen baj nemcsak a gépben történhetik. A gazdasági eszközökben is esik kisebb- nagyobb hiba. Ilyen esetekben nagyon jó, ha a furó- faragó szerszámok kéznél vannak. Ha például munka közben elhajlik • valami csavar, vagy más kisebb ok miatt meg kell állani a munkával. Mennyi veszteséggel jár az ilyen dolog legtöbbször. Ha valamely épületnél egy-egy deszka, gerenda leválik, ha a szél a tetőről egy pár zsindelyt levisz, ka az istálló ajtaja nem jól záródik, ha egy taligának kiesik a feneke, egy villarud eltörik — mit csinál az ügyes gazda? Előveszi kis műhelyéből a szerszámokat és maga segít a bajon. Az olyan gazda pedig, aki csak annyira viszi, hogy egyenes barázdát tud huzni és el tudja vetni a magot; az vagy fizet minden csekélységért vagy hagyja pusztulni a gazdasági eszközöket és kölcsön kér — a szomszédtól. A körültekintő, okos gazda lassan-lassan beszerzi az ilyen furó-faragó szerszámokat. Kalapács, gyalu, fűrész, fúróra éppen olyan szüksége van a gazdának, mint magára a gazdasági eszközökre. És nincs ház, a hol egy kis elkülönített helyecs- két ne lehetne ezek számára kiszakítani. Azért ugyebár elég okunk van azt mondani, hogy minden jóravaló kis gazdának legyen műhelye is. Sokszor tapasztaltam, hogy a felnőtt gyermekeket azért szidják a szülők, mert ezekhez a furó-faragó eszközökhöz nyúlnak. Nem kell őket ezért szidni. Hadd szeressék meg a fúrást, faragást. Hadd szokják meg gondolkodni azon : hogy is kellene ezt vagy azt megcsinálni. Az olyan gyermekekből, kik apjuk oldala mellett korán megszokják az ilyen munkát, rendesen gondos, ügyes, értelmes gazdák lesznek. Már fiatal korukban szerzik be maguknak a mesterség eszközeit, melyekből — mikor önállóká lesznek — egy egész kis műhely alakul. Ilyen műhelyeknek pedig még a legkisebb gazdaságban is kell lenni.
